ZÚTE HONLAP

Kedves látogatónk!
2017. januárjától elérhető a Zöld Út Természetjárók Egyesületének honlapja! Ha egyesületünk túráiról, életéről szeretne olvasni, itt megteheti: ZÚTE HONLAP

Letölthető: ZÚTE TÚRATERV 2022

2012. december 18., kedd

Pillanatok a Karancs-Medves vidékéről ~ Tavasz és Nyár

A következő összeállítást a környéken való barangolásaim során készített fotókból válogattam. Remélem, kis kedvet csinálok vele egy sétához a Karancs-Medves-vidékén!

(A jobb minőség érdekében válaszd a beállításoknál az "1080p HD" opciót [jobb alsó sarokban a kis fogaskerék] !)A Karancs-Medves TK: KATTINTS IDE!


Bársonyos kakukkszegfű

A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet 1989-ben 6709 ha-os területtel alakult meg, kapcsolódva a Szlovák Köztársaság területén található 16278 ha-os CHKO Cerová Vrchovinához, azaz a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet-hez. A védett terület az Északi-középhegység nyugati részén, a történelmi Nógrád és Gömör vármegyék csatlakozásánál, a Karancs és a Medves-vidék kistájain belül található. A geomorfológiai szempontból meghatározó vulkáni tevékenységeknek köszönhetően az alapkőzet a Karancson andezit, a Medves-vidéken bazalt. Ezeken az idősebb homokkőre rátelepült kőzeteken alakultak ki a napjainkban is látható különleges felszíni formák és jött létre a változatos növényvilág. A vidék vízrajzi különlegessége, hogy itt húzódik a Kárpát-medence két legnagyobb folyójának, a Dunának és a Tiszának a vízválasztó vonala. Itt, a Medves peremén ered a Zagyva, amely azon ritka folyóink egyike, amelynek mind a forrás-, mind a torkolatvidéke az országhatáron belül található. A tájvédelmi körzeten belül jelentős az erdőterületek aránya. Jellemző erdőtársulások a cseres-kocsánytalan tölgyesek, gyertyános-tölgyesek és a szubmontán bükkösök. Különleges értékeket rejtenek a molyhostölgy állományok, a törmeléklejtő erdők és a patakvölgyeket kísérő gyertyános égerligetek. A védett ritka növények közül esztétikai szépségét tekintve is kiemelendő a tájvédelmi körzet címernövénye, a bársonyos kakukkszegfű, valamint a dunai csillagvirág, a kardos madársisak és az ikrás fogasír. Az erdők természetközeli állapotát jelzi a terület gazdag madárvilága, amelynek különleges képviselői a darázsölyv, a császármadár és a fehérhátú fakopáncs. A rovarvilág sokszínűségét Európa legnagyobb bogara, a nagy szarvasbogár, a különleges szépségű havasi cincér, valamint a ritka nyolcpettyes virágbogár jelzi. A történelem folyamán az ember folyamatos jelenlétét az erdőirtások hatására kialakult nagy kiterjedésű gyepterületek mutatják. Az így, másodlagosan kialakult társulások értékes képviselői az ecsetpázsitos rétek és a hazánkban ritka szőrfűgyepek foltjai. A hegyi legelőket szép és értékes virágok teszik változatossá, mint pl. a mezei szegfű vagy a kétlevelű sarkvirág, olyan lepkéknek nyújtva élőhelyet, mint a farkasalmalepke és a nagy tűzlepke. A vidék kultúr- és ipartörténeti értékekben is rendkívül gazdag. A középkori várak, a szénbányászat múltját idéző bányásztelepülések épületegyüttesei, a különleges geológiai feltárásokat produkáló kőbányák falaiban tanulmányozhatóvá váltak olyan geológiai feltárások, amelyek eddig nem voltak láthatók. Ezen látnivalók megismerését a területen kialakított természetvédelmi tanösvények és bemutatóhelyek segítik, melyeket a jól karbantartott turistautakon közelíthetünk meg. A túrák során célszerű "A Karancs, a Medves és a Heves-Borsodi-dombság" című turistatérképet használni. A jelzett utak szabadon látogathatók, minden évszakban járhatók. Annak érdekében, hogy a terület értékei ne károsodjanak, a jelzett utakról ne térjünk le és tartsuk be a természetvédelmi előírásokat.

A fenti leírás a www.kislexikon.hu oldalon jelent meg.

Vincze Gabi.

Pillanatok a Karancs-Medves vidékéről ~ Ősz és Tél


A következő összeállítást a környéken való barangolásaim során készített fotókból válogattam. Remélem, kis kedvet csinálok vele egy sétához a Karancs-Medves-vidékén!

(A jobb minőség érdekében válaszd a beállításoknál az "1080p HD" opciót [jobb alsó sarokban a kis fogaskerék] !)A Medves Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltfennsíkja. A Karancs a vidék legmagasabb (andezit) hegye a maga 729m tengerszint feletti magasságával. Ezeket általában mindenki tudja. De vajon igazán ismerjük-e őket, múltjukat, jelenüket? Tudjuk-e ki nevezte a Karancsot először "Palóc Olympos"-nak? (A válasz: Noszky Jenő, geológus.) Hallottunk-e már a Ravasz-lyuk (Mély-gödör) homokkőbe vájt szurdokáról, amely csapadékos időben csodás vízeséseivel kápráztat el minket? A Herceg-kő legendájáról? Hogy Salgón is van egy legendás patkó nyom a sziklában? Vagy, hogy a Pécskő sziklának volt egy ikertestvére Hurka-Pécskő néven, ami egy kb. 40 méter magas bazalt oszlop volt, és az 1910-es években felrobbantották, elhordták? De elfeledett helyeink közé tartozik még a Karancs részét képező Havas hegy pihenőhelye is. Még hosszan lehetne sorolni,...járjunk utána!

Érdekességként a vidékhez kapcsolódó mondákból idézek, a teljesség igénye nélkül.

Karancs, Margit-forrás
A forrásról azt tartják, hogy Szent László fakasztotta kardjával, és így mentette meg a besenyőkkel harcban álló seregeit a szomjhaláltól. A forrás környékén "látni is, hogy ritkább a kő".
Egy másik változat szerint a csodás vízfakasztás Szent Istvánhoz kötődik. "Szent István aki híres vitéz volt, ott lakott a Karancs hegyén. Egyszer a vitéz kardját beszúrta a hegybe, mire onnan víz fakadt ki; ez azóta egyre folyik és hasznos víz..."


Karancs, Tarász-forrás
A Karancson egy "csodakút" is fakad. A Tarác-kút vizének tulajdonítanak gyógyhatást, amit több csodás gyógyulás is igazol. A Szent kút "rongyos kút"-nak is számított, ahol a víz gyógyhatásának fokozásáért a törülközéshez használt ruhákat, a beteg végtagokról letekert fáslikat a forrás közeli bokrokra, fákra aggatták, mintegy odahagyva ezáltal betegségüket is. A falubeliek amikor szivárvány volt, az "orvoskút"-ra jártak beteg szerveiket mosni. A hagyomány szerint a forrás a nevét egy Tarác nevezetű remetéről kapta, aki a magyarok Kárpát-medencébe történt bejövetelét követően élt itt a Karancsban.

Karancs, Kápolna-hegy
A gyászos muhi csatából IV. Béla király kis csapattal a Bükk hegységen, majd Nógrád megyén keresztül menekült el Nyitra felé. A menekülés közben több vitéz is feláldozta magát. A "szájrul szájra" terjedő történet úgy tudja, a király lova lábát törte, amikor átugratta a Tarján-patakot. Két testvér, Pál és András átadták lovaikat a királynak, szembeszálltak az ellenséggel, és ez megkönnyítette Béla továbbjutását. A Karancs hegyéhez értek, és itt a király a többnapos rohanás után kissé megpihenhetett. De az üldözők közel voltak, vágtatni kellett tovább. A két vitéz szerencsésen életben maradt. Amikor IV. Béla visszatérhetett a lerombolt országba, megemlékezett megmentőiről, és a Tarján-pataknál birtokot adományozott nekik. Így települt Pálfalva és Andrásfalva. Úgy mesélik, volt egy igen beszédes természetű húguk, Kati, ő is kapott birtokot, és ott épült föl Kotyháza...
A hagyomány szerint a király pihenése, megmenekülése emlékére, Isten dicsőségére a Karancson kápolnát épített, és azt lányáról, Margitról nevezte el. A monda elterjedtebb változata szerint Árpád-házi Margit építtette a kápolnát, mellette egy zárdát is. Ő a legmagasabb hegyre szánta, de reggelre nem volt sehol az előző nap épített fal. Végül a Kápolna-hegyen találták meg az építményt. "Angyali szent kezek hordták át e helyre a Szűz Máriának dicsőítésére" A zárdáról "úgy mondják, Margit itt élte vezeklő életét Istennek, s hogy a hegy egyik forrásából hordta naponkén a vizet. Ezért ennek a forrásnak ő a névadója". "A régiség azt tartja" a kolostort aztán a törökök a földig rombolták. Volt ott egy 85 méter mély kút. "Annak a fenekére vannak bedobálva az okiratok, az okiratok tetejére az apácák, az apácák tetejébe a harangok." A kápolna most is áll, bár többször rommá lett, és többször átépítették. Sok száz éve és ma is Mária-búcsúk színhelye.

Karancsberény
Egyik királyunk útja során a Nagyaranyi-völgyben megpihent és mulatott. Fiatal feleségét nem merte táncba vinni senki, ekkor egy pásztor megtáncoltatta. A király Budára hívta, birtokot adott, és a gróf Berényi címet adományozta ezért a pásztornak. Eközben megszökött a királylány mókusa, amit a pásztor egy nagy almával visszacsalogatott és megfogott. Ezért a grófi címerbe egy almát evő mókust festettek. Hazatérve a gróf templomot épített, ide telepítette a környék szétszórt lakosságát. A mókusos címer ma is látható a templomkapu felett.

Salgó
A törökök 1554-ben értek ide. Kara Hamza bég látta, hogy a sziklavárat igen nehéz lesz bevenni, cselhez folyamodott tehát. Hatalmas faágyút faragtatott, és ezt bivalyokkal, nagy zajjal, a várral szembeni dombra vontatta. A várbeliek megijedtek, az éj leple alatt megszöktek. A történet meseszerű, de 68 év múltával egy történetíró így írta le, sőt 1917-ben egy török író novellájában is erről olvashatunk. Mégsem volt hát monda?
Évszázadokkal később Petőfi Sándor járt itt, ezt emléktábla is jelzi. Egy helyi monda szerint lóháton jött, és felugratott a várkapu melletti kis sziklára. Lovának nyoma a mai napig látható, csak a mesélő öregek azt nem tudták, hogy a kis sziklán valamikor fatorony állt és a gerendákat tartotta a patkó alakúra kivésett üreg...

Boszorkány-kő (régebbi nevén Pakópa v. Fakó Pál köve)
Nevének nagyon sok magyarázata van. A legtömörebb: itt a sziklán gyűltek össze a boszorkányok esténként. Egy másik: az alatta lévő faluban Mari nénit boszorkánynak tartották. Elkergették, és ő a szikla alatti barlangban tengette életét. Azóta a sziklát Boszorkány-kőnek, a kis üreget a mai napig Mari nene-lyukának hívják.

Zagyvafő vára
Itt lőtték meg Mátyás királyt a monda szerint. A várat Griska embereitől akarta visszafoglalni, amikor egy cseh a szeme felett nyíllal megsebesítette. Olyan dühbe jött, hogy földig romboltatta. Valóban, ma már csak egy kőkupac...

Somoskő
Úgy tudják, valahol a vár kőfalába egy fából készült szamarat falaztak, gyomrában mesés kinccsel. Sokan keresték, túrták a köveket, de bizony nem lett meg. Egy másik monda szerint a várat alagút kötötte össze Salgóval.
Többen arról írtak, hogy a fiatal Balassi Bálint járt Somoskőben a Losonczy családnál, itt ismerkedett meg későbbi szerelmével, Losonczy Annával. Ez minden bizonnyal csak mondai elem, sok adat szól ellene, s főleg az, hogy Somoskő mint végvár ekkor már mélyen a törökök területébe ékelődött, és semmilyen család számára nem nyújthatott biztonságot. Gyakoriak voltak a rajtaütések, támadások.

Somoskőújfalu
Két patakja közül az egyik a Duna, másik a Tisza felé igyekszik. "A nép a Somos-Újfalut, minthogy vizei két ellentétes irányba folynak, a világ közepének mondja" (A Vaskapu-patak az Ipoly vízgyűjtő területén keresztül a Dunába, a Tarján-patak a Zagyván át a Tiszába fut.)

Tatár-árok
A néphit azt tartja, hogy ide menekültek a tatárok elől a környék lakosai. Igen ám de a tatárjárás után száz évvel még Mélypataka volt a neve, itt húzódott a két várbirtok közötti határ. Egy neves kutatónk ezért feltételezi, hogy eredetileg Határ-ároknak hívták, ebből formálták később a Tatár-árok nevet.

Medves
Kincsmonda kötődik a Medves ÉK-i oldalában megbúvó Herceg-kő (Herceg-köve) sziklaalakzatához. A változó keménységű bazaltvulkáni termékekből "kifaragott", mintegy 20 méter magas sziklatű nagy kincsek őrzője: "ökrökkel húzták ki alája a sok drágaságot, de azt senki sem tudja, hogy pontosan hol van elásva".

Szilaspogonyi Kis-kő
A sziklában található Magyarország legnagyobb méretű lávabarlangja. A barlangban a szájhagyomány szerint a törökök kincset rejtettek el, amelyet egy ideig sánta török őrzött. A bejáratot egy sziklába faragott török fej mutatta. Sok kincskereső ember fantáziáját megmozgatta a kicsiny felszíni nyílásból a mély felé érzékelhetően kiszélesedő üreg, míg végül Kemény Gejza környékbeli földbirtokos 1909-10 táján helyi bányászokkal egy vízszintes tárót hajtatott a barlangba. A "törökök kincse" azonban nem került elő.


Az idézetek a BNP által kiadott Karancs-Medves és Cseres-hegység Tájvédelmi körzet c. könyvből, és a Bábakalács füzetek 15. részéből valók.

     Vincze Gabi.

2012. november 21., szerda

Négy nap a Balaton-felvidéken

 Ezen írás csupán egy bizonyos szemszögből mutathatja be az eseményeket, a többi jelenlévő láthatta másképpen is...
Nem kis szervezési bonyodalmak után - ami a szervező Tibi barátom ősz hajszálainak számát gyarapította - 46(!) fő indult útnak augusztus végén a Balatonhoz. A cél nem csak az egész napos pancsizás volt, - bár nem titkoltan ez is szerepelt a tervekben - hanem a környéken való gyalogtúrázás.
Különféle közlekedési eszközökkel a délelőtt folyamán mindenki meg is érkezett a Balatonalmádi-Káptalanfüredi táborhelyünkre. Mi hatan egy galériás faházat kaptunk. Bár látatlanban előzőleg egy kicsit másképp képzeltük el a ház felső szintjét (közlekedni csak négykézláb!), de végül is megfelelt. A megbeszéltek szerint fent a három lány, lent a három fiú vackalta el magát.
Kétszintes apartmanunk
Elfoglaltuk szállásunkat
Megfordult a fejekben, hogy egy kicsit túrázgatni is kellene az első nap, de a szép napos idő és a Balaton csábításának engedve a társaság többsége a fürdőzést választotta. A Budatava strandra indultunk, elsősorban a "Balaton TOP10 4. helyezett halsütője" miatt, ahol a hal (is) tényleg finom volt.
A vízben kitaláltunk egy jó játékot: a labdacicázást. Ebben sikerült úgy elfáradnunk, mintha megtettünk volna egy jó kis túrát a hegyekben. Erről azért nem írtunk túrajelentőt, mert körülményes lett volna a táv és szint kiszámolása, meg talán strandoló kategória sincs a szakágak közt!
A strandolás és halevés okozta feszültségek levezetése
Ő meg a Balaton, a benne ellazulni vágyókkal
Este még "hivatalosak" voltunk a helyi pálinka fesztiválra, amit valószínűleg a Mi kedvünkért rendeztek meg. :) A nemes nedűt viszont aranyárban mérték (2cl kóstoló = 5-800Ft), mentségükre szolgáljon, hogy igen különleges (pl. sütőtök) és finom fajtákból válogathattunk. Egyik standon jófajta sajtokat is kóstolhattunk.
A pálinka fesztiválon, biztos lábakon állva!
A programok sora még nem ért véget aznap, mert a táborban már a többiek javában nyársaltak, amihez egy kicsit késve, de mi is csatlakoztunk. A zsíros vacsi után pedig még csocsóztunk is egyet a társalgóban. Ezt a masinát még a későbbiekben is megetettük temérdek 50 forintossal!
Vacsora fejlámpa fényénél
Másnap reggel vonatra ültünk, és Balatonarácsig utaztunk. Innen népes csapatunk a Koloska-völgy felé vette az irányt. A terv a Koloska-völgyi-sziklák - Jókai-kilátó - Lóczy-barlang - Balatonfüred útvonal bejárása volt. A közelgő hidegfrontot jelző, erősen szeles időben indultunk neki a völgynek.
Indulás a táborból
Felkészülés a túrára
Első pihenőnk a Koloska csárdánál volt. Bent még semmi mozgás, zárva. Pénztárcánknak talán jobb is volt így, emésztő nedveinknek aligha. A környéken amúgy miden Koloska nevű (-völgy, -patak, -sziklák, -források...), ami eredetileg a kolostor szó becézéséből alakult ki. A sziklák alatti réthez érve letelepedtünk reggelizni.
Még kihalt a csárda
Mozgásban a csapat
Most akkor forrás vagy kút?
Sziklához mászás előtt
Egy termetes fűz
A sziklák tetején aztán ráérősen bámészkodtunk a tájban gyönyörködve, illetve azért a bátrabbak kicsit mászkáltak is a szirteken.
A Koloska-sziklán
Ejtőzés a szirten
Következő állomásunk a Jókai-kilátó volt, fokozva az akkori amúgy is nagy csúcsforgalmat. Azért a toronyba mindenki kijutott, ahonnét gyönyörű kilátás nyílik a tóra és a Tihanyi-félszigetre egyaránt.
A Jókai-kilátónál
Jókainak is biztosan tetszett...
Nézelődők
"...emlékét vigyük haza!"
 A Lóczy-barlangot úgy vettük birtokukba, hogy az idegenvezető nem győzött kétségbe esetten utánuk rohanni! Mentségünkre szolgáljon, hogy mi a valószínűleg ritkábban használt irányból közelítettük meg a helyet, és a bejáratot elzáró vasajtó is nyitva volt. A végén aztán rendeztük a belépődíjak kérdését, meg azért jó volt a szakavatott idegenvezetés is.
Előadás közben a Lóczy-barlangban
Borsóköves fal
 Balatonfüred felé vettük az irányt, és a Vörös templomig együtt tartó csapat innen több csoportra osztódva ment ki-ki a maga útjára. Mi a füredi borfesztiválra indultunk, le a Balaton partján lévő Tagore sétányra. Tartottunk egy kis borkóstolót, majd négyen "hazafelé" buszoztunk, mivel elhatároztuk, hogy még az estére készülődő vihar előtt fürdünk egyet a tóban.
Egy órával a strand zárása előtt (addig fizetős, utána ingyen be lehet menni), még a nem éppen strandolásra alkalmas időjárás ellenére is belépőt akartak velünk fizettetni! Mivel kérésemre "viharjegyet" nem tudtak adni, ezért egy kis csellel a büfén keresztül - lángos evés után - támadtuk meg a vizet. Nem volt nagy tolongás, hárman vacogtunk a vízben!
Visszatérve a táborba, már a borfesztiválozók is megérkeztek, így jó hangulatban zártuk a napot.
Templom tornyok
A Vörös templomnál
Füredi borkóstolás
Fázósan a Balatonban
Vacsora után jól esett egy kis friss víz!
Vagy valami olyasmi...
A harmadik nap reggelén Aszófőig vonatoztunk. A Tihanyi-félsziget bejárására indultunk, amolyan turista módra részletesen megismerve, nem csak a hajóállomás-apátság-butiksor kirándulóknál szokásos programját kipipálva.
A Kövesdi templomrom és Apáti templom megnézése vezette fel a túrát. A Nyereg-hegyre tartva nagyon elszomorító látványt nyújtottak az aszályos nyár okozta kiszáradt tikkadt növények. Viszont az útvonal nyújtotta panoráma szépségei kárpótoltak minket.
A Tihanyi-fsz. Aszófő felől
A Kövesdi templomromnál
A felújított Apáti templomnál
Keresztül-kasul jártuk szinte az egész félszigetet, rengeteg látványosságot ismerve meg: köztük a Csúcs-hegy gejzír-forrásbarlangját, a híres Aranyház-gejzírkúpot sok-sok környező társaival, a Szélmarta-sziklákat, Barátlakásokat, és még sorolhatnám sokáig.
Elmondhatom, hogy eddig hiába jártam Tihanyban számtalanszor, mégsem ismertem a helyet, mintha itt sem lettem volna soha! Igazi értékeit csak most ismertem meg, gondolom többen is így vagyunk ezzel. Mert Tihany nem csak az apátságról és az elillant visszhangról szól. Az csak a sablonos felszín.
Az Apáti-hegy oldalában
Apátság és Balaton ellenfényben
Külső-tó
A Nyereg-hegy szikláinál
Pusztuló levendulás-mandulás
Csúcs-hegyi gejzír-forrásbarlang
Csúcs-hegyi panoráma
Úton a félsziget közepe felé
Szélmarta sziklákon
Ebéd a Szélmarta-szikláknál
Szürkemarhák, Belső-tó, Tihanyi apátság a faluval
Aranyház-gejzírkúp
Integetők az Aranyházon
Tihany a Hármashegyi-kúpról
Minden sziklát megmásztunk!
A programba Ili túratársnőnk közbenjárására egy borospincelátogatást is be tudtunk iktatni, sokunk nem kis örömére! A gyalogtúra tehát kis időre bortúrává minősült át, a finom "hegy levét" kóstolgatva. Barátinak mondható áron vettünk is néhányan hazára, illetve útravalónak belőle.
Pihenő a pince mellett
Hűs borospincében
Kilátás a pincétől
Az apátságnál a többség befejezte a napi túráját és visszabuszozott a táborba. A nyolc fős "kemény mag" még folytatta a túrát. Megmásztuk a Kálváriát, majd a bronz kori Óvár sáncáról nézhettünk vissza az eddig bejárt útvonalunkra, aztán az Északra néző sziklákba vájt Barátlakásokban bújócskáztunk. Itt társaimnak sikerült is engem jól megijeszteniük az egyik fülkénél, amin aztán jót mulattunk!
Kálvária
Tihany a Belső-tóval az Óvárról
Óvár sáncán
Barátok a Barátlakásban
Okosodtunk
Barátlakás: Ebben ijesztettek majdnem halálra! :)
 A Ciprián-forrás mellett elhaladva - és szomjunkat oltva belőle - jutottunk le a Balaton partra. Kiültünk egy padra, s tekintetünk a víztükörre szegezve beszélgettünk. Közben hátunk mögött szépen elhúzott a Füredre tartó busz. Szerencsére! Kitaláltuk, hogy nézzük meg a hajó indulását. Ez éppen útra készen állt a kikötőben, mintha csak ránk várt volna... Így túránkat méltóképpen, hajókázással fejeztük be!
A pihenésre csábító padok
Balatonfüred a hullámokon túl
Amivel a hullámokat szeltük
Vidáman a fedélzeten
A csapat fele úgy ahogy volt bakancsostul túrazsákkal, meg sem állt Balatonalmádiig, ahol a fesztiváli színpadon a Balkán Fanatik lépett fel aznap este. Csatlakoztak még  hozzánk a Tihanyról hamarébb lelépők közül többen is. Itt jól jött a pincénél vásárolt bor, amit nyomban el is fogyasztottunk hangulat fokozóként! Lett is felhőtlen jókedv hamarosan, még táncoltunk is a színpad előtt!
Káptalanfüredi szállásunkig aztán levezetésképpen sétálhattunk még egy kicsit a hangulatos nyári estében.
Megy a koncert
A negyedik nap sajnos el kellett búcsúznunk a Balatontól egy időre. Mindenki hazautazott a maga igyekezete szerint korábban vagy ráérősen, még programokat szervezve.
A Mi öt fős autós különítményünk úgy gondolta, hogy kipihenve az esti koncert fáradalmat alszunk vagy 9-ig. Hát ez nem jött össze, mivel a szomszéd táborban lévő gyerekeket 7 óra körül hangos zenével ébresztették, - és ezzel az egész környéket - ezért kelletlenül ki kellett kászálódni az ágyból.
Úgy döntöttünk, hogy tartalmassá tesszük ezt a napot is, és nem sietünk haza! Jó pár órát a Wesselényi strandon töltve fürödtünk a Balatonban.
Egy kis átmozgató edzés a parton
Irány a víz!
Szökik a strandpapucs!
Majd mivel egy tervezett Bakonybéli programról (Pannon Csillagda) lemaradtunk, a közeli Veszprémbe indultunk városnézésre. Nem bántuk meg, mert az óvárosi rész ahol sétáltunk nagyon szép és rendben tartott. Már ránk esteledett mire útnak indultunk hazafelé, így teljesen kitöltve programokkal az utolsó napot is.
Az "Oktatás hintája" Veszprémben
A kapocs
Útban a várba
A tűztoronyba is felmentünk
Panoráma a toronyból
A Szentháromság tere
A Benedek-hegy
A vár a szikláról
A szikla (Benedek-hegy) aljában
Este a Patak téren
Késő este hazatérve elégedetten hajthattuk álomra fejünket, mivel felejthetetlen napokat töltöttünk a Balaton mellett, ahol egy időre minden gondunkat száműzhettük, az aktív pihenésnek átadva magunkat!

További fotók: ITT 

       Vincze Gabi.