Bakonyi szurdokok és csillagok

 Tavaly augusztusban egy "bogár" ütött tanyát a fejünkben, neve is van: Pannon Csillagda! Addig motoszkált, míg meg nem adtuk magunkat és hagytuk, hadd vezessen...
Az egész úgy kezdődött, hogy a Balatonalmádiba szervezett hosszú hétvégének utolsó napján hazafelé tartva, egy kis kitérővel meglátogattuk volna a Bakonybélben lévő Csillagdát, Évi terve alapján. De a Balatonban való pancsolást nem sikerült időben abbahagyni - lemaradtunk! És beült a "bogár": oda bizony el kellene menni valamikor!
 Évi megszervezte, én túrákat találtam ki a környékre, és áprilisban útnak indultunk. Nyolcan voltunk a csapatban, két autóval utaztunk.
Ha már arra jártunk, a Balatont nem hagyhattuk ki, le is ugrottunk egy kicsit a partra Kenesénél. A lábáztatási gondolataim a part közeli erősen algás víz láttán azonnal elillantak - majd máskor! Viszont a tavalyi alacsony vízállás után helyreállt a rend, a természet teszi a dolgát és mára teljes magasságában pompázik a tó.
Zirc volt a következő állomásunk. Először a Ciszterci Apátság barokk stílusban épült kéttornyú templomát látogattuk meg. Szinte már giccsesnek hat a túlzott aranyozással ellátott belső díszítés, de azért igazi remekműveket láthatunk itt. Természetesen az Arborétumot sem hagyhattuk ki, kellemes sétát téve ritkán látott növények között. Jól elidőztünk, így sietni kellett, hogy le ne maradjunk megint a bakonybéli Csillagda programjairól, az utolsó csoport fogadásáról! Csúnya lett volna elkésni, hiszen ez volt egyik fő célunk!
Sikerült időben érkeznünk. Igen színvonalas kiállítást sikerült összehozni itt az univerzum dolgai után érdeklődőknek. A Marsjáró járműtől kezdve a korabeli távcsövekig, egy eredeti vasmeteoriton át szinte minden megtalálható itt a csillagászattal kapcsolatban. Belenéztünk a Napba is egy szűrővel ellátott távcsövön át, még a Napfoltokat és kitöréseket is láttuk! A program végén egy 3D-s planetáriumi vetítésen ismerkedtünk meg az égbolt rejtelmeivel.
El is telt a napunk, szinte észrevétlen szaladt velünk az idő. Azaz este még azért volt energiánk sétálni egyet a faluban, majd a szálláson késő estig beszélgetni és csocsózni. Csocsózni igazából (szerencsére) senki nem tudott közülünk, így jót mulattunk!
 Másnap reggel "hajnal" 1/2 9-kor útnak indultunk Csesznekre, onnan indítva egy szép bakonyi szurdoktúrát. A várlátogatás nem maradhatott ki, mivel még nem járt erre egyikőnk sem. Impozáns építmény ez a sziklákon, még így romos állapotban is. A vár alatti varázslatos Kőmosó-szurdokban folytattuk utunkat. Kis kaland is megesett itt: Andris napszemüvege landolt a kis vízesés vájta mély gödörbe! A horgászat sikerült... A Cuha-patak felé tarva aztán még a jelzésekkel akadt kis gondunk, mivel egy helyen az erdővel együtt eltüntették őket. Térképem segítségével megoldottuk a problémát. Elérve a vízfolyást a Kőpince-forrásnál megpihentünk. Mivel semmi érdekesség nem maradhatott ki amit ésszerű keretek közt felkereshettünk, Az Alsó-Cuha-szurdokhoz tettünk egy kört. Bizony megérte ez a kitérő, mivel egy vadregényes gyönyörű szurdokot alkotott itt a patak, kalandos gázlókkal, barlangokkal a sziklák oldalában. Nekem minden esetre nagyon a szívembe zárta magát ez a hely.
A Zsidó-réten keresztül visszatérve lezártuk kis körünket a nagy túrakörben.
A "fő" Cuha-szurdok következett! Méltán híres ez a völgy, a kövek között csörgedező patakjával, gázlóival, sziklafalaival, a kanyargó vasút viaduktjaival, alagútjaival! Rengetegen túráztak, kirándultak ezen a napon errefelé. Örömmel töltött el minket, hogy sok boldog gyereket láttunk közöttük, akik óriási kalandként élték meg a Cuhán való többszörös átkelést a köveken egyensúlyozva! Felmentünk a viaduktra is, "vonatoztunk" egyet a sínen egymás vállát fogva. Majd szaladtunk mert az alagútban megjelent a mozdony! Gyors fotó - még ez is sikerült!
Mikor már elhagytuk a patak medrét, akkor hallottuk meg a nosztalgia vonat fütyülését. Várhattunk volna még egy kicsit! Ekkor esett le, hogy azért ugrált az a sok fotós a sínek mentén...
A tavasz erdejének virágaival kisérve tértünk vissza Csesznekre. Autóba pattantuk, aztán irány Bakonybél.
A szállásunk éttermében aztán jól bevacsiztunk, mivel szép túránk után nagyon kívántuk a főtt ételt. Jól esett!
Este az asztali foci újra elcsábított minket! Hát lehet ellenálni egy jó kis közösségi bénázásnak...?
 A hétvége utolsó napján útnak indultunk hazafelé. Természetesen a túrázás nem maradhatott ki a napi menűből, hiszen turisták vagyunk ugyebár! Elsőnek a Bakonynána melletti OKT-s útvonalon található Római-fürdőt kerestük fel. Ez is egy helyes kis szurdok vízeséssel, amit a Gaja-patak faragott a mészkövek közé. Szerencsére itt is bő vízhozama volt a kövek között szaladó pataknak, mutatóssá téve a zuhatagot. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az idevezető utunk egy szakaszát tökéletesen megismerhette társaságunk, mivel türelmetlenül azt hittem egy helyen, hogy már elmentünk a leágazó barlangjelzés mellett, és visszafordultunk. Majd megint vissza! Mint kiderült pár száz méterre voltunk célunktól! Pedig még emlékeztem is rá, hogyan néz ki a hely, csak bizonytalan voltam, mert annak idején másik oldalról közelítettem meg.
Autókázás után a Gaja-szurdok következett. Népes szúnyogcsapat várt ránk a Falutábor melletti kis parkolóban! Kenekedés, csapkodások után útnak indultunk. Ez a szurdok már jóval szélesebb mint amit előzőleg néztünk meg. Mély nyugalmat áraszt a hely. Persze az élősködők tettek arról, hogy ne érezzünk teljesen így, de idővel elmaradtak ők is a harcot feladva! Mivel az Ádám-Éva fa már nem nyújt természetes átkelőt a turistaútnak, ezért lemontunk a Vaskereszthez való kitérőről. A Kéktúra vonalán folytattuk sétánkat, majd a szurdokvölgy oldalában meredező sziklák felett fordultunk visszafelé. Ki-ki néztünk egy-egy jónak igérkező kiszögellésre, ahonnét szép panorámákban volt részünk. A Károly-kilátót is felkerestük, de mint kiderült ez még nem épült fel! Igaz a hozzá vezető jelzés is le van szürkézve, meg tervezettnek van írva a térképen is, de mi csakazértis megnéztük!
Visszatérve a kiindulási pontunkra elbúcsúztunk a másik autóval utazóktól, mert sofőrüknek korábban haza kellett jutnia.
Mi még terv szerint megnéztük Csókakő várát. Az erődítmény és környéke is jól benépesült ezen a napon, úgy látszik sok embert vonzott a lassan érkező tavasz a szabadba. Ifjú sziklamászók próbálgatták erejüket vigyázó oktatóik biztatása mellett, a majdani nagy kalandra készülve. Mi is kimásztunk a vár melletti sziklára, de nem a függőleges falon!
Búcsúzóul még a Csákberényi sziklákra is kimentünk egy kicsit.
 Ezzel - immár a Vértesben - véget is ért bakonyi hétvégénk, utazhattunk haza a szürke hétköznapokba!
 Szép volt, jó volt, jöhet a következő!

Megnéztük a Balatont, meg van-e még *

Zircen ebédeltünk

Az apátság előtt még nem tudtuk...

... hogy nemsokára előadást hallgatunk a padsorban!

Ránk zúdult a barokk összes aranya!

Laci megismertet minket I. András királyunkkal

Tavasz az arborétumban

A gyerekek játszhattak egy kicsit **

Megnéztük mit látunk

Kiderült, a halak is szeretik a sört!

Expedícióra készen a Csillagdában

Napba nézni szabad!

Kiléptünk az űrbe (gondolatban)

Bakonybéli táj

Szálláshelyünk, a Vadszőlő Panzió (részlet)

Kupaktanács

Megnéztük a Bakony Hotelt

Másnap Csesznekről indultunk túrázni

A sziklákkal egybeforrt rom

Vissza a középkorba!

Körbenéztünk a várból

Cseszneki várjátékok turista módra **

Gyalogos vitézek *

Ki miatt is másztunk falra? :) ***

Lementünk Kőmosó-szurdokba... **

...egy kis horgászatra!

Évi kőmosást néz (ill. fotóz)

Búcsút intettünk a várnak *

Szép bükkösben jártunk

A Kőpince-forrásnál pihentünk a köveken...

...majd az Alsó-Cuha-szurdok felé tartottunk

Az Ördög-rétre értünk

Felmentünk a Remete-barlanghoz

Megjelent a remete dublőre **

Leereszkedtünk a Cuha-patakhoz

Üde színek fogadtak a szurdokban

Bőséges vízben fürödtek a sziklák

Egy jól járható szakasz

Egy jól fotózható zúgó

Vadregényes tájon...

... sokszor kalandos utakon... **

... néhol mászva ...

... köveken átkelve ...

... jártuk be a szurdokot

A Zsidó-rét gyepszőnyegén ***

Fagyöngyök gazdáikkal

A "fő" Cuha-szurdokban ...

... több gázlón is átkeltünk

 A műemlék viaduktra ... *

... fel is másztunk szétnézni, bolondozni ...

... kicsit vonatozni ... *

... majd szaladni előle ...

... hogy aztán jól lefotózhassuk! ***

Kényelmesen sétáltunk a völgyben

Végig a patak mentén haladtunk

A sárga jelzésen volt egy kis akadály...

... és mélyút... ***

... mely felett a várat láttuk ismét

A Cseszneki vár az országútról

Lábatlan gyík, a sztár

Bakonynánáról az OKT útvonalán...

... mesebeli fák közt... *

... értünk egy tisztás pihenőhelyére...

... majd a Római-fürdő vízeséséhez

Ezt a szurdokot is érdemes lenne végigjárni a patakban

Pózoltunk a vízesés felett

Fotóztunk szinte minden szikláról ***

A Gaja-szurdokban nagy a nyugalom (Csak a szúnyogok!...)

Okosodtunk

Ritka pillanat (Megfejtés: Andris túrabottal!)

Fák tükre

Találtunk egy kajakos ágat (videó lent!)

Az Ádám-Éva fánál inkább nem keltünk át a túlsó partra

Láttunk virágba borult erdőt *

Kis tó a szurdok végén

A Vasutas-pihenőnél

A Károly-kilátó helyett kinéztünk a szurdok feletti szirtre

Láttuk a Fehérvárcsurgói-víztárolót is

Napszemüvegen keresztül is! :)

A Varjúvár felől még visszanéztünk

A Nagy-Magyarország park Csókakőn

Felette a Csókakői várral *

Természetesen kimentünk a várba is

Lentekintetünk a falakról a Móri-árokra **

Megmásztuk a mellette lévő sziklát is ***

Felülnézetből is láttuk a várat

Eljövet még egy utolsó pillantás **

Végül a Csákberényi sziklákon megpihenve...

...élveztük az aljból feláramló orgona illatot **

        Vincze Gabi

 Fotók:   * Mangó Éva     ** Kovács Adrienn    *** Goldperger András

Mangó Évi Bakonyi fotói a Picasa-n