Gerinctúra az Alacsony-Tátrában

        2013. augusztusának elején indultunk négyesben erre a gerinctúrára, amely mindannyiunknak az első ilyen jellegű túrája volt: öt napig tartó vándorlás Dóvalból (régebbi nevén Dovalló jelenleg Donovaly) Garamfőre (Telgárt) az Ördöglakodalma hágón (Certovica) keresztül, hátamon a házam az éléskamrám és a vizes flaskáim változatban. Ez a gerinc többnyire széles hátakon vezet 90 kilométeren át kb. 4000m szintemelkedéssel lélekemelő és pazar kilátással Felső-Magyarország jelentős részére.

A Donovaly - Certovica szakasz keresztmetszeti képe

A Certovica - Telgárt szakasz keresztmetszeti képe

Mivel a kiindulási és a végpont is nehezen érhető el tömegközlekedéssel, optimális esetben szükségünk van egy kedves barátra vagy rokonra, aki hajlandó minket személygépkocsival elfuvarozni Dóvalba és aki nem felejt el kijönni értünk öt nap múlva Garamfőre.

A többi már csak rajtunk múlik és meglehetősen sok kitartást igényel, ha figyelembe vesszük pl. az én saját hátizsákom induláskor mért tömegét, ami 20kg volt. Nehézséget jelenthet még a -szerencsésebb esetben- állandóan tűző Nap, mivel a gerincen fák, erdőségek nincsenek és az a tény, hogy az úgynevezett Szlovákiában nem használják a forrást jelölő turistajelzést, így olyan helyzetbe is kerülhetünk, hogy a szálláshelyünk közelében – ahová naplemente után érkezünk  - legfeljebb patakot találunk, aminek vize első pillantásra tisztának tűnik, de azért csak forralás után érdemes fogyasztani.

Utunk első szakasza Dóvalból a Hédeli-nyeregbe (Hiadelské sedlo) 9 kilométeren át tartott és átvezetett a Kečkán (1225m) majd a Kecske-háton  (Kozi chrbát - 1330m) és az 1099 m-en található nyeregben ért véget. A Hédeli nyeregben egy takaros bivakház várt minket, aminek tetőterét ügyesen elfoglaltuk, mivel már du. 2 körül megérkeztünk. Így a később érkező kb. 10 fős csoportnak a teljesen nyitott alsó szint maradt csak. A forrást itt is keresni kellett, mivel ahogy fentebb említettem jelzés nem segíti a fáradt vándorokat.

Kilátás a Kečkáról:. A Prasivá vonulat a Nagy-Búbossal.
A kép bal szélén a Stoh kandikál be a képbe.

Vidám a csapat a Kečka-csúcson (1225m) is: Tomi, Zsuzsa, Csaba, Gábor

Egyre közelebb a Nagy-Búbos (1753m) A Kecske-hátról (1330m) szemlélve

Első napi szállásunk a Hédeli-nyeregben

A második nap 17 kilométere a Durková alatti nyeregben ért véget – a keresztmetszeti képen Útulna pod Chabencom a helyszínen Útulna Durková – és egy igen meredek kapaszkodóval indult a Nagy-Búbosra (Velká Chochula 1753m). A kilátásról szavakkal nehéz bármit is mondani és a képek sem adják vissza azt az érzést, amit ott át lehet élni! De ezt mindenki tudja, aki már volt hasonló helyzetben. Azonban ez a fajta folyamatos vándorlás annyiban is más, hogy olyan időpontokban lehetünk a természetben, amikor különlegesek a fényviszonyok: kora reggel 2000m körül, vagy naplementekor egy nyeregben szemben a Kárpátok gyöngyszemével. És még valami: minden csak rajtunk múlik- vonat, busz mehet, amikor és amerre akar – mi nem sietünk sehová! A fürdőszobákban is lehetnek bármennyien bármeddig, nekünk ilyenkor arra sincs szükségünk: a hegyi patak vagy a forrás vize igencsak alkalmas nemcsak a testi, hanem a lelki felfrissülésre is!

Mivel ezen a napon a gerincen víznyerő hely egyáltalán nem volt teljesen feltöltött palackokkal indultunk.

A Latiborská Holáról (1643m) előre tekintve még igen távolinak tűnt a Durková csúcsa ám amint elértük és leereszkedtünk a nyeregbe elégedetten vettük tudomásul, hogy hideg sörhöz is hozzá lehet jutni a turistaházban. De nevezzük inkább kényelmes bivakháznak, mivel az emelet egy 25 fős koedukált egyterű fekvőhely volt, a kosztól ragadós piszkos fehér műszőrrel bevont matracokkal, de tiszta fa padlóval.

Sörözés után megmosakodtunk a forrásnál és jöhetett a finom friss hazai zacskós leves, amit saját gázfőzőnkön készítettünk.

Utunk során végig ragyogó idő volt, de ezen a második éjszakán istentelen vihar szakadt a vidékre, amiről csak azok tudnak hiteles információt adni, akik ezt az éjszakát sátorban töltötték…! Gábor és én az 5 eurós matracot választottuk és reggel pihenten ébredtünk.

Visszatekintve a Prasiváról Dóval irányába. 

A háttérben a Nagy-Fátra

1753m-en

Latiborská Hola (1643m)

Szemlélődés a Latiborska Hola nyeregből:
már látszik a Durková és mögötte ott kell lennie a szálláshelyünknek!

A kényelmes bivakház 1643m-en. Itt töltöttük a második éjszakát

A harmadik napon tettük meg a leghosszabb szakaszt, hiszen a cél az Ördöglakodalma-hágó volt (Certovica). A fáradtságos úton megfelelő kárpótlást nyújt a főgerincről élvezhető kilátás és az útba ejtett turistaházak főztjeinek megkóstolása, amit nem is mulasztottunk el!

Reggel 9 órakor érkeztünk a Chabenec-re (1955m), ahonnét pazar látványt nyújtott a teljes főgerinc és a feltárult Őfelsége a Magas-Tátra és nyugati bástyája a Liptói-Havasok is.

Kilátás a Chabenecről

A főgerinc legmagasabb pontjai:a Deres a Chopok a Gyömbér.
Halványan már látható a Király- hegy is

Sedlo Polany (1837m)

Elhagytuk a főgerincet: a Gyömbér a Chopok

 a Deres és a Stefánika menedékház.

Kilátás a Králickáról (1682m):

a Liptói-Havasok és a napfürdőző Kriván hatalmas tömbje

Csúcsfotó a Lajstroch-on (1602m) a Nagy Ereszkedés előtt:
tudtuk, hogy a célban sörözni fogunk,
ámbár nem ez a feltűnően nagy  jókedv oka

 És úgy is lett: Certovicán söröztünk, azután pedig sötétedés közben vertük fel sátrainkat a hegyimentő szolgálat üresen álló épülete mögött.

Íme: a hágóban csak itt engedélyezett a sátrazás.
A kép a negyedik nap reggelén készült.

A negyedik szakasszal érkeztünk meg a hegység keleti részébe, amelynek főgerince több 100 méterrel alacsonyabban húzódik, mint a központi térségé, ám ezen a tájon roppant nehézkesen haladtunk, mivel a leírásokkal ellentétben az őserdőnek csak nyomait találtuk: a nap első felében vihar pusztította vidéken jártunk. Ekkor üzemeltük be a medveriasztó csengőinket, mivel úgy tudtuk, hogy arrafelé szép számban éldegélnek. Nem is találkoztunk eggyel sem, amit meg is tudok érteni: annyira idegesítő hangot ad ki, hogy volt, amikor lehalkítottam: inkább egy medve, minthogy ez tovább „csilingeljen”!

Indulásra készen az Ördöglakodalma-hágón

A híres Ramza menedékház. (1260m)

És belül. Teljes komfort annak, aki a forrást is megtalálja.
Mi nem kerestük.

A jobbik eset: Itt legalább átvágták a kidőlt fák törzsét

A Ramza-hátat elhagyva utunk 1400 és 1650m között hullámzott rendkívül hosszan, míg végül elértük a Kolesárová magaslatot, ahonnét a függőlegeshez erősen közelítő lejtőn ereszkedtünk alá a Priehyba-nyeregbe. Vad vizű hegyi patakjában megmosakodtunk, ami annyira frissítő, hogy szinte újjászületik a vándor teste. A sör azért hiányzott, amiről ezúttal is zacskós levessel szárazkolbásszal jóféle hazai májkrémekkel próbáltunk elfeledkezni.

A Priehyba-nyeregben (1190m)

Sátorban töltött éjszakánkat ezúttal sem zavarta semmi és senki így viszonylag pihenten ébredtünk gerinctúránk utolsó szakaszának reggelén.

Mivel csak patakvízzel rendelkeztünk reggeli után kisebb izgalmat keltett a csapat tagjaiban az abban felfedezett nagyszámú féregszerű lény látványa, így azonnal tisztáztuk, hogy a legközelebbi forrás 2 órányira a Priehybka-nyeregben van és „mindössze” a Nagy-Meszesre (Velká Vápenica 1691m) kell felmászni előtte, ami az egyik legmeredekebb szakasza az egész útnak! Megéri a fáradtságot: erről a csúcsról különösen szép a panoráma, amit csak a helyszínen lehet igazán élvezni!

A Magas-Tátra itt is vonzza a tekintetet (1691m)

Itt a Priehybka-nyeregben mindannyian a vizet kerestük.
Tomi találta meg.

Felfrissülve fényképezkedtünk

Jóindulatúak fehér színnel jelzik merre van ami ilyenkor igazán fontos.
Az igazság az, hogy arra nincs víz!
Tomi, mint igazán jóindulatú korrigálta az irányt feketével. Jókora az eltérés.

Emlékeim szerint ezután törpefenyvesen kellett átvágni, amit én igen megerőltető mozgássorozatként éltem meg és bár a túránk során már volt ilyenben részünk csak most kerül szóba, de kénytelen vagyok erről is megemlékezni, mert felejthetetlen élmény.

Birkózás ez a különböző vastagságú törzsekkel és bár van ösvény, azon haladni csak úgy lehet, ha nyíltan szembeszállunk az erdővel. Akkor a „legérdekesebb” ha a harc közben hatalmas köveken vezet lefelé az ösvény. Ilyen szakasz pl. a Králová skala alatti zöld jelzés.

A törpefenyveses rész után újabb menedékházhoz érkeztünk.
 

Az Andrejec-hegy alatti menedékház (1410m)

hasonló kényelemet kínál, mint a Ramza.

Az Orlovát (1840m)

elhagyva már a Magas-Tátra keleti része tűnik szembe

Az utolsó nagy hegy igen közel van

A Király-hegyen (1946m)

A Király-hegyről lefelé jövet letértünk az eddig követett piros jelzésről és a zöld színre váltva harminc perc ereszkedés után még felkapaszkodtunk a Králová skala 1691m magas csúcsára. Ez volt a legeslegutolsó „mégegyhegy”. Utunk Garamfő egyik vendéglátó helyén ért véget csapolt barnák, világosak és kofolák társaságában.

Nekem ifjúkori vágyam vált valóra ezzel a gerinctúrával, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki végig akar rajta menni ☺!

   Csaba

Bónusz panorámafotók:

Králicka

Mindannyian előre tekintünk

Úton - de melyiken - a Durková felé

Salgótarján 2013-10-12

Megj.: a földrajzi helyek magyar elnevezéseinek forrása: Kirándulások 6 ország hegységeiben Sport kiadó 1980

Illetve egyéb internetes tartalmak.
A túrán híven követtük Nagy Balázs: Gerinctúrák a Kárpátokban c. könyvének ajánlásait.
Külön köszönet: Molnár János.