Végre elérkezett a nap! Mióta vártuk már ezt! Komolyan mondom, mint amikor a szerencsétlen sorsú kutyát elengedik a láncról, úgy csapott meg minket a szabadság szele! Irány a Magas Tátra!
De mi a nyavalya vonz minket ide? Kopár, ridegnek látszó ormai félelmetesek, azt vélhetnénk józan gondolkodású ember nem menne ide önszántából. Ahhoz, hogy a hegység egy-egy csúcsáról nézhess körbe, sok akadállyal kell megküzdened előtte: le kell győznöd félelmeidet, fizikailag össze kell szedned magad, az időjárás kegyeiért kell fohászkoznod, meg kell ismerned a hegyet, tudnod kell minden körülmények közt tájékozódni. És tisztelni a hegyet! Mert itt nem te vagy az úr kisember, csak egy kis porszem a hatalmasok közt! És ha nem vigyázol akkor ez az óriás úgy összeroppant, mintha nem is léteztél volna soha!
Ha viszont sikerül megtalálnod a helyed a hegy világában, csodálatos ajándékokkal fog elhalmozni: A zord sziklák helyett természet alkotta gyönyörű szobrokat fogsz látni, zuzmós-mohás kövek között csörgedező friss patakot, zúgó vízesést, a völgyekben virágzó réteket! Az égen a felhők csak neked játszanak majd, öltenek furcsa alakzatokat. Sőt, a zerge is csak neked pózol a sziklán!
Na ezért megyünk mi ide. Hogy láthassuk a csodát, mindig valami új szépséget fedezzünk fel útjaink során. És mindig arról a csúcsról véljük a legszebbnek a kilátást ahol éppen vagyunk!
A legjobb ha társakat is találsz a túrához, mert csapatban még nagyobb az élmény. Elhagyva a lenti műanyag világot, itt már csak olyan emberekkel fogsz találkozni akiket ugyanaz a cél vezérel, mint téged. Köszönni fog a szembejövő idegen, legyen az bármely nemzethez tartozó, és te is így cselekszel majd. Együtt örülsz, amikor egy kisgyerek ügyesen kapaszkodik fel a láncon, tisztelettel (és nem le) nézed a nagypapát ahogy szinte elsuhan melletted, vagy gratulálva a kezét szorítod túratársadnak aki életében először ért fel egy Tátrai csúcsra.
(Most már elég az érzelgősségből, nem leányregényt akarok írni!)
A beavatás
Alsóerdőfalván (Nová Lesná) szálltunk meg. Nagy létszámú csapatunk két házon osztozkodott, Weisséknél 17-en, Retteghyéknél 15-en voltunk. Én az utóbbi helyen töltöttem nyolc éjszakát, és a napszakok többi részének egy nem túl jelentős hányadát.
Lecuccolás után rögtön útnak is indultunk első túránkra, nehogy már punnyadozni kezdjünk! A Tátrát sűrű felhő takarja? Ugyan kit érdekel?! Mentünk a Nagy-Tarpataki-vízesésekhez és kész! Bár jószívvel senki sem kívánta, hogy a vízesés egyenesen az égből záporozzon a fejünkre, - megelégedtünk volna a patakban lezúdulóval - mégis megkaptuk az áldást fenntről is. Szép vízesés sorozatot láttunk! Jólesett a Rainer kunyhóban a kályha melege, belsőleg pedig a legtöbben teával fűtöttük magunkat.
Bár a kilátásra nulla eséllyel pályázhattunk, feltornáztuk magunkat a Lomnici-kilátóig szinte csak azért, hogy elérjük a magashegyi szintet. Itt elképzeltük, hogy mit is láthatnánk, ha nem a végtelen tejföl közepén állnánk! Visszafelé a Zamkovszky menedékház állta utunkat, ahol fogyasztottunk is jó turistaként. Kalandvágyból sört ittam!
A Tarajkáig tartott utunk, innen egy páran Ótátrafüredig legyalogoltunk, a többiek "siklóztak" lefelé.
Reménykedtünk abban, hogy az időjárás a továbbiakban majd a szebbik arcát fogja mutatni, ami így is lett, mivel az elkövetkező napokban már sokkal nagyobb szerencsénk volt vele.
A szálláson több dolgot is meg kellett szokni: az alsó szinten 11 emberre jutott 2 zuhany. Főzni az emeleten, enni a pincében lehetett. Itt már működik a szelektív hulladékgyűjtés - de nem zökkenőmentesen. Viszont a szemét elmosása már tényleg túlzásnak tűnt, a vízpazarlásról nem is beszélve! A házigazda szigorúságának ellenére, a kisebb fennakadásokkal együtt azért jól éreztük magunkat itt.
 |
| A felhők mögött a Tátra rejtőzik |
 |
| A Nagy-Tar-pataknál |
 |
| A Nagy-vízesés * |
 |
| Kis fenyő |
 |
| A Nagy-vízesés |
 |
| Érkezés a Rainer kunyhóhoz |
 |
| Melegedés a kunyhóban |
 |
| Még mindig a kunyhóban * |
Az első...
Második nap aztán belecsaptunk a lecsóba rendesen, a szlovákok "szent hegyét", a Krivánt gyűrtük a talpunk alá!
A Háromforrás (ami mára csak egy lett) felől rugaszkodtunk neki a szép verőfényes reggelen. A sokszor nagy területeken kiszáradt fenyvesekben kapaszkodtunk felfelé. A 2004-es év óriási vihara után a szúbogár fejezi be a megmaradt lucfenyők pusztítását. Úgy néz ki, a pusztulás visszafordíthatatlan, nem túl szívet melengető látvány ez. De mint tudjuk, a természet lerendezi majd a dolgot, és más alkalmazkodóbb növényekkel pótolja őket. Esetleg az ember is besegít itt-ott.
Mire elértük a törpefenyők szintjét egyre jobban kitárult előttünk a táj. Megláttuk tavalyi túráink helyszínét is, a Liptói(Nyugati)-Tátrát. Apropó törpefenyők: talán az utolsó lehetőség ez a terület arra, hogy az ember megszabaduljon azoktól a dolgoktól, amit szervezete nem tud maradéktalanul feldolgozni. Ha ezek az útszéli mélynövésű fák beszélni tudnának, csak sűrű káromkodások közepette könnyebbülne meg az ember!
Az útról kissé letérve, majdnem kétezer méteres magasságban találtunk egy szép kilátó pontot, amit Priehyba néven jelöl a térkép. Innen látni véltük a Koprova-völgyben a másik útvonalat választó társainkat is. Mint később kiderült Ők voltak azok! A lenyűgöző panoráma szépen mutatta a tavalyi lengyel részen megtett túránk hegyeit. És jobbra fenn ott magasodott a Kriván. Egyre kopárabb, zordabb táj következett. Helyenként jó mászós sziklafalakon vezet az út. Elgondolkodtam azon, vajon gyerekként mekkora élményt jelentett volna nekem ez a "játszótér"! Nem mintha most nem élveztem volna... A hét utolsó napján elég nagy tumultus volt a hegyen, de - mint később kiderült - ez még az elviselhető kategóriába tartozott.
A Kis-Krivánról körbepillantva aztán már elkapott az a semmihez nem hasonlítható érzés, amit csak ilyen helyen élhet át az ember. Mintha az egész világ a lábaid körül heverne! Pedig nem, csak egy szelete, de mégis oly végtelennek tűnő. Most már újra szabad vagy! Körös-körül a csipkés sziklák rengetege, lenn a tengerszemben az ég kékje. Innen a csúcsra még egy embert próbáló szakaszon jutottunk fel. Szerencsére semmi nem zavarta meg a kilátást, így kedvünre gyönyörködhettünk! Örültünk egymásnak, ahogy a csapat többi tagja is sorban megérkezett. Akiknek első tátrai csúcsuk volt ez, maradandó szép élmény marad az életében. Ami meg elsőre negatívan hatott, az majd idővel megszépül.
Visszafelé a Jamszkó-tó felé tettünk kitérőt, először az üdén zöldellő Vázseci-völgy felett, majd a tó után a Magisztrálén haladva. Közben pedig jól bevált szokás szerint áfonyával és vadmálnával tömtük magunkat!
Nálam bevett dolog az is, hogy amikor lehetőség adódik, a helyi specialitásokat részesítem előnyben az étkezésnél. Nem volt ez másként e nap végén sem, lányommal még felkerestünk egy éttermet, ahol jól belaktunk brinzás haluskával. Ennek hatására,
agy annak, hogy ittam az egyik kis patak vizéből, nem tudni, de napokon keresztül visszatérő hasmás kapott el, ami sokat kivett az erőmből. Csakis a gyógyulás érdekében bevetettem orvosságként jó hazai pálinkát is, dehát azzal is vigyázni kell ugyebár, főleg ha az ember másnap megint az ég felé törne...
 |
| Kora reggeli indulás |
 |
| Szégyenlősen, felhők mögött |
 |
| A Háromforrásnál |
 |
| Mementók az égnek |
 |
| Ez még csak a bemelegítő szakasz |
 |
| Már csak az a kis pukli lesz hátra |
 |
| A Kriván |
 |
| Kilátás a Priehybától a Koprova-völgy felé |
 |
| A Kriván oldalában |
 |
| Csúcstámadók a Kis-Krivánon (2334m) |
 |
| A Kriváni Zöld-tó a Krátka-toronnyal |
 |
| Felhők felett |
 |
| Egy kis kezes-lábas * |
 |
| Mászóka * |
 |
| A Kriván csúcsán (2494m) |
 |
| Lenn az Alsó-Terianszko-tó, hátul a Lengyel-Tátra |
 |
| Egy kis szieszta |
 |
| Együtt a csapat * |
 |
| A havon jobban csúszna! * |
 |
| A Vázseci-völgy |
 |
| Napfürdő |
 |
| A Jamszkó-tó |
 |
| Vélemény első felindulásból I. * |
 |
| Vélemény első felindulásból II. * |
 |
| Alsóerdőfalvai látkép |
Felhőjárás
Következő nap reggel már Tátralomnic felé zötykölődtünk az "elektricskán". Innen idő és erőspórolásként lanovkával jutottunk el a Kőpataki-tóhoz, több mint 850 méter szintkülömbséget letudva - ülve. A felső állomás már szinte a felhők hasát súrolta, de a felvonón még innen is mentek optimista emberkék a szürkeségbe burkolódzó Lomnici-csúcs felé. Mi az Encián menház felé ereszkedtünk egy kis frissítő itóka reményében. Az itt szolgálatot teljesítő kiégett serpa elég mogorva volt, és inkább a virágok öntözését választotta a kiszolgálás helyett. Mi meg a várakozás helyett újra az állomást.
A Hunfalvi-csúcs alatt oldalazva vágyakozóan néztük a napfényben fürdőző völgyet reménykedve abban, hogy Mi is kaphatunk majd a sugarakból még a nap során. Jókedvünket nem szegték a felhők, a Nagy-Morgás-hágón még egy kártyapartit is levágtunk! Mire megkezdtük ereszkedésünket a Zöld-tavi-völgy felé, kitárulkozott a környék, és élvezhettük a szél kergette felhők játékát az ormok között! Láncokkal megsegített szakasz okozott izgalmakat a hegy oldalán, bár az igazi adrenalin növelő ezeknek a vasaknak a hiánya lett volna!
A Zöld-tavi-menedékháznál sörözés közben a kupaktanács eldöntötte, hogy még a gyorsabbak sem tudják bevállalni a Fehér-tavi-csúcs meghódítását. Elhalasztottuk, de nem mondtunk le róla! Helyette a kevésbé megterhelő Kopa-hágóra indultunk. Jó programnak bizonyult ez is. A Nagy-Fehér-tó érintésével érkeztünk meg a Bélai-Tátra határán lévő hágóra. (Ha még itt lett volna egy "Piros-tó", összejött volna a magyar trikolór!) Mint a Hupikék törpikék, bevettük magunkat az áfonyásba! Egy viszonylag szelíd zerge társaságát is élvezhettük még, amint pózol a fényképezők előtt! A mára elhalasztott csúcs pedig ott kínálta magát szinte egy karnyújtásnyira. Mi viszont tudtuk, hogy az a kar azért sokáig nyújtózkodhatna... Éppen elég hosszú út várt még ránk Tátralomnicig, a vadmálnák marasztaló bűvöletében lefelé.
A végén aztán még egy jó nagy rohanást is levágtunk a vonathoz, hogy elérjük. Igaz, ment utána is egy óra múlva, de ilyenkor már kicsit nyűgös a turista...
 |
| A Tátralomnici vasútállomáson |
 |
| A felvonón |
 |
| Az Encián (Kőpataki) menedékháznál |
 |
| Utazás az ismeretlenbe |
 |
| A Kő-pataki-tó a Csillagvizsgálóval |
 |
| Visszatekintve a tó felé |
 |
| A Hunfalvi-csúcs alatt |
 |
| ...köd utánunk |
 |
| Vidáman a Nagy-Morgás-hágón |
 |
| Szétlibbennek a felhők |
 |
| A Zöld-tavi-völgy, felette a Zerge-csúcs |
 |
| Zerge-csúcs, Bélai-Tátra |
 |
| Hátul a Zöld-tavi-csúcs |
 |
| Ereszkedés a láncokon * |
 |
| Áfonyázás * |
 |
| A Zöld-tó a menedékházzal |
 |
| A tó felett a Nagy Papírusz-völgy |
 |
| Vigyázat a nevetéstől be ne...! * |
 |
| A Nagy-Fehér-tónál |
 |
| A Fehér-tavi-völgy |
 |
| A Kopa-hágó a Bélai-Tátra csúcsaival |
 |
| A Kopa-hágón * |
 |
| Zerge * |
 |
| Híd a Fehér-vízen |
Didergős átkelés
A negyedik napra esős időt jósoltak, így mire kiderült, hogy kiderült, már a reggelt rég magunk mögött tudtuk. Egy viszonylag rövid túrát bevállalhatónak véltünk, ezért útnak eredtünk a Csorba-tóhoz. Sokan a Fátyol-vízesést célozták meg, öten pedig a Lorenz-hágóra igyekeztünk.
Az éjjeli vécén való meditálás után nem esett jól túlzottan a teljesítménytúrás tempó amit társaim diktáltak. A vízeséshez érve sikerült összekapnom magam. Utolértük az előttünk indulókat is, akiknek ez a hely volt aznapi programjuk célja. Látszott, hogy nem lesz egy leányálom további utunk, mivel az idő kezdett zordra fordulni. De minket már semmi sem tántoríthatott el. (Egy zivatar azért valószínűleg igen.:)) Csatlakozott hozzánk egy szlovákiai magyar lány is, aki végig útitársunk maradt túránkon. Ezután útközben kedvenc foglalatosságunkhoz tartozott, hogy szlovák szavakat igyekeztünk tőle tanulni, kisebb-nagyobb sikerrel! A Mlinica-völgyben felfelé haladva mire a Szentiványi-tóhoz értünk, sűrűn szitált az eső hideg széllel párosulva. A java csak innen kezdődött, át kellett mászni a hágón a másik völgybe. Szerencsére fenn elállt az eső, igy esőkabát nélkül rugaszkodhattunk neki a láncoknak.Utunk során nem sok emberrel találkoztunk, viszont itt a "kényes részeken" szembe jöttek egy páran! Kivártuk, csüngve a falon.
A másik oldalon a Furkota-völgyben két szép tengerszem fogadott minket, a Wahlenberg tavak. Megebédeltünk a természetes szikla padokon és asztaloknál. Ahogyan egyre lejjebb haladtunk a völgyben, úgy lett az időjárás is egyre kellemesebb. Könnyítésként a Szoliszkó menházhoz kapaszkodtunk fel. Ugyanis innen egy jó sörözés után a libegőn ülve gyönyörködve ereszkedtünk a Csorba-tóhoz.
Nová Lesnán a hegyekre visszanézve a lemenő Nap fényeiben fürödtek a sziklák. Viszont mögöttük már nagy felhők álltak lesben, igazolva a meteorológusok számításait.
Esténként a szálláshelyen igyekeztünk kitalálni valamilyen közös programot, kártyázást, beszélgetést, de általában a fáradság miatt ez csak terv maradt. Azért néha sikerült az összejövetel, ezen a napon talán szülinapot ünnepeltünk, ha jól emlékszem...
 |
| A Csorba-tónál |
 |
| A Mlinica-völgy a Szoliszkó szikláival |
 |
| A Fátyol-vízesés részlete |
 |
| A vízesés fölé vezető úton |
 |
| A vízesés felett |
 |
| A Szkok-tó, hátul a Csorba-csúcs |
 |
| Egyre feljebb a Mlinica-völgyben |
 |
| Indul a hágó megmászása |
 |
| A Döller- és Szentiványi-tó, felette a Csorba-csúcs |
 |
| A Lorenz-hágón |
 |
| Hágó hágás |
 |
| Átérve a hágón (2314m) |
 |
| A Felső-Wahlenberg-tó az Osztrával |
 |
| Tátrai ebédlő |
 |
| Lefelé a Furkota-völgyben |
 |
| Végre élvezhettük a Napsugarakat |
 |
| Kilátás a Szoliszkó menedékháztól |
 |
| Libbenés |
 |
| Tátrai naplemente Nová Lesnáról |
Csak lazán
Ittlétünk félidejénél aztán beigazolódott a jóslat: tényleg esős idő lett. Szerintem nem is bánta senki, hogy ezt a napot egy kis lazításra, erőgyűjtésre szánhatta az ember.
Nagy dilemmába voltam, hogy elmenjek-e az egyik csoporttal Dunajeci tutajozásra, vagy a poprádi Aqua City strandját válasszam. Bár az előbbit is rég szerettem volna, mégis a vízben, és nem a vízen való lazítást választottam. Elmondhatom, hogy ekkora, és ilyen színvonalas strandon még nem jártam, illik rá a víziváros név. Nagyon jót szórakoztunk, szinte mindent kipróbáltunk a csúszdáktól kezdve a különféle medencékig, ahol még vízibár is fogadja a fürdőzőket.
Rysy = tömeg-vonzás
A hatodik nap jelszava: Rysy! A Tengerszem-csúcsot támadtuk két oldalról. A csapat egyik fele a Poprádi-tó felől, a másik a hírhedt lengyel oldalról, a Halas-tó irányából.
Kilencen ültünk fel a buszra reggel, hogy eljussunk Łysa Polanába a lengyel-szlovák határhoz. Hűvös időben gyalog indultunk neki a Bialka-völgynek, de előre tudtuk, hogy ma "csalni" fogunk. Mivel eléggé elrettentettek minket a Rysy lengyel oldalról való megmászásának várható nehézségeivel, spórolva erőnkkel, szégyenszemre a közeli parkolótól induló lovaskocsival vitettük ki magunkat a tavak közelébe. A gyalogló turisták megvető szemeinek tüzében haladtunk, csak az ezzel kiváltott hét kilométeres bakancskoptatás elmaradása vigasztalhatott bennünket.
Innen már ripsz-ropsz a Halas-tavi menedékházban találtuk magunkat. Reggelizés után nekivágtunk a nagy kihívást sejtető túraútvonalnak. A Halas-tavat és a Tengerszemet áthatolhatatlannak tűnő ormok övezik. A legtöbb ide látogató meg is elégszik az itteni gyönyörű panorámával, de mi nem, így kapaszkodtunk felfelé. A baj csak az, hogy ezen a napon (de valószínűleg máskor is) nagyon sok ember gondolkodott hasonlóképpen hozzánk! Annyian voltak a hegyen, hogy a kikötői piaci forgatag békés oázisnak tűnhet ehhez képest! Ma már tudom miért halnak meg egyesek itt a hegyen: a sima talpú tornacipő valószínűleg nem segít a túlélésben. Vannak felelőtlen, türelmetlen - másképp nem tudom nevezni őket - hülyék is. Kitérve az útvonalról eszeveszett mászásba kezdenek, kőgörgeteget zúdítva mások fejére! Volt részünk benne, megúsztuk... Szóval a mászás nem veszélytelen, de az út kibiztosított, aki ezt követi és figyel, baja nem eshet. Vissza-vissza nézve pedig páratlan kilátásban gyönyörködhetünk. Nem mondom, hogy könnyű út, de félni sem kell tőle. Kapaszkodós, láncos, kitett részek is vannak benne, sőt a végén egy pengeél-szerű helyen is át kell jutni, alattunk több száz méteres szakadékkal, de akinek nincs erős tériszonya élvezni is tudja.
Fenn már vártak minket a másik csapat kitartóbb tagjai. A többiek már visszatértek a Hunfalvi-hágó alatti menedékházhoz, mert a csúcsot sűrű köd borította. Szerencsénk volt mert kisebb kivárás után a felhők szétoszlottak, így zavartalan nézelődhettünk.
Lefelé még ki nem hagyhattuk a Magas-Tátra legmagasabban épített menedékházát, mivel lányom is itt várt. Nagy elánnal ereszkedtünk a Menguszfalvi-völgyön a Poprádi-tóhoz. Ide volt megbeszélve a közös "nagy találkozás" a többiekkel, de mint az lenni szokott ebből nem lett semmi, mert elkezdődött a "ki ér hamarabb haza" versenye. Megnéztem még a Szimbolikus temetőt is, mert még talán egyedül én nem jártam ott a csapatból. Szép hely, de kicsit nyomasztó az a sok emlékkereszt.
későn értünk haza, így megint elmaradt az esti buli, csak szolidan egy kicsit...
Másnap ittlétünk leghosszabb túrájára készültünk páran.
 |
| Łysa Polana |
 |
| Illatos szekéren |
 |
| Itt már lábra álltunk |
 |
| Halas-tavi menház (1406m) |
 |
| A Halas-tó a hegyek ölelésében |
 |
| Reggeli a menedékházban |
 |
| Csúcstámadásra készen |
 |
| Halas-tó |
 |
| Tengerszem |
 |
| Párbaj |
 |
| Jégalagútban |
 |
| Egyre feljebb |
 |
| Ta-daaaamm! |
 |
| Egyre jobban belátni a Halas-tavi -völgybe |
 |
| Úgysem előztök meg... |
 |
| Pedig nem adtak ingyen semmit... |
 |
| Jé, itt lánc is van? |
 |
| Másszon ki merre lát! |
 |
| Egy pengés átkelés |
 |
| Már régóta vártak ránk |
 |
| Kilencen odaátról |
 |
| A turistákkal díszített Tengerszem-csúcs (2499m) |
 |
| Le a Hunfalvy-hágó felé |
 |
| A Hunfalvy-hágó alatti menedékháznál (2250m) |
 |
| Aki nem lép egyszerre, nézd mi van a kezembe! |
 |
| Mikó' gyün má' a jórat? (Buszmegálló 2250 méteren) |
 |
| A Békás-tavak |
 |
| A Poprádi-tónál |
 |
| A Szimbolikus temetőben |
 |
| Panorámaúton |
Mesevilág
A hetedik napon pedig az Úr megalkotta nekünk a Tátra egyik legszebb völgyét...!
Nem vagyok vallásos, de ez a hely Isteninek hatott!
Reggel megint buszra ültünk, hogy nyolc órakor már ismét Łysa Polanán fagyoskodhassunk. 7C°-ot mutatott a hőmérő a koliba falán, ami természetesen zárva volt. Sebaj, útközben előkerült egy kis "hápé" melegítés gyanánt! (Nem a nyomtatóra gondoltam, nem...) Most nem lovacskáztunk, hanem az országhatárt képező patak mellett gyalogoltunk a kéken a Bialka-rét felé. Hasonlót láttunk mint az előző napon, csak most egy szép üde völgy felvezetésében, és talán még szebb rálátással a hegyekre. A rét után kezdődött igazán a völgy páratlan szépségeinek sorozata. Ritkán látható dús aljnövényzete, a csörgedező kis patak, a ki-ki bukkanó hatalmas sziklák, a beszűrődő napfény szinte meseszerűvé varázsolták a környéket. Én azonnal el is neveztem Mese-völgynek! A vastag süppedős tőzegmoha közül hatalmas páfrányok kandikáltak ki. Nem volt turista tömeg, hatalmas nyugalmat árasztott magából a vidék. Fentről a Molnár arca (szikla) vigyázta utunkat, és megpillantottuk a helyi Lyukas-kőt is. A Kacsa-völgyi Zöld-tó felől szép vízesés zúdul alá. Idilli hely a kikapcsolódásra, feltöltődésre. A Litvorovy-völgybe fordulva egy hegyek övezte, kis patakkal keresztülszelt virágoskertben éreztük magunkat. Visszanézve a hegyekre innen, fényképezőgéppel erősen ráközelítve láttuk a Rysy-t is, ahol megint fürtökben csüngtek az emberek.
A Lengyel-nyeregig még húzós emelkedők vártak ránk, viszont a táj szépsége mindent nehézséget feledtetett velünk. A nyeregből a Kis-Viszoka megmászása következett. Hátat fordítva a Gerlachfalvi-csúcsnak indultunk neki. (Reméljük egyszer még a Kárpátok csúcsáról is körbetekinthetünk majd, mivel a hírek szerint újra vezet majd ide turistaút!) Nem túl hosszú, viszont annál meredekebb út után már megint azon morfondírozhattunk, hogy vajon nem-e ez a csúcs nyújtja a legszebb panorámát a Tátrában? A választ tudjuk: mindig az a legszebb hely, ahol éppen vagyunk!
Eredeti terv szerint a Rovátka nevű hágón is át szerettük volna magunkat küzdeni, de magunkat kímélve ezt inkább máskorra halasztottuk. A Felkai-völgybe fordultunk És a fotósok örömére zergékkel díszített sziklák között haladtunk a Kvetnica (Virágoskert) felé. Láttunk hegymászókat, ahogyan a Gránát-torony falán kapaszkodtak. Úgy érzem nálam a hegyek szeretete nem fog falmászássá "fajulni", maradok inkább talpon ha lehet! A Felkai-vízesés már nem is okozott különösebb izgalmat, - pedig igazán szép ez is! - az előző élményáradatnak és a fáradságnak köszönhetően az ember már kevésbé lesz fogékony bármilyen gyönyörűségre is. (Fordított útiránynál biztosan odamásztam volna mellé!) Megérdemelt sörünket és uzsonnánkat a Sziléziai ház mellett fogyasztottuk el. Az eddigiek után most már egy unalmasabbnak tűnő útvonalon, a sárga jelzés nyomán értünk Ótátrafüredre. Kellemesen elfáradtunk!
Most az idő múlásával is azt állítom, ez volt életem eddigi legszebb tátrai túrája!
 |
| Újra Łysa Polanán |
 |
| Bialka-réti panoráma |
 |
| A Fehér-víz (Biela voda) |
 |
| Lyukas-kő a Molnár szikláján |
 |
| Poduplaszki-völgyi tájkép |
 |
| Reggelizünk |
 |
| Tőzegmohás sziklák |
 |
| Néz minket a Molnár |
 |
| A Poduplaszki-völgyben |
 |
| Páfrányos út |
 |
| Visszatekintve a Bialka-völgy felé |
 |
| A Kacsa-völgyi-vízesésnél |
 |
| Litvorovy-völgy |
 |
| Szarkalábas réten |
 |
| Visszanézve a Ganek, a Rysy és társai felé |
 |
| A Litvorovy-tó |
 |
| Hú, még milyen magasra kell menni! |
 |
| A kiolvadt Fagyott-tó |
 |
| A Lengyel-nyereg (2200m) |
 |
| A Nagy-Tarpataki-völgy, a Bibircs, hátul a Nagyszalóki-csúcs |
 |
| Panoráma a Kis-Viszokáról ÉK felé |
 |
| Erről jöttünk. A kép közepén a Vastag-torony |
 |
| Fiatalúr csúcsélménye |
 |
| A Kis-Viszoka csúcsán (2429m) |
 |
| Kényelmesen elhelyezkedve * |
 |
| Na még egyszer! * |
 |
| Kölcsön fotózás visszajár * |
 |
| Gerlachfalvi-csúcs (2655m) |
 |
| Kíváncsiskodók |
 |
| A Felkai-tó a Sziléziai házzal |
 |
| Ebéd a Felkai-völgyben |
 |
| ...és sör is van! * |
 |
| A Nagyszalóki-csúcs alatt |
 |
| Ótátrafüredi templom |
Csak azért is összejött
Utolsó tátrai túránk következett a nyolcadik napon. Csak ott bujkált bennünk a gondolat, hogy a Fehér-tavi-csúcsnak is a bakancsunk talpát kellene csiklandoznia! Minden adott volt hozzá: a csodás napsütéses idő, a motiváltság, kiváló erőnlét,...khmmm...vagyis ez utóbbi dolog egy kicsit sántít. A sorozatterhelés, és a nálam visszatérő hasmenés bizony nem múlik el nyomtalanul. A szent cél érdekében összekaptuk magunkat, és hamarosan a Késmárki-völgyben gyalogoltunk felfelé a megannyi zúgóval tarkított Fehér-víz nevű patak mellett. Meg is jegyeztük, ha ez a patak szűk hazánkban lenne csodájára járnánk, nem mennénk el ilyen közömbösen mellette. De most semmi patakhoz leugrálás, köveken egyensúlyozás, fotózás. Szemeink előtt csupán a hegy lebegett, mintha egy misztikus erő vonzott volna hozzá.
A Zöld-tavi menháznál erőt gyűjtöttünk, majd irány a helyenként négykézlábas meredek oldal. Miután alaposan megfürödtünk önmagunk testneveiben, elértük a Vörös-tót. Álljunk csak meg, akkor meg van a magyar trikolór! Ezt gyorsan átnevezzük pirosnak, tőlünk nem messze ÉK-re ott a fehér, és nemrég hagytuk el a zöldet... A szlovákok meg visszavághatnak azzal, hogy feljebb meg ott a Kék-tó, tehát az ő zászlajuk is összejön.
Hát nem véletlenül magasodott felettünk a Zerge-csúcs, mivel a névadó patások egészen a közelünkben sétáltak nagy számban. Azt hihetnénk mintha az állatkerti simogatóban lennénk, de megérinteni azért nem lehetett őket. Úgy éreztük, a zerge illatú dezodornak sem lenne nagy sikere...
Végtelennek tűnt a Karó-tavi-átjáróig tartó monoton szakasz, szerencsére a nyereg előtt akadt egy kis "frissítő" láncos rész. Innen izgalmasabb és technikásabb rész vezet a csúcsig, amit kellőképp ki is használtunk. Hosszan elidőztünk a Magas-Tátra sokadik legszebb panorámáját nyújtó csúcson, bevárva a csapat útközben többet gyönyörködő tagjait is. Óhajunk nem talált meghallgatásra, - hogy valaki most már innen egy helikopterrel levihetne - így kénytelenek voltunk önerőnkből megtenni az ízületeknek nem túl kímélő lefelé vezető utat. Enyhe vigaszként a menedékháznál elfogyasztott frissítő árpalé szolgált. Ha lehet mondani, most még közömbösebben caplattunk lefelé a gyors folyású kis patak mellett, már csak a célba érés számított.
Az esti dolgokat illetően már nem emlékszem valami fényesen, de mintha ezen a napon lett volna az, hogy átmentünk pár házzal arrébb a szomszédban megszálló társainkhoz, és ott megtartottuk a záróbulit!
 |
| Újra a Késmárki-völgy útját koptattuk |
 |
| A Zöld-tavi "katlan" |
 |
| A Zöld-tó felett |
 |
| Nem kerge eme zerge |
 |
| Séta anyucival * |
 |
| A boldogságtól falra másztak * |
 |
| A Karó-tavi átjárónál (2118m) |
 |
| Zerge módra * |
 |
| A Karó-tavi-völgy |
 |
| A Jagnencze-gerinc a Bélai-Tátra csúcsaival |
 |
| A Mészárszék a Fehét-tavi-csúcsról |
 |
| Hegytetői idill I. (2229m) |
 |
| Hegytetői idill II. |
 |
| Hegytetői idill III. * |
 |
| Lefelé a sziklákon |
 |
| Felfelé volt könnyebb? * |
 |
| Zsebre tett kézzel :) |
 |
| Sziklataréj |
 |
| Egy kis alpinizmus |
 |
| Záróest |
Egy másik nap a Paradicsomban
A kilencedik napon aztán már végképp nem lehetett együtt tartani a csapatot. Volt akiknél előjött az E.T. szindróma (hazaa-hazaaaa), de jópáran minden kínjainkat sutba dobva még bevállaltunk egy Szlovák-Paradicsomi túrát. Sokszor egészen darabos mozgásunkhoz képest komoly túrát tettünk! Csingóból (Cingov) indulva a Sólyom-völgyben (Sokolia dolina) lévő vízeséseket néztük meg. Kezdetben megijedtünk, hogy nem is lesz víz a patakban, olyan szárazság volt. De aztán csak csordogált vékonyan, így a Sziklás-, Fátyolos- és Felső-vízesés összesen 90 méter hosszú meredek létráit is szívesebben másztuk meg. Pár évvel ezelőtt a nagy esőzések miatt zárták le ezt a völgyet, pedig biztosan szép látvány lett volna a több mint 60 méter magasról lezúduló vízoszlop! (Csak nem biztos, hogy túléltük volna...)
A völgyből a tetőre érve egy kamasz fiúval találkoztunk, aki a családjától elveszett. A telefonja is lemerült, így elég kilátástalan helyzetbe került, hogy hol találja meg őket. Végül kidertettük, hogy lent várják őt a parkolóban, ezért velünk folytatta útját. Csak lefelé ne kellett volna menni... Sőt, egyáltalán menni! De muszály volt, és a holtponton átesve, megtörve az egyhangúságot, az útról letérve egy pataktúrát is tettem. Nem volt nehéz a félig kiszáradt patak kövein járni. Mégis sikerült dobnom egy hasast! Megcsúsztam, de szerencsére letettem a kezem, nem fetrengtem a vízben, csak az egyik bakancsomba szaladt bele a víz.
Azzal az egyöntetű véleménnyel zártuk a túrát, hogy szép volt, jó, volt, de még egy kört semmiképp sem mennénk! Legyen végre a pihenésé a főszerep. Már sötétben értünk haza, még útközben egy éttermi vacsorát is beiktatva, búcsúzva a szlovák konyhától is.
 |
| A Csingó bejáratnál |
 |
| A szeretett tyúklétrán |
 |
| Átkelés a Fehér-patakon * |
 |
| Medveee...! * |
 |
| Létrázás előtt |
 |
| Fokról-fokra |
 |
| Fátyol-vízesés (75m) |
 |
| Mielőtt a hídra érsz... |
 |
| ... ezt (is) meg kell másznod! |
 |
| Na még egy "kis" vaslétra! |
 |
| A doronglétra is jó móka! |
 |
| A Felső-vízesésnél (15,5m) |
 |
| Csurgó csíkok |
 |
| A Klauzy-gátnál |
 |
| Visszafelé a Fehér-patakon |
 |
| A Tamásfalvi-kilátó |
A történteket összesűrítve, az én szememmel nézve tehát így zajlott le a bő hét a Magas-Tátrában. Természetesen nem fért bele minden esemény ebbe az írásba, de remélem ízelítőt tudtam adni belőle.
Voltak még a kilenc napban más túrák is, ki-ki kedve szerint választva magának programot, útvonalat. Nyilván ezekről nem tudok beszámolni, de ha majd kedvük támad, megosszák ezeket Ők, akik ott voltak.
Az biztos, hogy felejthetetlen élményekkel távozott mindenki, mert minden adott volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.
A filmvígjáték címével - gondolom sokan - egyetértve: Jöttünk, láttunk, visszamennénk!
szöveg és kép: Vincze Gabi *Fotó: Miheller Tibor
