Bükki szirteken

  A nyár elejére terveztem ezt a túrát, viszont a Bükki Nemzeti Park részéről tilalmat rendeltek el szinte minden szikla látogatását illetően egészen július egyig.  Igaz pár helyre egy szalagokkal elkerített részre ki lehetett volna menni, viszont így úgy éreztem volna magam mint a pórázra kötött kutya. Nem azért mintha az ott élő vegetációt szeretném lataposni, vagy védett madarak tojásából rántottát készíteni...Nem-nem, ez nem az én stílusom! Csupán szeretek nézelődni. Alaposan. Már majdnem csúsztattam a túrát a jövő évre, de mégis sikerült két napot kiszorítani neki.

  Október második hétvégéjén indult neki a Bükknek Nagyvisnyóról hat mindenre elszánt ember. Furcsa volt a két nappal azelőtti nyári időhöz képest a hűvös időjárás. Társaimnak nem ígérhettem mást csak gyönyörü tájakat, és rengeteg nyelvlógatós szuszogtató emelkedőt. Utóbbit többen kihagyták volna, de mivel a repülés tudományával eléggé hadilábon állunk (legalábbis fölfelé még nem megy), maradt a szép tájak vonzereje húzóerőnek. Első szirtünk a Kis-vár volt. Innen ráláttunk utunk következő részére és aznapi céljára - Bánkútra - is. Kérdezték is, hogy nem-e mehetnénk egyből oda, de persze nem vettem komolyan...

A Bán-völgyi Ifjúsági Tábornál

A Kis-vár tetején

Mögöttünk a Dédes-vár

 A Vár-völgy felé menet találkoztunk jópár teljesítménytúrázóval, akik a Less Nándor emléktúra 100-as távján küzdöttek. Itt még a táv felénél sem tartottak, ahogy Mi sem. Csak hát Nekik kicsit több volt aznapra (ill. másnapra is): 102km 4460 méter szintemelkedéssel! Elismerésünk! A Márkus-kő mellett négykézlábaztunk ki a felette lévő műútra. A kő mellett sok szalamandrával nézhettünk farkasszemet. A Kemesnye-hegy következett, majd az azonos nevű völgyben lépdeltünk az Ámor-forrásig.

A Kis-vár és a Dédes-vár a Márkus-kő felől

Az Odvas-kő a Kemesnye-kőről

Napfénysziget

 Vízvétel után megnéztük az Odvas-kői barlangszállást. Kissé spártai, de  a célnak (hálózsákkal) megfelel. A csodálatos Csondró-völgyön kapaszkodtunk fel a kis vízesésekkel tarkított Cakó-kőig. Itt egy visszafordítós úton mentünk az Odvas-kőig. Ezt Én alaposan bejártam, igazán tetszett a hely.

Az Odvas-kői barlangszállás (Alsó-Odvas-kő)

A Csondró-völgyben

Az Odvas-kőn (Bartos-kő)

A Kemesnye-hegy szirtjei az Odvas-kőről

 A Buzgó-kő következett, ahol a folytatásról kellett dönteni. A közelgő sötétedés miatt ki kellett hagyni két még tervezett szirt bejárását. Az Örvény-kő és az általam legjobban várt Köpűs-kő maradt ki. Megint lesz miért visszatérni!

Feljutás a Buzgó-kőre

Buzgó-kő kipipálva!

 A soron következő Látó-kő nevéhez méltó panorámát nyújtott. Innen lefelé menet viszont szembe jött velünk egy Ogre! Aztán egy cowboy féle meg egy nagyra nőtt pillangó! Kiderült, hogy diákok egy jópofa csapatjátékot játszanak, itt találták meg levélben a következő feladatukat. Szentléleken megnéztük a Pálos kolostor romjait, sajnos a Turista büfé nem volt nyitva. A Farkas-nyaknál már ránk sötétedett, kitérő a Kapu-bércre már szóba sem jöhetett. Bánkúton bőséges vacsora várt minket, jólesett a friss étel a sok fáradság után. Sajnos sörrel nem szolgálhattak, így forrásvízzel olthattuk szomjunkat. A síházban a szobák nem lakosztály jellegűek, két ágy és két ember azért elfér benne. És volt fűtés! Az estére beharangozott sűrű csillaghullást a felhők miatt esélyünk sem volt megnézni, így korai alvás lett a napunk vége.

Panoráma a Látó-kőről

Innen még nem is fotóztam! (Látó-kő)

Tessék mondani ez a Föld nevű bolygó?

Vissza a gyökerekhez!

A szentléleki Pálos Kolostor romjainál

A bánkúti síházban

   Reggel a házigazdánk által szedett csipkéből főzött teát ihattunk a reggelink mellé. Be is nyomtunk három kancsóval! Főzött volna virslit is nekünk, de mivel elég sok kaját cipeltünk, a súlycsökkentést választottuk. Aztán nyolckor útnak is indultunk volna, de hamar visszahőköltünk. Jött egy kis zápor ami vegyes halmazállapotúra sikeredett: volt benne hódara, havas eső, eső! Mivel meteorológusok is voltak a szálláshelyünkön, első kézből tudhattuk meg a folytatást - javuló időt mondtak. Viszont csak négy fok volt, be kellett öltöznünk rendesen. A hegyre telepedett felhő miatt a Petőfi-kilátói körpanoráma csak egy nagy szürke pamacs lett volna, ezért a Bálványra ki sem mentünk. Először jártunk a Nagy-mezőn, ami még így borongósan is bámulatosan szép volt.

Indulás Bánkútról

A Nagy-mezőn

Az okosító táblánál

Színes séta

Ölelj szorosan!

 Mire a Három-kő felé vezető útra tértünk már a nap is egyre többször bukkant ki. A szirten már napfürdőzés közben tízóraizhattunk. Nehéz leírni azt, hogy milyen kilátás fogadja az embert ezen a helyen. Nagy szerencsénk volt a túra időpontjának a megválasztásával, mert az őszi természet szinte minden szépségét megmutatta ezen a két napon! Mint ezen a túrán általában, már láttuk következő célpontunkat. A Tar-kő 950 méteres kiszögellését céloztuk meg. Jó dolog, hogy viszonylag közel vannak egymáshoz ezek a pontok, mert így a szó szoros értelmében egy másik oldaláról ismerhetjük meg az előzőleg (vagy következő) bejárt helyet. És ámulunk, hogy "hú de magas sziklán voltunk"!

Humor

Három-kő

Napfürdő a Három-kőn

(Több mint) Három-kő

A Három-kő a Tar-kőről

"Csúcs" ez az érzés!

 Az Őserdő bekerített területe mellett haladtunk el, ami 1972 óta védett és nem is nyúlnak hozzá, hagyják a természetet alkotni. Mielőtt a Cserepes-kőhöz érnénk, a Bükk egyik legszebb meredek letörésű tisztásán halad a Kék túra útvonala. Az itteni barlangszállás is szépen karbantartott, mindennel el van látva a lehetőségekhez képest. Még egy hely következett ahol még egyikőnk sem járt: a Pes-Kő. Itt aztán megint elgondolkodtam, hogy ugyan melyik szirt is a legszebb? Dönteni persze lehetetlen, de ez is benne van a Top 10-ben, ami persze folyton változik! :) A már szinte rituálissá vált hanyattfekvés után az Őr-kőnek vettük az irányt. Ördögszántásokon keresztül vezetett az utunk az Őr-kő-tisztásig. Megbeszéltük, hogy fenn a szirten megvárnak, amíg Én kitérőt teszek a Hegyes-kőre ahol egy túramozgalmi kódot írtam le. Nem csalódtam ebben a helyben sem, szép a szikla és a kilátás.

Tisztás a Cserepes-kő felé

Néha engedni kell a gravitációnak!

A Cserepes-kői barlangnál

Pes-kő - olyan szép volt, hogy hanyatt vágódtunk tőle!

Őr-kő-rét

Kilátás a Hegyes-kőről az Őr-kő felé

Pihenő az Őr-kőn

Panoráma az Őr-kőről

 Következett az amit már szintén régóta vártam, hogy egyszer fönn legyek a Bél-kő tetején. Most ez is összejött, a kilátópontról bámultuk a hatalmas bányaudvart és a meghagyott szikla csúcsokat. A Bél-kő oldala még így is lenyűgöző látvány, a megmaradt sziklatarélyokkal. Gondolatban újra felépítettük az elbányászott részeket, próbáltuk összerakni hogyan is nézhetett ki eredetileg. Valószínű hasonló lehetett a Bükk-fennsík peremén lévő szirtekhez, a tetején kopasz és az oldalán sziklás résszel. Jó lenne egy régi képet látni róla! Már csak arra kellett figyelnünk, hogy haza tartó buszunkat le ne késsük. Útba ejtettük még a Ciszterci apátságot is, ahol a bővízű Mária-forrásból vettem az haza útra.

A Bél-kő bányaudvara a kilátóból

A Bél-kő meghagyott szirtjei

A látvány hatása alatt

Ha madár lehetnék...

Ez is a Bél-kő

Kilátás a Bél-kőről Bélapátfalva felé

A Bél-kő meghagyott sziklaletörése

Mellék Nap

A Ciszterci Apátságnál

 Bélapátfalván még volt idő arra, hogy sörrel vagy üdítővel zárjuk ezt a szép túrát. Ebben az évben már valószínűleg nem járok a Bükkben, de már tervezem a következő túrát mert sok mindent nem láttam még belőle!

      Vincze Gabi.