Zöld Út Természetjárók Egyesülete: Újra a Bükk szirtjein

A tavaly őszi sikeres túránk után újra célba vettük a Bükk szirtjeit, folytatva a túramozgalomban leírt sziklák felkeresését. Három napos gyaloglást terveztem, kacskaringózva a Bükk gyakran járt és kevésbé ismert útjain. Szokásos izgulni valónk - mint mindig - az időjárással kapcsolatban volt, mivel jósoltak egy kis esőt is erre a pár napra. 10 bátor és optimista túratársammal egyetemben minket ez persze cseppet sem riasztott el attól, hogy Bükkszentkereszten jó vándor módjára hátunkra vegyük motyóinkat és nekiinduljunk a vadonnak. A cipelésben azért volt egy kis csalás is: mivel Feri ötödmagával autóval jött, így a szállások és a cél között nagyobb csomagjainkat ő szállította! Elsőként aznapi szállásunkat vettük célba - a Fehérkőlápai Turistaházat - amit hamarosan el is értünk. Lecuccoltunk, és máris indultunk a Gulicska felé. Innen pazar látvány fogadott minket a hegyek közé ékelődött felhőpamacsoknak (is) köszönhetően. Az eddig csak riasztgató esőfelhők hirtelen kezdtek egyre komolyabb és hangosabb üzemmódra váltani, így megkezdett ebédünket abbahagyva esőkabátot kaptunk magunkra, majd folytattuk tervezett utunkat. A Herman Ottó Emlékparkhoz érve már alábbhagyott az eső, de ez csak átmenetinek bizonyult, mert a Molnár-sziklánál egy szép kis zuhi mosta el a kereszttől látható panorámában való gyönyörködést. Irány a Szeleta-barlang, ott majd lesz fedél a fejünk felett! Hát volt is, viszont míg benn voltunk az eső nem esett! Aztán mikor kitettük lábunk innen, természetesen újra rázendített... Lillafüreden bemenekültünk egy büfébe, lángos-sör(kóla) kombó volt a menű. Kellett is az erő a Fehérkő-lápához felvezető húzós emelkedő előtt. Ide felérve aztán már nem csak az esőtől lettünk csurom vizesek. A kilátás viszont pazar volt, és az eső is megkegyelmezett. Szállásunkon finom juhtúrós sztrapacska fogadott minket, amit aztán hamarosan a helyére is küldtünk. Ja, és folyt a sör is - sajnos egyszer szó szerint az asztalra! Napsütéses reggel reményében tértünk nyugovóra.

Indulás előtt Bükkszentkereszten

Itt még az eső menekült előlünk!

Az Ágnes-réten utólért Feri az autóval

Büfékocsi

Ez még nem uniós pályázaton született...

A Gulicskán

Csoszogás kizárva!

Molnár-szikla záporesőben

Szárítkozás a Szeleta-barlangban

A Szeleta-tetőn

A Hámori-tónál már megint esett

Alagútban is mehettünk

A tüdők itt teljes kapacitással működtek

Kilátás a Fehérkő-lápáról a Szinva-völgye felé

Fehér-kő

Kilátóban

Kilátás a Szent István-tető felé

Vacsora után a turistaházban

A csapatnak sikerült lebeszélnie a korai indulásról, ami jó döntésnek bizonyult. Borús időben zúgtunk lefelé Lillafüredre. Majd a Hámori-tónál hatalmas felhőszakadást kaptunk a nyakunkba! Hát, ezt a szép helyet most csak így láthattuk... Eléggé elkeseredtünk, de nem adtuk fel, és rövid buszozás után Garadnától nekilódultunk a hegyeknek, lesz ami lesz alapon. Aztán mire a Magos-kőre értünk kezdett kiderülni az ég, és ez a továbbiakban már így is maradt. Jobban nem is időzíthettük volna érkezésünk, mert még láthattuk a völgyekben a felhők vonulását. Azt hiszem kiérdemeltük a természet e szép bemutatóját. Következő szirtünk a Sólyom-kő volt, ahonnan egy meredek csapáson ereszkedtünk le a Három-kúti-völgybe, közben felfedezve a Három-kúti-barlangszállást. A turista jelzésen nem sokáig maradtunk, mert ahová tartottunk megint nem vezet hivatalos turistaút. A Köpűs-kő feltételezett helyének irányába állva nekimentünk a hegynek, és hamarosan rá is találtunk a környék legszebb sziklájára. Igaz, ez nincs benne a túramozgalomban (talán nem véletlen), de jobb is ha nem háborgatják túl sokan ezt a helyet. Itt már sikerült elég jól megszárítkozni, bár a bakancsok még makacsul tartották a vizet. Az Arany-lépcsőn kiszuszogva az Örvény-kő következett, ahonnét annak idején Jókai nézhetett le menedéket adó falujára, Tardonára. Az emlékoszlop melletti kőről buzgón másoltuk kis füzetünkbe a bűvös kódokat. A Látó-kő következett a sorban. A csúcsról tisztán elláttunk az Upponyi-hegységig, és gyönyörűen kirajzolódtak az alacsonyabban lévő szirtek is, ahol tavaly már jártunk. Szentlélekre betérve a szerencsére nyitva lévő büfénél lazultunk egy keveset, majd hamarosan a Csikorgó útját koptattuk. Márt várt ránk következő kilátóhelyünk, a Kapu-bérc. Nagyon jól mutat innen a Kisvár és a Dédesvár! Szép sziklákkal tarkított oldalazó erdészeti úton jutottunk a Nyír-kőhöz. A kód itt is bekerült a füzetbe. A szikla alatt szépen karbantartott vadászház áll. Rátértünk az OKT jelzésére ami hosszú emelkedővel vezet Bánkútra. Le a kalappal, még ezt is mindenki nagyon jól bírta így a nap vége felé! Úgy gondoltuk, ezzel a lendülettel még kiugrunk a Bálványra is a Petőfi kilátóba. Ha hosszabban megpihenünk, valószínűleg senkinek sem esett volna jól újra elindulni. A kilátás a toronyból bizony nem okozott csalódást! A Bánkúti síházban elfoglaltuk szobáinkat, majd a vacsoránál a húsleves szinte vérré vált bennünk. Na azért a kirántott húst sem kellett nagyon magunkba erőltetni...

A Fehérkőlápai Turistaház előtt

Szépen kiépített turistaút Lillafüred felett

Menekülés az özönvíz elől

Magos-kői fogadtatás

Ázott ZUTÉ-sok a Magos-kőn

Felhők a Három-kúti-völgy felett

Felhőtánc a Sólyom-kő körül

Panoráma a Sólyom-kőről a Magos-kő felé

Belaktuk a Sólyom-kőt is

A Három-kúti-barlangnál

Gatyafékes lejtőn

Köpűs-kő

Élet Köpűs-kőn

Pihentünk, napoztunk, hamiztunk, gyönyörködtünk

Hol van már a reggeli eső...

Biztonságban

Kövek és emberek

Kilátás a Sólyom-kő és a Magos-kő felé

A Jókai emlékműnél

Az Upponyi-hegység a Lázbérci-víztározóval az Örvény-kőről

Panoráma a Látó-kőről

Kiültünk Látó-kőre

A szentléleki Turista parkban

Így lazít egy bakancsos turista!

A Pálos kolostorrom előtt

Úton a Kapu-bérc felé

A Kapu-bércen

Kisvár + Dédesvár

A Nyír-kőre vezető úton

Vadászház

Dédes a Nyír-kőről

Kisvár és Dédesvár a Nyír-kőről

Panoráma a Bálványról

Napfényes törzsek

Bánkúti vacsora

Reggel 8-kor indultunk útnak. Ezen a napon az őszi túránk útvonalát követtük, úgy gondoltam semmiben nem érhet különösebb meglepetés. Hát, ért... A Nagy-mező most is szép volt, mint ősszel. A Három-kőn még mindig nem lehet betelni a panorámával. Ahogy az ember kiér az erdőből, és kitárul a tér, nagyon magával ragad mindenkit. A Tar-kőn találkoztunk a Bükki Nemzeti Park őreivel akik éppen a növényekben keletkezett károkat mérték fel, amit Mi turisták okozunk. Igen, ezen a helyen nem árt megnézni, hová is lépünk! A Cserepes-kői barlangszállásnál nyugodtan megebédeltünk. Itt már éreztem, valami nem stimmel az idővel, túl kevésnek éreztem a célig. A Pes-kő és az Őr-kő volt soron kódgyűjtés ürügyén. Mert ugyan kit érdekel az a fránya panoráma? :) (Minket!) A Zöld-rét után elbúcsúztunk a Kéktúra útvonalától, és hamarosan a Bél-kő kilátójában találtuk magunkat. Megállapítottok, hogy az ember tényleg hegyeket képes megmozgatni, ha szükség van rá. Egy "zergeösvényen" leindultunk a bányába. A bibi csak az volt, hogy egy kicsit tovább mentünk rajta, és a végén az út eldózerolt meredek partján kellett lejutni. Jelentem, mindenki kiállta próbát! Nem sok időnk maradt nézelődni, mert az idő az rohant mint agár a nyúl után. Végképp nem értettem, hogy ha tavaly mindenhol többet tudtunk nézelődni, - és a végén még kocsmázásra is volt időnk a busz érkezése előtt - akkor most miért kell rohannunk. A Ciszterci apátságnál már szinte futottunk, Ildi a "bükki vágta" névvel illette ezt a szakaszt. Szoros befutás után két perc múlva jött is a buszunk! Később, már otthon jöttem rá, hol a hiba. Ugyanis az ősszel vasárnap mentünk haza, most pedig pénteken. A menetrendben ez majdnem két óra pluszt jelent, tehát ősszel ennyivel ment később a busz! A baki ellenére összességében jól sikerült ez a három nap.