Zöld Út Természetjárók Egyesülete: Rendhagyó karácsony a Karancson

A ZÚTE fennállásának 20-ik évfordulója alkalmából december 26-ra emléktúrát szervezett az egyesület a Karancs csúcsára, a Kápolnához, érintve a kilátót.

Bíztunk benne, hogy sok túrakedvelő társunkat fel tudjuk csábítani a hegyre és ennek érdekében indult meg a szervezés, hirdetés és a bevásárlás és egyéb előkészületek. Lehetett jelentkezni serpának, rőzsehordónak, konyhalánynak és favágónak.

Az első csapat hajnali hét órakor indult el a hegyre. Szerencsére kaptunk segítséget egy terepjáró autó képében, melyet alaposan megpakoltunk a különféle finomságokkal és néhány társunk kíséretében elindult a hegyre. Ennek köszönhetően csak magunkat kellett felcipelni a hegyre.

Felérve a kápolnához már ropogott a tűz, majd gyorsan fát gyűjtöttünk utánpótlásként és elkezdtük előkészíteni a turisták fogadásához az asztalt. Az egyik bográcsban Ozsgyányi Józsi barátunk készítette a finom forralt bort, a másik bográcsban forró teát főztünk. Az izzó parázsban a szalonnasütő vasat hevítették a fiaink a szalonnasütéshez a konyhalányok pedig a hagymás kenyérszeleteket sorakoztatták fel az asztalon. Előkerültek a mákos és diós bejglik, a sajtos pogácsák és más finomságok.

Lassan elkezdtek szállingózni a turisták, majd egyre többen érkeztek. Mindenkit emléklappal, jelvénnyel, nyársas kenyérrel, házi pálinkával, forralt borral, teával köszöntöttünk. Látszott rajtuk a meglepetés és az öröm, hogy ilyen fogadtatásban volt részük. Voltak olyanok, akikkel szinte minden karácsonykor találkozom a Karancs tetején, de olyanok is, akik messziről érkeztek hozzánk. Én úgy 200-250 főre tippelem a résztvevőket.

Dél körül egy angyalka és egy télapó jelent meg a fejünk felett és finom szaloncukor esővel ajándékoztak meg minket. Gyorsan elfogytak a finomságok és nagyon jó hangulat alakult ki annak ellenére, hogy a hegytetőn erősen fújt a szél és kicsit dideregtünk, felváltva álltuk körbe a tüzet, hogy egy kicsit átmelegedjünk.

Lassan elkezdtek lefele indulni a hegyről a turisták és mi is kezdtünk szedelőzködni. Összepakoltuk az eszközeinket és a hulladékot és vidáman indultunk lefelé a kissé csúszós, sáros úton.

Nagyon jó volt egy ilyen lelkes csapat tagjaként részt venni az eseményen.

Deák Jánosné Ági

    Az ünnepeket, a karácsonyt lehetőség szerint mindenki a szeretteivel, barátaival tölti. Törekszünk arra, hogy boldogok, mindennel elégedettek legyünk.
    Mint minden évben 2013-ban is a Karancson töltötte a Zöld Út Természetjárók Egyesülete karácsony másnapját, december 26-át. Most azonban valami más volt. Lázas készületek, nagy szervezés-tervezés, értekezések előzték meg ezt a napot. Hogy visszük fel azt a rengeteg hagymát, kenyeret, teát, bort, vizes palackot, a forrástól a vizet...? Kik jelentkeznek "serpának"? Kik lesznek a "rőzsehordók"? Kik lesznek a " főzicskézők"? Lesz-e terepjáró, ami megment attól, hogy mi cipeljük fel azt a rengeteg holmit? Milyen kép legyen az emléklapon? Milyen betűtípus jelenjen meg az emléklapon? Hogy nézzen ki a jelvény és a pecsét? Mennyi embert várhatunk?... és ehhez hasonló kérdések röpködtek heteken keresztül a ZÚTE levelezőlistáján és a vezetőségi gyűléseken. Aztán minden megoldódott. Egyre több ember jelentkezett segítőnek, lett terepjáró (köszönet Varga Krisztián önzetlen segítségének), kiválasztották a képet, meglett a megfelelő betű, megsaccoltuk mennyien lesznek majd.
   2014-ben ünnepli egyesületünk fennállásának 20. évét. Ezt a jubileumi évet a már szinte hagyománnyá vált "Karácsonyi túrával" kezdtük - ezért volt ez a nagy "ramazúri".
   A lelkes, de igencsak a meleg ágyikójukba visszavágyó segítők reggel 7 órakor találkoztak a Toyota Kakukk Autószalon előtt, ahonnan nekivágtak a Palóc Olümposznak, hogy pár óra múlva minden tökéletes legyen, méltó fogadtatásban legyen része az odaérkező túrázóknak, kirándulóknak, családoknak. Fél 9 körül érkezett fel a serpa-konyhatündér-teszek-veszek csapat. Nem sokkal később már lobogott a tűz, készültek az első csurgatós kenyerek, melegedett a bor és a majdani tea vize. Az első csapatot Fazekas Melinda vezette a Kápolna-hegyre, második tónusban Miheller Tiborral tarthattak a résztvevők az "Elefánt buksija" felé. Voltak, akik családjukkal, barátaikkal ismerőseikkel kirándultak s csatlakoztak rendezvényünkhöz. Az ügyesebbek a kilátóhoz is kitértek, ahonnan sajnos nem láthattak olyan panorámát, amilyen pár nappal azelőtt fogadta volna őket.

A helyszínre érve mindenkit emléklappal, kitűzővel vártunk. Köztünk elvegyülve forralt borral, teával melegedhettek, frissen csurgatott nyársalós kenyérrel tömhették pocakjaikat, vagy az egyre jobban zsúfoltságig pakolt süteményes asztalról lakmározhattak, válogathattak társaink, vendégeink. Megérkezett az Angyalka és a Télapó is, akik a jókedvű, dolgos vagy éppen fáradt népre áldást és jókedvet szerző szaloncukrot szórtak. A kisebbeknek külön csokimikulással kedveskedtek, ha kellett fényképezkedtek. Mindenki addig tartott csapatunkkal, míg kedve tartotta (vagy bírta az igen hideg szelet).
Várakozásainkat felülmúlta az a több mint 250 személyes létszám (és rengeteg kutyus), amelyet számláltunk. Nem gondoltuk, hogy ilyen sokan eljönnek és velünk ünnepelnek. Úgy tűnik megérte a fáradtságot, a szervezést, a lelkesedést, a segítséget és az otthonról való kimozdulást. Reméljük, hogy a résztvevők jól érezték magukat és kedvet kaptak a túrázás nevezetű, általunk legjobban kedvelt szabadidős tevékenységhez, vagy ha nem is, legalább jó szívvel gondol vissza erre a napra.

Vincze Gréti