Ebben az évben a Kárpátok legfiatalabb vulkáni vonulata a Hargita hegység volt gerinctúránk célpontja. A hegység, amely 1000-1200 m-rel magasodik az Erdélyi és a Csíki medence fölé óriási erdeivel, könnyen járható hátaival, alhavasi legelőivel, ásványvíz és hévízforrásaival, vadregényes völgyeivel, lápjaival, a hazai Kárpát hangulat egyik fő megtestesítője, s napjainkban a magyar turizmus egyik kultikus hegysége.
Túránk kiindulópontja Csíkmadaras volt és a következőképpen szakaszoltuk:
1.nap: Csíkmadaras — Madarasi Hargita menedékház
2.nap: Madarasi Hargita menedékház — Karóspuszta
3.nap: Karóspuszta — Büdösfürdő
4.nap: Büdösfürdő — Tusnádfürdő
5.nap: Tusnádfürdő — Szent Anna-tó
Csíkmadarasra vonattal utaztunk: három átszállás, közben 6-7 óra alvásnak álcázott forgolódás a fekvőhelyes kocsiban (bár a csapat ¼-e elmondása szerint kitűnően aludt)
és hipp-hopp reggel fél kilenckor már a hegység lábánál vagyunk.
Csíkszentdomokoson szálltunk le a Corona IC-ről reggel ½ 7 felé. Kérdezem a couchette főnököt (aki nem volt már kezdő, de azon meglepődött, hogy Szolnokon szálltunk fel): melyik oldalon nyissuk majd az ajtót? Válasz: ő nem tudja, mert ezen az állomáson még senki sem szállt le amióta ő ezen a vonalon jár!
 |
Indulás Salgótarjánból. A csapat segítője
és tanácsadója János, a pályaudvarig kísért minket |
 |
| Bence a csapat 1/4-e, aki kitűnően aludt |
 |
A harmadik átszállás helyszíne: Csíkszentdomokos.
A
román zászlónál csak az uniós zászló volt megviseltebb. |
 |
A csapat tagjai:
Tamás, Zsuzsa, Bence, Csaba
indulásra készen. |
A csíkmadarasi állomáson készült képet az éppen szolgálatban lévő vasutas készítette. Tőle tudtuk meg, hogy a Nagy-Madaras patak mentén van egy forrás, aminek nagyon hideg a vize (Hideg-kút). Aki abból egy teli csiporral egy hajtással megiszik, annak ő vásárol egy vadonatúj személygépkocsit! Sajnos mi nem tudtuk ezt a vitézségi próbát véghezvinni, mert azon a szakaszon a Kis-Madaras patak mentén haladtunk. Ha legközelebb erre a vidékre jövünk muszáj lesz hozni egy közjegyzőt…!
 |
A legmagasabb csúcs a Madarasi Hargita.
Még 17km és
1200m szintemelkedés |
A falut elhagyva hárman is felajánlották, hogy felvesznek minket járművükre - ekkora csomagok meg meleg is van - és mindannyiszor engem találtak meg a kérdéssel: felszállnak-e? Köszönjük, de mi gyalogolni jöttünk válaszoltam mindannyiszor. Tomitól persze megkaptam érte a magamét: miért nem fogadtad el? Olyan jól adta elő, hogy már-már komolyan is vettem, de ez csak a másodperc töredékéig tartott.
 |
| Erre a lovas kocsira sem szálltunk fel |
 |
| Az első pihenő a Nagy-Madaras patak partján |
Mindenkori gerinctúráink időzítésének egyik, de állandó szempontja röviden az, hogy legalább a kék áfonya már érjen. Csalódnunk ezúttal sem kellett: du. 2 körül megérkeztünk a hegybe: véget ért a köves út, a fenyők még magasabbak lettek és „bezuhantunk” az áfonyásba.
 |
| Még a köves úton: jó tanács szemetelőknek |
 |
| Öröm az áfonyásban |
 |
| A menedékház előtti utolsó pihenő |
A csúcsot a nagy hátizsákok nélkül látogattuk meg, mert előbb szálláshelyet foglaltunk a menedékházban.
 |
A menedékház 1941-ben épült
az akkori magyar kormány támogatásával |
 |
Az 1800m magas csúcs messze balra
a lemenő Nap fényében |
 |
| A székely zászló. Nem fél-árbócon leng! |
 |
| Csúcsfotó |
A második napon Karós-pusztáig gyalogoltunk Hargitafürdőn keresztül. Minden írott forrás Tolvajos-tetőt ajánlja sátrazásra az ún. Fenyőke menedékház környékét, de mi ezt nem javasoljuk. Egyrészt arrafelé számtalan nyáj legel, másrészt nem akartunk patakból inni, harmadrészt nincsen Fenyőke menedékház!
Egy birkanyájról annyit kell tudni, hogy benne a birka kutya arány kb. 4:1. Karós puszta kb. 3 km Tolvajos-tetőtől és az ott élők igen vendégszeretőek. De előbb lássuk az oda vezető utat képekben!
 |
| 11km Hargitafürdő kék jelzésen |
 |
| Vadonatúj menedék baj esetére |
 |
| A teljes létszám 8, hiányzik 3 |
 |
| Hargitafürdő Vallató forrás |
 |
| Szépülő mofetták Hargitafürdőn |
 |
| Kissé fáradt derű |
 |
| Karós-puszta háttérben a Csicsói-Hargita |
Ott jártunkkor András a juhász volt
az úr Karós-pusztán. Bemutatkozásunk után csak a legfontosabb dolgokról
beszéltünk: a sátorverést a két bükkfa mellett javasolta, ahol egy igen jóízű
forrás fakad. Aztán lesz-e gond a kutyákkal? Kérdeztük. Ugyan dehogy, nem
törődnek azok magukkal: már a medvéket
hajtják! – volt a válasz. Mennyi medve lehet a környéken, ha a kutyák, mint egy
nyájat hajtják őket? Ezt nem tudtuk meg, mert a túra során egyet sem láttunk!
Sajtot is akartunk tőle venni, de
nem tudtunk, mert -„tegnap adtam le Szeredába”-
mondta. Majd este küld fel a gyerekkel ordát!
Nem a gyerekkel, hanem az
asszonnyal küldött ordát és végül sajtot is, amiért egy fillért sem fogadott
el! Igazi vendéglátásban volt hát
részünk: a medvék elhajtva, szálláshely és víz biztosítva, étel kiosztva,
pihenj!
 |
Az erdősávtól balra van a két bükkfa.
Ott sátorozzon, aki a Hargitát járja |
 |
| A táborhely |
 |
| A forrásnál |
A harmadik nap volt a pihenőnap. Csíkszentimre-Büdösfürdő volt a cél. Kb.12km távolság, felhős idő időnként szemerkélő esővel. Ideáli időjárás nemcsak túrázáshoz, hanem sajtszállításhoz is. Kb. négy kiló sajtot, ill. ordát kaptunk, aminek a legnagyobb része megmaradt: magunkkal vittük hát, mivel ilyen minőségű és ízvilágú birka tejtermékkel még nem találkoztunk.
 |
| A harmadik nap hajnala: a bükkfák a sátrak és a forrás |
 |
| Kora reggeli idill: András egyik gyermeke vágtázik a pusztán |
 |
| Eső miatti kényszerpihenő Hirtelen-pusztán |
 |
A szigorúan védett Lúcs-tőzegláp a fenyősáv mögött húzódik.
Igen jó medvetermő vidék |
 |
| Érkezés Büdösfürdőre |
 |
| Van, akit a szíve vezérel… |
 |
| Érkezés a Keletibe |
A Keleti Büdösfürdő központja: itt van a bolt és a kocsma is. Magyar könnyűzene szól az elmúlt negyven év dalaiból válogatva. Söröztünk, beszélgettünk a helyiekkel és éttermet kerestünk, hogy együnk egy jóízű levest. Étterem nincsen, mivel mindenki magának főz-tudtuk meg- a turistacsoportok pedig még nem találtak rá erre a festői helyen lévő, gyógyhatású mofettákkal rendelkező településre.
Amúgy érkezésünknek és leves iránti vágyunknak hamar híre ment: kedves meghívást kaptunk könnyű estebédre egy a Keletihez közeli nyaralóba.
Igen, nem mondható, hogy túlszerveztük volna a túrát: ezt az éjszakát egy panzió kertjében terveztem sátorban tölteni, de mivel ilyen típusú szálláshely ott nincsen, a település szélén, egy réten lett volna módunk sátorozni.
Nos, ehhez képest az történt, hogy magyar népmesébe illő módon vendéglátóinktól a finom leveseken túl éjszakai szállásra szóló meghívást is kaptunk, amit nem lehetett és nem is akartunk visszautasítani. Haza érkeztünk…
 |
| A Keleti teraszán |
 |
| Vendéglátóinkkal |
 |
99% szén-dioxid 1% kén-hidrogén és 0% oxigén
deréktól lefelé. A „legerősebb” mofettában |
A következő nap azt terveztük,
hogy amennyiben találunk alkalmas sátorhelyet
Mitács-pusztán, akkor ott táborozunk a Jézus-kút közelében. Ha nem
találunk, akkor Tusnádfürdőig gyalogolunk és ott a kempingben táborozunk. Az
utóbbi változat valósult meg, mivel a pusztán hatalmas nyáj legelt megannyi
pásztorkutyával kerítve és András nem volt sehol!
Mielőtt elértük volna Tusnádfürdőt, Jáhoros-pusztán hatalmas vihar csapott le
ránk jéggel, erős széllel villámlással.
Mindenki megtapasztalhatta a
természet erejét és azt, hogy mi hiányzik a felszereléséből, illetve, hogy mit
és milyen sorrendben kell csinálni, ha
elkap egy jó kárpáti vihar!
Salgótarján, 2014. szeptember 30.
