Május 3-a után – amikor is kis csapatunk először utazott el Csesznekre azzal a szándékkal, hogy kipróbálja hazánk első via ferrata útjait, azonban az esős idő miatt erre akkor nem volt lehetőség, s helyette túráztunk egyet – július 26-án újra Csesznek felé vettük az irányt.
Most kedvező volt az időjárás a kalandra,
amire a Magyar Kaland - Sport Egyesület szervezésében vállalkoztunk. A
felszerelést az egyesület biztosította.
ZÚTÉ-s csapatunk (4 fő) a sziklamászó és
külföldi via ferrátás tapasztalattal is rendelkező kolléganőmmel egészült ki.
 |
| Segítséget kaptunk a felszerelés átvételéhez ** |
Megvártuk, míg mindenki megkapta a
szükséges eszközöket,
 |
| ** |
Egy kis elméleti oktatás után elsőként a
bátrabbak vágtak neki.
 |
| Hú, oda kell felmenni? ** |
Sajnos számomra már ez a pálya is feladta a
leckét, rögtön a legelején. Visszafordultam, s miután a többiek mind
elindultak,
 |
| ** |
 |
| ** |
kaptam egy kis segítséget kötéllel, hogy mégiscsak átjussak ezen a részen.
 |
| ** |
A többiek nagyon élvezték,
 |
| * |
 |
| * |
 |
| * |
 |
| * |
 |
| * |
míg én kicsit megszenvedtem a dologgal.
 |
| ** |
A D-s, eggyel nehezebb pályának én már neki
sem rugaszkodtam.
 |
| E pálya elején is volt, aki visszafordult - segítségnyújtás kötéllel |
A mi csapatunk bátor tagjai viszont mentek
előre rendületlenül. :)
 |
| ** |
 |
| * |
 |
| * |
 |
| A második út végállomásáról szép kilátás nyílt a cseszneki várra |
A harmadik, legnehezebb, E-s pályába már
többeknek beletört a bicskája. Közülünk is csak a kitartóbbaknak, Bettinek és
Krisztinek sikerült azt abszolválnia.
(Eközben én a C-s pályán mentem még egy
kört – most már segítség nélkül.)
 |
| * |
 |
| * |
<< >>
Mindenképpen élményekkel telve utaztunk
haza, ki büszkén, ki kicsit csalódottan.
Én pl. örültem, hogy nem volt hely a via
ferrata csoportban, mikor a Dolomitokba jelentkeztem. Ill. megfogadtam, hogy
következő via ferrátás kalandom előtt kicsit majd gyúrok karra…
<< >>
Szöveg és kép: Kovács Adrienn
*Fotó: Katona Krisztina
**Fotó: MaKaSe
