ZÚTE HONLAP

Kedves látogatónk!
2017. januárjától elérhető a Zöld Út Természetjárók Egyesületének honlapja! Ha egyesületünk túráiról, életéről szeretne olvasni, itt megteheti: ZÚTE HONLAP

Letölthető: ZÚTE TÚRATERV 2022

2014. november 6., csütörtök

Hargita gerinctúra

  Ebben az évben a Kárpátok legfiatalabb vulkáni vonulata a Hargita hegység volt gerinctúránk célpontja. A hegység, amely 1000-1200 m-rel magasodik az Erdélyi és a Csíki medence fölé óriási erdeivel, könnyen járható hátaival, alhavasi legelőivel, ásványvíz és hévízforrásaival, vadregényes völgyeivel, lápjaival, a hazai Kárpát hangulat egyik fő megtestesítője, s napjainkban a magyar turizmus egyik kultikus hegysége.
Túránk kiindulópontja Csíkmadaras volt és a következőképpen szakaszoltuk:

  1.nap: Csíkmadaras — Madarasi Hargita menedékház
  2.nap: Madarasi Hargita menedékház — Karóspuszta
  3.nap: Karóspuszta  — Büdösfürdő
  4.nap: Büdösfürdő — Tusnádfürdő
  5.nap: Tusnádfürdő — Szent Anna-tó

Csíkmadarasra vonattal utaztunk: három átszállás, közben 6-7 óra alvásnak álcázott forgolódás a fekvőhelyes kocsiban (bár a csapat ¼-e elmondása szerint kitűnően aludt)
és hipp-hopp reggel fél kilenckor már a hegység lábánál vagyunk.
Csíkszentdomokoson szálltunk le a Corona IC-ről reggel ½ 7 felé. Kérdezem a couchette főnököt (aki nem volt már kezdő, de azon meglepődött, hogy Szolnokon szálltunk fel): melyik oldalon nyissuk majd az ajtót? Válasz: ő nem tudja, mert ezen az állomáson még senki sem szállt le amióta ő ezen a vonalon jár!



Indulás Salgótarjánból. A csapat segítője
és tanácsadója János, a pályaudvarig kísért minket
Bence a csapat 1/4-e, aki kitűnően aludt
A harmadik átszállás helyszíne: Csíkszentdomokos.
A román zászlónál csak az uniós zászló volt megviseltebb.
A csapat tagjai:
Tamás, Zsuzsa, Bence, Csaba indulásra készen.

A csíkmadarasi állomáson készült képet az éppen szolgálatban lévő vasutas készítette. Tőle tudtuk meg, hogy a Nagy-Madaras patak mentén van egy forrás, aminek nagyon hideg a vize (Hideg-kút). Aki abból egy teli csiporral egy hajtással megiszik, annak ő vásárol egy vadonatúj személygépkocsit! Sajnos mi nem tudtuk ezt a vitézségi próbát véghezvinni, mert azon a szakaszon a Kis-Madaras patak mentén haladtunk. Ha legközelebb erre a vidékre jövünk muszáj lesz hozni egy közjegyzőt…!

A legmagasabb csúcs a Madarasi Hargita.
Még 17km és 1200m szintemelkedés

A falut elhagyva hárman is felajánlották, hogy felvesznek minket járművükre - ekkora csomagok meg meleg is van - és mindannyiszor engem találtak meg a kérdéssel: felszállnak-e? Köszönjük, de mi gyalogolni jöttünk válaszoltam mindannyiszor. Tomitól persze megkaptam érte a magamét: miért nem fogadtad el? Olyan jól adta elő, hogy már-már komolyan is vettem, de ez csak a másodperc töredékéig tartott.


Erre a lovas kocsira sem szálltunk fel
Az első pihenő a Nagy-Madaras patak partján

Mindenkori gerinctúráink időzítésének egyik, de állandó szempontja röviden az, hogy legalább a kék áfonya már érjen. Csalódnunk ezúttal sem kellett: du. 2 körül megérkeztünk a hegybe: véget ért a köves út, a fenyők még magasabbak lettek és „bezuhantunk” az áfonyásba.

Még a köves úton: jó tanács szemetelőknek

Öröm az áfonyásban
A menedékház előtti utolsó pihenő

A csúcsot a nagy hátizsákok nélkül látogattuk meg, mert előbb szálláshelyet foglaltunk a menedékházban.

A menedékház 1941-ben épült
az akkori magyar kormány támogatásával
Az 1800m magas csúcs messze balra
a lemenő Nap fényében
A székely zászló. Nem fél-árbócon leng!

Csúcsfotó

  A második napon Karós-pusztáig gyalogoltunk Hargitafürdőn keresztül. Minden írott forrás Tolvajos-tetőt ajánlja sátrazásra az ún. Fenyőke menedékház környékét, de mi ezt nem javasoljuk. Egyrészt arrafelé számtalan nyáj legel, másrészt nem akartunk patakból inni, harmadrészt nincsen Fenyőke menedékház!
Egy birkanyájról annyit kell tudni, hogy benne a birka kutya arány kb. 4:1. Karós puszta kb. 3 km Tolvajos-tetőtől és az ott élők igen vendégszeretőek. De előbb lássuk az oda vezető utat képekben!



11km Hargitafürdő kék jelzésen
Vadonatúj menedék baj esetére
A teljes létszám 8, hiányzik 3
Hargitafürdő Vallató forrás
Szépülő mofetták Hargitafürdőn
Kissé fáradt derű
Karós-puszta háttérben a Csicsói-Hargita

Ott jártunkkor András a juhász volt az úr Karós-pusztán. Bemutatkozásunk után csak a legfontosabb dolgokról beszéltünk: a sátorverést a két bükkfa mellett javasolta, ahol egy igen jóízű forrás fakad. Aztán lesz-e gond a kutyákkal? Kérdeztük. Ugyan dehogy, nem törődnek  azok magukkal: már a medvéket hajtják! – volt a válasz. Mennyi medve lehet a környéken, ha a kutyák, mint egy nyájat hajtják őket? Ezt nem tudtuk meg, mert a túra során egyet sem láttunk!
Sajtot is akartunk tőle venni, de nem tudtunk, mert  -„tegnap adtam le Szeredába”- mondta. Majd este küld fel a gyerekkel ordát!
Nem a gyerekkel, hanem az asszonnyal küldött ordát és végül sajtot is, amiért egy fillért sem fogadott el!  Igazi vendéglátásban volt hát részünk: a medvék elhajtva, szálláshely és víz biztosítva, étel kiosztva, pihenj!


Az erdősávtól balra van a két bükkfa.
Ott sátorozzon, aki a Hargitát járja
A táborhely
A forrásnál
  
  A harmadik nap volt a pihenőnap. Csíkszentimre-Büdösfürdő volt a cél. Kb.12km távolság, felhős idő időnként szemerkélő esővel. Ideáli időjárás nemcsak túrázáshoz, hanem sajtszállításhoz is. Kb. négy kiló sajtot,  ill. ordát kaptunk, aminek a legnagyobb része megmaradt: magunkkal vittük hát, mivel ilyen minőségű és ízvilágú birka tejtermékkel  még nem találkoztunk.


A harmadik nap hajnala: a bükkfák a sátrak és a forrás
Kora reggeli idill: András egyik gyermeke vágtázik a pusztán
Eső miatti kényszerpihenő Hirtelen-pusztán
A szigorúan védett Lúcs-tőzegláp a fenyősáv mögött húzódik.
Igen jó medvetermő vidék
Érkezés Büdösfürdőre
Van, akit a szíve vezérel…
Érkezés a Keletibe

A Keleti Büdösfürdő központja: itt van a bolt és a kocsma is. Magyar könnyűzene szól az elmúlt negyven év dalaiból válogatva. Söröztünk, beszélgettünk a helyiekkel és éttermet kerestünk, hogy együnk egy jóízű levest. Étterem nincsen, mivel mindenki magának főz-tudtuk meg- a turistacsoportok  pedig még nem találtak rá erre a festői helyen lévő, gyógyhatású mofettákkal rendelkező településre.
Amúgy érkezésünknek és leves iránti vágyunknak hamar híre ment: kedves meghívást kaptunk könnyű estebédre egy a Keletihez közeli nyaralóba.
Igen, nem mondható, hogy túlszerveztük volna a túrát: ezt az éjszakát egy panzió kertjében terveztem sátorban tölteni,  de  mivel ilyen típusú szálláshely ott nincsen,  a település szélén,  egy réten lett volna módunk sátorozni.
Nos, ehhez képest az történt, hogy magyar népmesébe illő módon vendéglátóinktól a finom leveseken túl éjszakai szállásra szóló meghívást is kaptunk, amit nem lehetett és nem is akartunk visszautasítani. Haza érkeztünk…



A Keleti teraszán
Vendéglátóinkkal
99% szén-dioxid 1% kén-hidrogén és 0% oxigén
deréktól lefelé. A „legerősebb” mofettában
  
  A következő nap azt terveztük, hogy amennyiben találunk alkalmas sátorhelyet  Mitács-pusztán, akkor ott táborozunk a Jézus-kút közelében. Ha nem találunk, akkor Tusnádfürdőig gyalogolunk és ott a kempingben táborozunk. Az utóbbi változat valósult meg, mivel a pusztán hatalmas nyáj legelt megannyi pásztorkutyával kerítve és András nem volt sehol!
Mielőtt elértük volna Tusnádfürdőt,  Jáhoros-pusztán hatalmas vihar csapott le ránk jéggel, erős széllel villámlással.
Mindenki megtapasztalhatta a természet erejét és azt, hogy mi hiányzik a felszereléséből, illetve, hogy mit és milyen sorrendben kell csinálni,  ha elkap egy jó kárpáti vihar!
Zsuzsa jóvoltából találtunk rá a térképünkön nem szereplő Piliske vadászházra. Ott vártuk ki a vihar végét.


Nagy-Láz mező I.
Nagy-Láz mező II.
A Kakukk-hegy lábánál
Mitács-puszta
A viharfelhők Jáhoros-puszta fölött
Teafőzés és szárítkozás a Piliske-vadászházban
Számbavéve
Ereszkedés közben
Leértünk
A helyi postás és a városszéli  boltos társaságában.
A vihar már a múlté
Vacsorafőzés Tusnádfürdői szállásadónk udvarán

  Túránk befejező szakasza csillagtúra volt a Szent Anna-tóig és vissza Tusnádfürdőre. Ezen a napon találkoztunk az erdőben fát gyűjtögető székellyel, - aki váratlan kérdéssel lepett meg minket- és gyalogoltunk az Olt mentén. Az esti Corona IC-vel indultunk haza.


Két egykori kráter között.
Balra a Szent-Anna tó jobbra a Mohos-tőzegláp
Ez évi gerinctúránk végéhez értünk…
Festői fénykép
Még egy csoportkép.
„Lehet?”
„Mit lehet?”
„Hát menni!”
„Hát megyünk!”
„Mondom, hogy lehet menni!”
Az Olt mentén
Hazafelé


Közös jegyzeteink alapján összeállította: Csaba

Salgótarján,  2014. szeptember 30.

1 megjegyzés:

  1. Köszi az élvezetes beszámolót és a gyönyörű képeket!
    Irigykedem. :) És gratulálok a teljesítőknek!

    VálaszTörlés