Annak idején, a 2008-as év végén a következő esztendei túrákat terveztük. Akkor már - Molnár Jani sajnálatos kiesése miatt - én is képbe kerültem mint túravezető. Szerettem volna a programba beiktatni egy olyan mátrai túrát, ami nem a "gyilkos" szintemelkedéseivel "csalogat", hanem egy könnyen teljesíthető és szép nyomvonal legyen. Ez itt egyféleképp oldható meg: lefelé kell menni. A következő útvonalat ötlöttem ki: Mátraháza — Veronika-rét — Sor-kő — Gabi-halála — Petőfi-f. — Hurok út — Ilona-vízesés — Szent István csevice — Parádfürdő. Ez a 18km és 170m szint szerintem még a nem túl edzett túrázóknak is simán teljesíthető. Viszont a tömegközlekedéssel hétvégére megszervezni lehetetlen (Salgótarjánból). Akkor tegyük hétköznapra! Ezek után M. Tibi lett a keresztapja a túra nevének. Mondta: Legyen nyugdíjas túra, mert ilyenkor más úgysem ér rá elmenni, esetleg még egy pár fanatikus aki képes szabit kérni erre a napra! Nagy örömömre azért akadtak fanatikusok is!
Ebben az évben már negyedszer jártuk a "Nyugdíjas túrát", a Mátra egyik legszebb túraútvonalán. A Tél kivételével (hamar sötétedik) három évszakban jártuk az erdőt. Induláskor általában meglátogatjuk Mátraháza első épületét - amelyet 1930-ban épített a Mátra Egylet menedékháznak - népszerű nevén a Pagodát. Kissé feljebb a Naphimnusz parki séta még az ateistáknak is üdítő élmény, a szép stációk és a szépen gondozott park jó bevezetés a "kemény" százegynéhány méter szintemelkedés leküzdése előtt a Veronika-rétig. A sípályáról való letérés után viszont egy a mottó: lefelé! A Kékes tömbjének Északi oldalán található Sor-kőnek otthont adó Erdőrezervátum páratlan látványosság. Szerencsére már évtizedek óta hagyják itt a természetet, hogy tegye a dolgát. Eredeti neve valószínűleg Szer-kő (kövek) lehetett amely arra utal, hogy régen a környéken élő népek itt ejtették szerét gyűléseiknek, vagy talán áldozatokat mutattak be a köveken. Meredeken leszakadó hegyoldal és az innen kiugró változatos sziklaformák jellemzik utunk ezen szakaszát. A sziklák repedéseiben élőhelyet találó fákon nem győzünk csodálkozni kitartásukon, szívósságukon. Járunk itt kőtengerek mellett, átbújunk óriás kidőlt fák alatt, kiugró szirtekre nézünk ki. A Pisztrángos-tónál szomjunkat olthatjuk a bő vizű Nagy(Petőfi)-forrásból. A kis tavak körül kialakított pihenőhely mindig kiváló alkalmat nyújt egy kis ejtőzésre, falatozásra. A tóban ugyan már rég nincs pisztráng, de élőlények sokasága veszi birtokba ezt a vizes élőhelyet. Egyszer egy nyári zápor után kis békák százai terítették szőnyegszerűen a rétet. Kiváló lehetőség a Foltos szalamandrák számára, hogy ezekben a vizekben neveljék fel utódaikat. Általában szoktunk is velük találkozni a környéken, ami mindig jó fotótémát jelent. A tó után a Hurok út aszfaltján az orra bukás legkisebb veszélye nélkül tehetjük meg további sétánkat az Ilona-völgy lejáratáig. Közben - ha a lombok nem takarják - megpillanthajuk a Sas-kő és a Disznó-kő felettünk húzódó ormait is. Itt is - mint szinte végig utunk során - a bükk az uralkodó fa fajta, néha olyan érzés, hogy szinte az égig érnek. Az Ilona-völgyben már a kis patak évezredeken át tartó munkáját láthatjuk, amint csodás mély völgyet varázsolt a tájba. Egyes fák itt is szinte lehetetlen helyen igyekeznek megkapaszkodni, küzdelmük során látványos a talajfelszínre kiugró gyökérrendszereket létrehozva. Aztán az Ilona-patak kis zúgóit felváltja egy nagyobb: az Ilona-völgyi-vízesés. Őkelme Magyarország legmagasabb természetesen kialakult vízesése, vékony sugárban 10 méter magasságból zúg a mélybe. Ez itt már a kirándulók népszerű célpontja, akik csak csodálkoznak azon, hogy emberek jelennek meg a vízesés fölül - hisz nekik ez itt a séta végpontja! Lejjeb a vízeséstől már millió éveket utazhatunk vissza az időben, persze csak képzeletben. Itt kis patakunk szorgos munkája tárja szemünk elé a Föld időtlen idők óta egymásra rakódott rétegeit. Az aszfaltra kiérve a gróf Károlyi Mihály által ültettetett 110 éves vadgesztenye (bokrétafa) sor vezet minket Parádfürdőig. Útközben a Szent István-csevice kútjából olthatják szomjukat a savanyú vizet kedvelők. A mellette lévő nagy réten minden évszak ontja a maga virágait, ősszel például a kikerics az úr. A rét felett a távolban az Oroszlánvár néz velünk farkasszemet. Útba ejtjük még az óriási fa ölelésében lévő Mária-képesoszlopot, majd mielőtt még átkelnénk a patak hídján, érdemes egy kis ösvényen jobbra letérnünk. A vaskapu-ereszke U-alakú kis barlangjában bújócskázhatunk egyet! A jobb sorsra érdemes Károlyi kastély mellett - mint oly sok helyen az országban - egy Rákóczi-fára akadunk. Sajnos mára már kiszáradt. Nem úgy mint a ma hotelként működő másik kastélynál élt két hatalmas társa, akik a parkoló bővítés áldozatai lettek.
Parádfürdőre érve még számtalan programunk akadhat - csak idő kérdése! Sétálhatunk a parkban vagy a Timsós-tavak környékén, megnézhetjük a Kocsimúzeumot, bevethetjük magunkat a bazársorra, vagy akár még lovagolhatunk is, a gasztronómiai élményekről nem is beszélve. A legendásan hideg vizű strandot viszont ma már nem élvezhetjük.
De viszont legtöbbször a túra után már hazavágyik az ember, meg arra, hogy elérje buszt!
Sok minden történt velünk ezeken a túrákon az évek során. Az eső általában mindig incselkedett velünk, voltak kik már el sem mertek indulni otthonról.
2009-ben szép tavasz végi séta volt sok szalamandrával, szamócázással, a kibontakozó természet minden szépségével.
A 2010-es túra az első nekirugaszkodásra el is maradt, mivel egész nap szakadt az eső. Mint utólag kiderült ezt O. Valikának köszönhettük, aki a túra halasztásáért imádkozott, mert nem tudott eljönni ezen időpontban! Aztán két hét múlva egy szenzációsan gyönyörű túrát tettünk meg hatan, aranyló lombhullásban és avarszőnyegen.
2011 nyarán a Sor-kőnél öt társammal egyetemben hatalmas égi áldást kaptunk a nyakunkba! Éjszakai sötétségben áztunk a felhőszakadásban úgy, hogy még a bakancsunk szárán felül is folyt ki a víz! A Gabi-halálánál a turistaúton megáradt patakként hömpölygött lefelé a víz, és ami még megdöbbentőbb volt a termetesebb fák oldalán csuklónyi vastagságban csurgott a földre. De utólag ez is egy életre szóló élmény, utána gyorsan megszáradtunk a napsütéses időben. Nem beszélve arról, hogy így is nagy szerencsénk volt, mert alattunk a Pisztrángos-tó magasságában fákat döntögető hatalmas vihar tombolt. (Ez volt a "Nyugdíjas túlélőtúra"!)
Ebben az évben már a csapat "kemény magjához" többen is csatlakoztak, akik az aktív pihenés után élményekkel feltöltődve térhettek haza a szép tavaszi túráról. Igaz az a mondás, hogy egy utat csak egyszer járhatsz, mert a következő utadnál biztosan változik valami, mindig valami újra találsz. A sok apró dolog ami eddig elkerülte figyelmünket hirtelen elénk tárul. És tettünk is az újdonságokért: kimásztunk a Marhád(-hegy) eddig elmellőzött Árpád-kori sáncaihoz, és hazafelé Recsken meghódítottuk az ottani Nagy-kő tetejét.
Ha egyszer valaki végigjárja ezt az utat, biztosan a rabjává válik!
Képek sorban a túráról Mátraházától Parádfürdő felé:
|
Mátraháza 2010 ~ A Pagoda előtt |
|
Mátraháza 2011 |
|
Mátraháza 2012 |
|
A Naphimnusz parkban 2012 |
|
A Naphimnusz parkban 2012 |
|
A Naphimnusz parkban 2010 ~ Egy stáció |
|
A síugró sáncnál 2010 |
|
A síugró sáncon 2010 |
|
A síugró sáncon 2012 ~ Rigófészek |
|
A Sor-kő felé 2009 |
|
A Sor-kő egyik sziklája 2009 |
|
Kilátás a Sor-kőtől 2009 * |
|
A Sor-kő másik sziklája 2009 |
|
Kilátás a Sor-kőről 2009 * |
|
Még egy Sor-kő 2010 |
|
Megint Sor-kő 2010 |
|
Kövek sorban 2010 |
|
Jön a vihar a Sor-kőnél 2011 |
|
Felhőben a Sor-kőnél 2011 |
|
Ágas 2012 |
|
A Sor-kő kőtengerében 2012 |
|
Sokadik kő a sorban 2012 |
|
Megint egy kőtenger az északi sípálya alatt 2012 |
|
Talpalatnyi kő 2012 |
|
Panoráma a Galyatető felé 2012 * |
|
Panoráma Parádsasvár felé 2012 * |
|
Sikeres landolás 2012 * |
|
Gabi-halála 2010 ~ Gabi megkoszorúzása |
|
Gabi-halála 2012 ~ Nincs Gabi a rakás alatt! Vagy talán... |
|
Gabi-halála 2010 |
|
Páfrányos a Pisztrángos-tó felett 2009 * |
|
Kőtenger és fái a Pisztrángos-tó felett 2010 |
|
Tanulmányozható gyökérzet 2012* |
|
Le a Pisztrángos-tóhoz 2012 |
|
A Nagy(Petőfi)-forrásnál 2009 |
|
Nagy(Petőfi)-forrás 2010 |
|
A Pisztrángos-tói pihenőhelyen 2012 |
|
Fotósok a Pisztrángos-tónál 2012 |
|
Pisztrángos-tó 2010 |
|
...és a tó életre kel! 2012 * |
|
Tükröződések I. 2012 * |
|
Tükröződések II. 2009 * |
|
Szárítkozás a Pisztrángos-tói pihenőhelyen 2011 |
|
Népszerű modell a Foltos szalamandra 2009 * |
|
Szemtől szemben 2009 |
|
Hurok úti aranyeső 2010 |
|
Séta a természet szőnyegén 2010 |
|
Hurok út 2010 ~ Turisták álma |
|
Hurok út 2011 ~ Turisták rémálma |
|
Hurok út 2012 |
|
Hurok út 2012 * |
|
Kilátás a Cserepes-tető és a Nagy-Szár-hegy felé a Hurok útról 2010 |
|
A Marhád csúcsán 2012 |
|
A legkisebb bükkfa 2012 * |
|
Védtelenül 2012 * |
|
Madársóska 2012 * |
|
Biztos lábakon 2010 |
|
Ilona-völgy 2010 |
|
Törékeny kis élősködők 2010 |
|
Ilona-völgy 2012 |
|
Ilona-völgy 2012 |
|
Viharos művészet 2012 |
|
Az Ilona-völgyi-vízesés felett 2012 |
|
Az Ilona-völgyi-vízesés felett 2012 |
|
Az Ilona-völgyi-vízesés felett 2010 |
|
Zúgó a vízesés felett 2010 |
|
Zúgó a vízesés felett 2009 * |
|
Mindjárt átérek! 2011 |
|
Az Ilona-vízesés 2009 |
|
Az Ilona-vízesés 2010 |
|
Az Ilona-vízesés 2012 * |
|
Az Ilona-vízesésnél 2011 |
|
Az Ilona-vízesésnél 2012 |
|
Rétegek 2012 |
|
Tovább a zöld cicin! 2012 |
|
Vadgesztenyesor Parádfürdő felé 2009 |
|
Vadgesztenyesor Parádfürdő felé 2010 |
|
Parádfürdő felé 2011 |
|
Parádfürdő felé 2009 |
|
Rét a Szent István-csevicénél 2009 |
|
Rét a Szent István-csevicénél 2010 |
|
Rét a Szent István-csevicénél 2010 |
|
Rét a Szent István-csevicénél 2012 |
|
Három sor 2012 |
|
Készül a bokréta 2012 * |
|
A Szent István-csevicénél 2011 |
|
A Szent István-csevicénél 2012 |
|
Távolban az Oroszlánvár 2009 |
|
A Mária-képes oszlopnál 2009 |
|
A Mária-képes oszlopnál 2011 |
|
A Mária-képes oszlopnál 2012 ~ Kör közepén |
|
"...és köszönjük, hogy túléltük..." 2012 |
|
A Vaskapu-ereszkénél 2012 ~ Barlangba be... |
|
...barlangban benn... 2010 |
|
...barlangból ki 2012 |
|
A Károlyi kastély 2010 |
|
Parádfürdőn 2009 |
|
A recski Nagy-kő felé 2012 |
|
A Mátra a Nagy-kőről |
Vincze Gabi. A*-al jelölt fotókat Mangó Évi készítette.