Kohászok útja III.

Harmadik rész:

2012.05.12. ~ Arló - Uppony szakasz:

 Az első napon 30 kilométert kellett gyalogolnunk upponyi szállásunkig. A gondot csak egy szintén 30-as szám jelentette, ami az árnyékban mért hőmérséklet volt C°-ban. Az Arlói-tó mellett elhaladva sokunknak hirtelen fürdőzésre támadt kedve, de ezt most kihagytuk, illetve fürdőztünk később a saját izzadságunkban! A szép Csahó-völgyre Tibi emlékezete segített rátalálni, mert a legfontosabb helyeken jelzéseknek nyomát sem lelni. A jelzések vadászása később is folytatódott, de némi bozót-keringő útán sikerült a pusztuló település képét mutató Somsálybányára jutni. Itt kicsit szusszantunk, mert Ózd előtt még várt ránk egy komolyabb kapaszkodó. Legalábbis a hőségben ez ennek számított! Persze voltak, akik ezt a nagy beszélgetés közepette - a túravezetőt hártra hagyva - ezt majdnem kihagyták, de aztán ők is el lettek térítve a szinpatikusabb lapos útról! Ózdra beérve belülről is meg tudtuk nézni a Görögkatolikus templomot, ami egy kis hűsülésre is jó volt. Amúgy meg szép templom. A valamikor a kohászat egyik fellegvárának számító településen aztán újból erőt gyűjtöttünk: szokásos pecsételés, kaja és egyéb szociális problémák leküzdése következett. A valaha szebb napokat látott várost elhagyva "jött a feketeleves"! A következő jó pár kilométeren a túra túlélőtúrává minősült át! Szó szerint kúsztunk-másztunk egyes helyeken a fiatal akácosban. A dzsungel megkívánt volna az élen haladók közé egy-két bozótvágót, de hát mi nem erre készültünk... Szerencsére jó szándékú emberek felfestettek egy pár helyre kék jelzéseket, így legalább csak egy ponton akadt némi gondunk a helyes iránnyal. Erre a szakaszra valószínűleg a mostani csapatból senki nem fog visszatérni, az garantálható! Felüdülés volt Sáta előtt "végre egy normális erdőbe" érni, aztán a műút előtt szépen szertefeküdtünk az erdőszéli réten, mint a delelő gulya! Sátán (nem a pokolfajzatról van szó, hanem a faluról:)) már az is a kocsmát kereste aki amúgy általában messzire elkerüli ezt a műintézményt! Az oka az volt, hogy igencsak kiszáradtunk az előző megpróbáltatásaink során, a falu kútjaiból jövő víz pedig ivóvíznek jó indulattal sem volt nevezhető. Ezek után a kis kocsmának úgy örültünk, mint hajótörött a partot érésnek! Utunkat folytatva a falu melletti dombokon már utól ért minket az előre beharangozott hidegfront, meghozva a felfrissülést és az izgalmakat, hogy megússzuk-e hátra lévő kilométereinket eső nélkül. Jelentem, megúsztuk egy pár cseppel! A folytatás szöges ellentéte volt az eddigieknek: gyönyörű szép völgynek hatalmas bükkösében értük el a Csernely-patakot, amelyen többször átkelve értük el Upponyt. Örömmel foglaltuk el szálláshelyünket, és szabadultunk meg a hátunkra nehezedő súlytól (én úgy éreztem repülni is képes lennék nélküle :)), és hű alattvalónktól, a bakancsunktól.

Az arlói frissítőpont előtt *

Hangolás a nagy útra

Az Arlói-tó **

Szerinted is eltévedtünk? ***

Leküzdöttük az első puklit

Hegyek - völgyek között zakatol a ZÚTE **

Lefelé a Csahó-völgybe ***

A túravezető fotója meglódult csapatáról **

Pihenő Somsálybányán ****

Indulásra készen ***

Ózd előtti dombokon

Zöld úton ***

Ez még mindig nem Ózd belvárosa ***

Erre már az lesz ****

Elhagyjuk az erdőt *

Itt már fagyi és sör a téma... ***

Kukk!

A Görögkatolikus templom

Templomban

Déli szieszta egy cukrászdánál *

"Kedvenc" útvonalunkon...

...az ózdi dzsungelben

Kilátás a Bükkre **

Ledobtuk magunkat egy kicsit...

...hogy kipihenjük a bozótharcot *

Forró műúton Sátára

Sátán ***

Életmentő kocsmázás ***

Búcsú a helyiektől

Indulás újult erővel **

Upponyig még sokat mentünk ***

Végre "normális" szép erdőben túráztunk **

A Halatvén-kútnál

Átkelés a Csernely-patakon **

Kőről-kőre

Csak egy kis lendület kell ****

Ha valaki becsúszik, az csak a fotósnak szerencse... ***

Száraz lábbal átjutottunk ****

Megérkezés upponyi szálláshelyünkre

Már csak pár méter...

...és elérkezett a jól megérdemelt pihenés *

2012.05.13. ~ Upponyi bónusz nap:

 Az eső szerencsénkre csak éjjel esett, így másnap reggel el tudtunk indulni barangolásunkra az Upponyi-hegységben. Ez a nap bónuszként szerepelt a programban, mint egy gyöngyszemként felfűzve a Kohászok útja mellé. Már a nap is ki-ki kandikált, mire elértük a Háromkő-bérci vadászházat. Innen már nem volt nehéz rátalálnunk aznapi első célpontunkra, a Három-kőre. A hely és a pazar kilátás mindenkit lenyűgözött, ezért úgy döntöttünk, az ebédünket is itt költjük el. Következő állomásnak a Damasa-szakadék következett. A lejtőcsuszamlással kialakult szakadék 170 méter körüli mélységével, a tömbök közti szűk hasadékaival nagyon vadregényes táj képét mutatja. Mivel Tibi készült rá egy kötéllel, többen leereszkedtünk az egyik mély hasadék aljára. Jó kis móka volt, igaz egy-kétszer koppantak a végtagok a sziklán, de ez nem vette kedvünket! Visszaindultunk Upponyba, és hátinkat a szálláshelyen letéve kezdtük megmászni a szoros szikláit. Az Upponyi-szoros hazánk egyik legnagyobb, és talán a legszebb szurdoka. A reformáció terjedésének határát jelképező kereszthez kiérve már egyre jobban kitárul a táj, és mire a hegytetőre értünk mindenkinek tátva maradt a szája. De nem(csak) a légszomjtól... Már láttuk következő két napi túráink helyszínét, a Bükköt is. Kis kerülő után visszatértünk a faluba, ahol estébe nyúló lazítás vette kezdetét. Tibi régi jóbarátja, a helyi polgármester hívott meg minket egy kis borospince meglátogatására. És ha már ott voltunk, természetesen megkóstoltuk a hegy (vörös) levét is. Mert hát őszintén: ugyan kit érdekelt az a kis penészes barlang a föld alatt? Na de ami benne van! A hordókban, ott volt a lényeg! Muszáj volt többször is megkóstolnunk azt a fránya nedűt, hogy valójában olyan finom-e, vagy csak elsőre tűnt annak? Hát kétségtelenül eldőlt, jól éreztük mi a azt az első pohárnál is, de azóta mintha egyre finomabb lett volna! Vittünk belőle az esti nyársaláshoz is bőven, nehogy aztán elvonási tüneteink keletkezzenek. A szalonna sütés már igazán emelkedett hangulatban telt, fel is voltunk dobódva rendesen.

 Másnap reggel az ébredés nekem személy szerint nem volt túl egyszerű, de gondolom másoknak is lehettek ezzel gondjaik. Minden egyes ruhadarabom a szoba más-más pontján találtam meg, egyes használati tárgyaimmal egyetemben, így azt gondolom az esti zuhanyzásnál már nemigen voltam képben!

Ne hagyjunk magunk után nyomokat! ***

Biztos, hogy én ezt fel akarom venni? ***

A mindenre elszánt csapat

Még egy fotó és indulhatunk! *

Pince tér - Jövünk Mi még erre!

Nagy lendületben

A Háromkő-bérci vadászháznál **

Pihenni midig jó **

A Három-kő egyikén ***

Onnan jöttünk

Ezek szerint oda is át lehet menni... ***

Még két kő

Sziklák sorban **

ZÚTÉsok sorban **

Megmásztunk minden követ **

Kiültünk egy kicsit - fentről ***

Kiültünk egy kicsit - lentről

Szép helyen ebédeltünk

A Damasa-szakadék felett

Ugorj, majd elkaplak! :) **

Gatyafék ****

Le a hasadékba

Falak közt

Bejártuk a sziklákat

Leereszkedtünk a mélybe

Egy kis barlangász érzés ***

Lenn a hasadék alján I.

Lenn a hasadék alján II.

Mint a sztárokat...

Szuper volt! *

A csillagszemű ***

Damasa sziklái

Tudok arra egy rövidítést... **

Egy kicsit kinyúltunk ****

Matyi, a játékhalmozó

Kapj el, ha tudsz! *

Szálláshelyünk az Upponyi-szoros szikláiról nézve **

Felfelé az upponyi kereszthez ***

"Nincs messze, csak magasan" - mondaná Tibi

Vidáman a keresztnél **

...és a C csapat pedig át is úszhatja holnap :) ***

Áááá... megyünk  Mi még feljebb is.. ***

Akkor irány a csúcs, a Kalica-tető!

Az Upponyi-szoros

Panoráma a Lázbérci-víztározó és a Bükk felé *

A tájban gyönyörködve I. **

Sziklavonulat

A tájban gyönyörködve II.

Lassan leértünk a szoros aljába **

Ott voltunk fenn

Fotó, összeállni! **

Én megmondtam, hogy járunk még erre... ***

Fogadás a pincénél

Na de Laci, borospincébe pálinkát...

Munkában a lopó ***

Sorban **

Egészségünkre!

Alkalom az ünneplésre...

...és egy puszira!

Emelkedik a hangulat ***

A lopó mindig töltve ****

A fülig érő szájak esete *

Akkor: szia-szia! ****

Szorgos kezek készülnek a szalonna sütéshez ****

Hadd csurogjon a zsír!

Gyorsított sütési eljárás :) *

Csak azt a kihagyott Szulyói barna sört tudnám feledni...

...szeretnél beszélni róla? ***

...igen, nekem Kofolát kellett innom, míg Ti söröztetek! ****

Közben ránk sötétedett ***

Fogyott a kenyér és a jó bor is ***

Hangulatos nyársalás *

Vidám véget ért a nap

2012.05.14. ~ Uppony - Bükkszentlélek szakasz:

 Két csapatban indultunk útnak, "A" és "B". Az "A" a Lázbérci-víztározót teljesen körbejárva, a "B" csak a "kéken" végig közelített Dédestapolcsány felé. Az A csapatba nem volt nagy a túljelentkezés, én és Tibi vállaltuk csak be a tókerülést. Pedig nagy élmény volt, sok szép és érdekes dolgot láttunk, bár az utolsó szakasz dzsungelharcát már nem igen vállalnánk be többször. Mire odaértünk, társaink már halálra unták magukat a dédesi kocsmában. Meglátogattunk még egy helyi magángyűjteményt, ahol cserépedények garmadáját csodálhattuk meg a családi ház pincéjében. Igen értékes és szép edényeket sikerült itt összegyűjteni, csak gratulálni lehet hozzá!

Hűvös, esőre hajló időben indultunk tovább a Bükk felé. Mályinkán, a kocsma/bolt kombóban még erőt gyűjtöttünk a ránk váró kemény emelkedők leküzdéséhez. A faluból kiérve egy kicsit túl mentünk a jelzésen, de ügyesen rátaláltunk a Csondró-völgybe vezető helyes útra. Az eleinte búvópatakként üzemelő vízfolyás medrében haladtunk felfelé az Odvas-kőig. Mivel aznap még nem másztunk sziklát, így erős késztetést éreztünk arra, hogy felmásszunk a barlangszálláshoz, sőt még a szikla tetejére is kinéztünk. Szép, borostyánnal benőtt sziklafal mellett kapaszkodtunk tovább felfelé. A patak itt is a lábunk alatt csörgedezett, esős időben nemigen lehet száraz lábbal megúszni a szakaszt. A Cakó-kőig még volt egy kis izgalom, mivel Ili az egyik kidőlt fán egy hátraszálltót igyekezett teljes menetfelszerelésben bemutatni, - persze nem önszántából - de szerencsére nem történt komolyabb baj. Egy viharvert bükkös után érkeztünk a Mária-forráshoz, ahol kicsit kifújtuk magunkat, és feltöltöttük vízkészleteinket. Egy rövid séta után hamarosan az egyik Látó-kőről tekintettünk vissza a Lázbérci-víztározó felé, és szemünkkel végigkövethettük megtett utunkat. Megérkeztünk Szentlélekre. A pálos kolostor melletti épületnél várakoztunk szállásadónkra, - mint később kiderült hiába - mert ez a turistaház nem az a turistaház volt ahol este álomra hajthatjuk fejünket! Egy óra múlva jött a telefonhívás, hogy már régen szeretettel várnak minket, csak egy kicsit odébb! A célba érve az eső is rázendített, így az estére tervezett séta el is maradt. Helyette az átmenetileg működő büfében (csak most, csak nekünk :)) múlattuk az időt egy kicsit, majd komótos vacsi következett. Ezután páran römiztünk is egy jót.

A Lázbérci-víztározó

Az "A" csapat a gáton

Az Upponyi-szoros sziklái a tó felől

A tó Bükk felé néző része

Természet "lágy" ölén

Fészek és gazdája

A "B" csapat a tónál ***

Strandolásra csábító helyen *

A Dédestapolcsányi kocsmánál

A Cserépedény Múzeumban

A gyűjtő, a múzeum lelke *

Felsorakoztatva ***

Nagy-kő

Bálvány, Kis-vár, Dédes-vár

Mályinkai frissítőpont

A Csondró-völgyben

Az Odvas-kői-barlangszállásnál

Mutatom az utat!

Az Alsó-Odvas-kőn ****

Szalamandra növendékek az Ámor-forrásnál

Borostyános sziklaoldalnál

Vadregényes tájon át ***

Magas sziklák tövében *

A Csondró-patak völgyében *

Itt történt az a kis malőr... :)

Csak óvatosan! *

Csak gyertek utánam bátran, az erő velem van!

Kissé gonosz fotó :) *

Viharvert bükkösön át

Szusszanás a Mária-forrásnál *

Látó-kő

A táj csodálata a Látó-kőről ***

Elleptük a sziklát

Alattunk a mélység

Készen állsz a repülésre...? (Nem..., nem... :)) *

Szerelmesek fája

Szentléleken - a vélt szállásunknál

A bűnbe vitt lélek :) *

Szentléleken - az igazi szállásunknál ****

Vacsi

Kártyaparti

2012.05.15. ~ Bükkszentlélek - Diósgyőr szakasz:

 Az utolsó nap hűvös reggelre ébredtünk, de legalább az eső elállt, így megint megmenekültünk az esőkabát kényelmetlenségeitől. Lillafüredig már csak lefelé kellett ereszkednünk a hegyről, ezért csak arra kellett koncentrálnunk, hogy a fékjeink rendesen működjenek, és ne a hátsó fertájunkat kelljen használnunk erre a célra. A Farkas-nyak-völgyön hamar Ómassára értünk. Az első útba eső kiskocsmában egy szép bélyegzővel gyorsan le is igazoltuk, hogy erre jártunk. Na meg azért az illem kedvéért fogyasztottunk is az árúkészletből egy kicsit. Befordultunk a Garadna-völgybe, ahol hosszú aszfaltkoptatás következett, közben megnéztük Újmassán az Őskohót is. Mielőtt a Hámori-tóhoz értünk, egy páran elcsíptük a "kisvonat a hídon" áhított fotótémát is! A tó a benne tükröződő Palota szállóval hozta a maga szépséges formáját. Sajnos a felsőhámori Kohászai Múzeum megtekintése időhiány miatt elmaradt. Pedig mi a Kohászok útját jártuk... Az útvonal tervezői gondoskodtak arról, hogy ne meradjunk sokáig hegymászás nélkül, ezért a felettünk magasodó Puskaporos felé vettük az irányt. A szokásos útvonal keresés, akadály-fa-mászás után értük el a Hegyes-tetőt, amivel a szintemelkedés nagy részét le is tudtuk. A hátra lévő távon már nem volt semmilyen különös látványosság sem, így már mindenki előtt a beérkezés célja lebegett. A város zaját már elég hamar meghallottuk az erdőben, de az csak nem akart közeledni. Aztán végre megérkeztünk Diósgyőrbe, ahol még egy igen forgalmas utat is sikerült átvészelnünk baj nélkül. A tipikus ipari város képét mutató településen, hamarosan célba is értünk.

  Végigjártuk a Kohászok útját! Szép volt, jó volt, és idővel majd a "kínos" szakaszok is megszépülnek! Személy szerint nekem egy egy régóta dédelgetett vágyam volt végigjárni, és úgy tudom nem voltam ezzel egyedül.

Ami még egyáltalán nem mellékes: mindezt egy nagyon jó társasággal, igazi csapatként sikerült véghez vinni!

A szentléleki Pálos-kolostorromnál

A másik Látó-kőnél

Megindultunk lefelé Ómassára

Kedvenc fotótéma a Foltos szalamandra

A népszerű fotóalany

Ómassai pecsételőhely *

Igazi jó kiskocsmában *

Elüldögéltünk egy kicsit ***

A Garadna-völgyben

Az Őskohónál

A Fazola-kohó előtt

Átkelés a Garadna-patakon

Hurrá kisvasút! ***

Vonat a hídon

A Hámori-tónál

Vízipalota

A Palotaszálló előtt

A Kohászati Múzeumnál

Sziklamászóhely a Szeleta-barlang alatt ****

Ez csak egy kocsma előtti fénykép, senki ne gondolja, hogy be is mentünk :)

Kutyafuttában ***

Lejöttek...

Végre terepen! :)

Tempó-tempó, csak utánam!

Mit nekünk kalandpark!

Nekünk ez volt a végállomás - Diósgyőr

Megérkeztünk a célba!

Fotók:

          Bokros Csabi *

          Miheller Tibi **

          Kovács Adri ***

          Pilinyi Laci ****

          Vincze Gabi jelöletlen

 Gondolatok a túráról:

Sály Icu:

 "1974-től minden évben   külföldön és itthon is sokat jártam-keltem, cipeltem-húztam-vontam   kisebb-nagyobb csomagokat, láttam sok szépet, részese voltam sok-sok  élményben, de az,  hogy ennyit gyalogoltam teljes menetfelszerelésben"  és így bírtam, ez még engem is meglepett! Igaz, hogy az első nap 20 km után ki akartam szállni Sátán (náluk még rosszabb a közlekedés mint nálunk, 14 órakor elment az utolsó busz), de nem bántam meg, mert az utolsó 8 km-en mintha szárnyakat kaptam volna (előtte egy üveg barna sör lement) a patakon való oda-vissza menet pedig a régmúltra emlékeztetett.
Hatalmas élmény volt ez  a négy nap - a sziklamászás, a szalonnasütés, a borospince, a kiállítás, a víztározó és a gyönyörű Bükk! A főúton való gyaloglást meg átvészeltük, és mindig csak a szépre emlékezem!!"

Kovács Adri:

 “Még igencsak megvannak a Kohász kék harmadik, több napos szakaszának nyomai a talpamon… Én erről a szakaszról írnék, hisz ez volt a legemlékezetesebb a számomra.
 S egyfajta újdonságot is jelentett a több napos, hátizsákos vándortúra.
 Igaz a mondás, hogy akkora hátizsákot pakolunk TELE, amekkorába elkezdünk pakolni. Én is így tettem az új, 55 literes zsákommal. Csak becsülni tudom az induláskori súlyát (olyan 12 kg-ra), mivel csak hazaérkezéskor mértem meg, amikor már kifogyott belőle a kaja-pia. De ezzel a súllyal nem kerülhettem fel a dobogóra a túratársak között - tehát még másnak is van mit tanulnia pakolás terén.
 (Zsuzsától pl. megtanultam, hogy nem családi kiszerelésű tele flakon tusfürdővel kell ilyenkor felszerelkezni, hanem utazáshoz használandó méretűt kell venni, melynek flakonja többször is újratölthető.)
 Első nap igen megviselt bennünket a meleg időjárás is a csomagok súlya mellett. Nekem szó szerint koncentrálnom kellett, hogy ne adjam fel, ne dobjam le a hátamról a zsákot, kuporodjam le a földre, s várjam, hogy valaki majdcsak megment. :)
 Kicsit nehezítették a feladatot a csalános, bozótos részek, vagy ahol bűvészkedni kellett, hogy 1-1 kidőlt fa alatt vagy felett át tudjunk kelni a fejünk fölé magasodó zsákokkal.
 A látvány persze mindenhol kárpótolt a nehézségekért. Upponyban a kereszt felé tartva a hegyen szinte 5 méterenként fényképezni támadt kedvem.
 A Lázbérci-víztározó nyugodt vize mellett – mely a reklámfilm-forgatókat is megihlette, mivel ott-jártunkkor épp forgattak – is jólesett picit le-lepihenni.
 Nagy élmény volt az is, mikor a Damasa-szakadékba lemásztunk.
 Nehéz mit kiemelni, hisz lényegében az egész túra gyönyörű volt.
 Az ott szerzett emlékképek még sokáig élénken élnek majd bennem (a Bokros-család életmentő elsősegély-csomagja – tű, fájdalomcsillapító krém, ragtapasz {ami nálam az induláskori szortírozás áldozata lett}; az upponyi polgármester jó szívvel adott, visszautasíthatatlan törkölypálinkája;  ahogy kerestük a térerőt az upponyi szállás közelében; amikor a szállásadó kutyusa majdnem leharapta a kezemet, mikor az egyik botját akartam eldobni neki; a sok mosolygós arc a borospincében – Erikát becsiccsentve látni; vagy mikor szalonnasütés közben sírtunk a füsttől; vagy mikor Tibi frappáns vendégkönyvi szösszenetét több elmondás után sem sikerült megjegyeznem és leírnom – így neki kellett; hogy fagyoskodtunk a másik szentléleki szállásnál; hogy aznap éjjel alig tudtam abbahagyni a nevetést a közös lányszobában elhangzó 3 szólamos horkolásos zenemű hallatán; hogy még soha nem ettem olyan finom szalonnát, mint ami a nyársalásból maradt meg másnap reggelire; vagy ahogy az ismerősök neveit kutattuk a cseréptányérokon; a lillafüredi szálló tükröződő képe a tóban…).
 És még mi mindent írhatnék…"

Bokros Csabi:

  "A kohász kék túramozgalom 130 km-ét mindenkinek ajánlom ! Egyszer érdemes végigjárni ! Másodszor csak az Arló – Sáta szakasz miatt nem indulnék el !  Ez volt a legrosszabb része a túrának : 24 km , kilátás szinte semmi, növendék akácerdő. A fiatal fák rádőlve az ösvényekre úgyhogy gyakran négykézláb kellett mászni. És a szakasz végén végre ihattunk volna a sátai közkútból finom vizet ha nem lett volna annyira klóros, hogy én a magam részéről lenyelni sem tudtam. Maradt megint csak a kocsma. Az mindig szép és kulturált főleg meggyötörten és szomjasan.
A négy nap legszebb része az upponyi pincelátogatással egybekötött nyársalás volt.
Festői környezetben jó társaságban jó borokat fogyasztva sokat nevetve tréfálkozva anekdotázva töltöttünk el néhány órát. Nagyon emelkedett hangulatban vonultam pihenőre :
Manzárd jellegű szobánk plafonjának volt olyan része, hogy fejjel neki támaszkodva emelkedett hangulatom ellenére is függőleges helyzetben tudtam maradni. Szóval szükségem volt másnap reggel a túravezető homeopátiás kezelésére : kutyaharapást szőrével !
 Élet Üdv Egészség minden kedves ZÚTE tagnak !"

 Miheller Tibi:
  "Sziasztok!
 A túra szervezőjeként és vezetőjeként idáig csendben maradtam, nem az én dolgom a lelkesedés és a dicséret. Látva azonban, hogy minden keménysége és nehézsége ellenére "csak a szépre emlékeztek", megválaszolnék néhány költői kérdést - függetlenül attól, hogy bárkiben is felmerült-e, vagy nem; érdekel-e titeket, vagy sem :-)

 Miért "elfelé" tartott minden túra, miért nem a biztonságosabbnak vélt "hazatartó" irányt választottam - főleg az Istenmezejei szakaszon?
    1. Mert Csak!
    2. Mert szembe irányba nekem már egyszer megvolt.
    3. Mert fordítva még nem volt meg...

Miért szakítottuk meg Upponyban az utunkat?
    1. Mert Uppony a szívem csücske!
    2. Mert Uppony talán már a ti szívetek csücske is!?
    3. Mert legalább aktívan pihenhettetek egy napot :-)

Miért ajánljuk másoknak is a Kohász-kéket?
    1. Mert Nem Csak!
    2. Mert Ózdot egyszer "meg kell járni!" :-)
    3. Mert ki tudja, meddig járhatod... :-(
                                                                              Tibifőnök"

Pilinyi Laci: (később, de lesz írás!)

               Vincze Gabi.