Karancs-Medves TT '11

Karancs-Medves teljesítménytúra - huszonkettedszer! 

Megyénk egyik legnagyobb teljesítménytúráját rendezte a Nógrád Megyei Természetbarát Szövetség április utolsó napján. A három táv (25, 35 és 50 km) valamelyikére összesen 240 nevezés érkezett, a legrövidebb útvonalat családok és a kirándulást kedvelők, míg a két hosszabb távot az edzettebb túrázók választották. A tizenkilencedszerre megrendezett „50-es” távon új útvonal került kijelölésre, mely sokak szerint az eddigi – amúgy sem könnyű – nyomvonaltól is nagyobb kihívást tartogatott 51,7 kilométeres hosszával, melyhez 2075 méter szintkülönbség társult.

          A hosszabbik táv mellett a rendezvényközpont is változott – ezúttal a Galcsik Fogadó biztosította a rajt-cél helyet mindhárom táv esetében. A legrövidebb lehetőség választása esetén a Ceberna-völgy bejáratától egyenesen Somoskőújfalu felé kellett venni az irányt, majd onnan Salgón keresztül, Ponyi-puszta érintésével lehetett a célhoz visszagyalogolni. A középső (huszonkettedszer megrendezett), „35-ös” távon a fentieket egy Karancs csúcstámadással kellett kiegészíteni, valamint Salgó várától Szilváskőn, Inászón és a Pécskő-nyergen keresztül vitt az út a célhoz. A leghosszabb távon az új útvonal szerint a Pécskő-nyeregtől jött az „izgalom”: a nyomvonal a Somlyó érintésével Zagyvapálfalvára vitt, ahonnan a Csókáson és a Szánas-tetőn keresztül Baglyasaljára, majd az újonnan felépült – ünnepélyesen május 12-én átadásra kerülő – Baglyas-kő Vár Természetvédelmi Oktató és Bemutatóhelyhez érkeztek az indulók, ahonnan már csak egy könnyed séta volt a célba érés.

               A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság jóvoltából az előbb említett ponton minden belépő egy ajándék térképet kapott, Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata pedig a kitűzők és az emléklapok elkészítéséhez nyújtott segítséget, melyet az egyes távok sikeres teljesítői a túra végén vehettek kézhez. A túrán az ellátás is remek volt, az energiapótlásról nyársalós kenyérrel, csokoládéval, házi pogácsával, limonádéval gondoskodtak a szervezők az ellenőrző pontokon.

               Kéri István

Rajt - a leküzdendő...

A Kálvárián

Ceberna-völgyi ellenőrzőpont

Ceberna-völgy

...érdekes alakú jelzések (illetve jelzéshordozók) mentén

Karancs kilátó e.p.

A Dornyay turistaház előtti frissítőpont

Nyársalás a Dornyaynál

Fogy a zsíros kenyér rendesen...

Salgóvár vár vár vár...

Ő most kimaradt...de azért szép!

Rónai-tó

Rónabánya felé, a Stolna mentén

Rónabánya e.p.

A Kis-Őrhegy előtt

Egy aggastyán a Pécs-kő-nyereg környékén

Rózsafa úti e.p.

"A hölgyek nagyon kedves fogadtatásban részesítettek, ezúton is köszönöm!" /Plecs/

Rózsafa úti e.p.

Rózsafa úti e.p.

Rózsafa úti e.p.

Rózsafa úti e.p.

A Csókás gerincre érve egyre durvultak a kilátások...

Csókás e.p.

Szánas-tető felé

A célban

Külön köszönet Plecs-nek a képekért, az Ő beszámolóját itt olvashatjátok: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/beszamolo?a=a&id=78

Képek még...még...még...Pilinyi Laci képei:

A rajtban

Ceberna-völgy e.p.

A Dornyaynál

A Karancs a Salgói várból

Ihaj-csuhaj sosem állunk meg! :))

No azért 1-2szer - lazítás a Laci Büfénél.

Kerékpárral az Őrségben

Húsvéti kerékpártúra az Őrségben és a Káli-medencében

 

Régi kedves kikapcsolódásom a túrázás gyalogosan, de egy éve már a kerékpározás szépségére is ráéreztem.

Az útvonalat és a várható látnivalókat célszerű ugyanúgy gondosan előre megtervezni, mint a gyalogos túránál.

Ez egy négy napos kirándulás volt, melynek első napja délig az odautazással telt, maradt egy délután.

Utána két teljes nap az Őrségre és a bónusz a negyedik napon hazafelé még belefért a Káli-medence! 

Az Őrséget "falujáró" körökre lehet osztani, így mindig visszajutunk a kiindulási pontunkra.

Az utak tökéletesen alkalmasak a kerékpározásra, jó minőségűek és nincs nagy autóforgalom.

A terep dimbes-dombos, a sebességváltót gyakran kell kapcsolgatni.

Bevallom volt olyan emelkedő is, hogy le kellett szállni és tolni, de utána.... a lejtő!  

A támaszpont Szalafő volt, első nap délutánján körbejártuk az itt megfigyelhető "szeres" településformát.

Szalafő 7 szerből áll, ezek a dombok tetején ülő házcsoportok.

Legrégebbi a Pityerszer, melynek régi épületei már múzeumként működnek.

A második nap tettünk egy kört: Szalafő-Farkasfa-Orfalu-Apátistvánfalva-Hársastó-Farkasfa-Szalafő útvonalon.

Minden faluban van különleges és egyedi harangláb, a házakat sok helyen megőrízték régi nádtetős kisablakos eredeti formájában.

Apátistvánfalva egy magas dombra épült határmenti település, sokan szlovénül beszélnek.

Leküzdve a magaslatot, hosszú szép erdei út után megérkeztünk a Hársas tóhoz, mely gyönyörű pihenőhely.

Éppen "békacsúzdát" építettek, egy hihetetlen erődítményt azért, mert az erdő és a tó között mindig veszélyben volt a békák élete.

Harmadik nap Őriszentpéter-Bajánsenye-Magyarszombatfa-Velemér-Szentgyörgyvögy-Magyarföld-Bajánsenye.

Magyarszombatfa a fazekasok települése, a legtöbb ház előtt ki van rakva az eladó portéka, szebbnél szebb cseréptárgyak.

Itt kóstoltam meg a dödöllét és vettem különleges tökmagolajat. Mindkettő nagyon finom.

Velemérben megnéztünk egy árpád kori templomot, melyet a "fények templomának" is hívnak.

Ezeket a településeket járva még egy csodálatos látványban is részem volt, sok háznál éppen teljes nyílásban volt a tulipánfa.

A negyedik nap a Káli medence, ami egy újjávarázsolt régiségekből összerakott ékszerdoboz.

Ábrahámhegyről kiindulva nagyon szép körutat tettünk Salföld-Kékkút-Kővágóörs-Köveskál-Szentbékkálla-Salföld útvonalon.

A régi értékek megőrzésének és újjáélesztésének lenyűgöző jeleit láthatjuk ezekben a pici falvakban. A sokszínű kövek építéshez felhasznált variációitól a jellegzetes buszmegállóig. A Kékkúti ásványvíz nagyon finom, ezzel koccintottunk a négy nap befejezésére.

Ha tetszett a beszámolóm, máskor is szívesen leírom az élményeimet.

Pappné Krisztina

Szalafő Pityeszer

Farkasfa

Harangláb

Hársas-tó

Apátistvánfalva

Tulipánfa köcsögökkel

Velemér Árpádkori templom

Salföld

Szentbékkálla

Kőtenger

Buszmegálló

Káli-medence

Kékkúti forrás

 

Kaptárkövek nyomában

"A kaptárkövek – más elnevezés szerint köpüskövek, vakablakoskövek, bálványkövek –, olyan sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket (vakablakokat) faragtak."
Ezeknek a legendás köveknek a nyomába eredtünk egy szép áprilisi reggelen. Kis csapatunk - négyen a ZÚTE-ból - délelőtt 10 óra tájban érkezett Szomolyára. Az időjárás tökéletes volt, úgy ahogy Szent Péter bátyánktól megrendeltük. Rögtön egy kis körtúrára indultunk a falu határában lévő kaptárkövekhez. A látvány nem okozott csalódást, a Király széke valóban királyi ebben a kategóriában!

A Király-széke Szomolya határában

 Miután az összes itt lévő sziklán megvetettük lábunkat, újra megcéloztuk Szomolyát, hogy aztán a piros jelzésen folytassuk utunkat Bogács felé.Még kétféle jelzést követtünk a piros mellett, a mária út és egy cseresznye jelzést ami azt jelenti, hogy a két faluban nagy hagyományai vannak e gyümölcs termesztésének. Mondták, cseresznyeéréskor is járjunk arra! (Hasmenés gyanús :))

A Bogácsi kilátónál

Bogácsot egy kis pecsételőhelyen való pihenő után a pincesor mellett hagytuk el, szép kosborokkal, fekete kökörcsinekkel teli réten, szép panorámával a Bükkre. A Furgál-völgyi kaptárkövekhez az új (2011) Bükk térkép szerint ugyan jelzés vezet, a valóságban pedig nagyon oda kell figyelni, hogy megtalálja valaki, mert jelzésnek nyoma sincs! Hamar megtaláltuk mind a négy érdekes ablakos képződményt, leltárba vettük őket, és indultunk tovább Cserépváralja felé.

A Furgál-völgyi kaptárköveknél

A faluban kicsit elbambultunk, mert a Mangó-tető felé tartó jelzésünket kicsit a hátunk mögött hagytuk...Aztán már nemsokára a Csordás-völgyi 13 méter magas sziklatoronynál bámészkodtunk. Meg is másztuk ezt is, ahogy illik!

A Csordás-völgyi kaptárköveknél

A Nagy-Bába-szék keresésére indultunk, ami végül is kudarcal végződött, mert valahogy elmellőztük. Idő hiányában nem forszíroztuk tovább a keresését - még hosszú út állt előttünk aznap. A Kő-völgy szurdokába érve valóságos mesevilág fogadott minket. Mindkét oldalán az ember képzelőerejét megmozgató különbözö szikla alakzatok állnak őrt, háborítatlannak látszó környezetben. A Dobi-réten őszi kikericsek levelei hirdették a majdani virágzásukat. Sok pirosló hunyort is láttunk, és még a szurdokban a kónya vicsorgó egy nagy csoportja is ránk mosolygott. Következő célpontunk a Kis-Farkas-kő mészkő sziklái már látszottak. Hát persze ide is kimásztunk! Nem bántuk a héricsek szinte négykézlábas kerülgetését, mert fent szép kilátás fogadott minket.

A Kő-völgy (Szurdok) sziklái

A Kis-Farkas-kőn

Én ezután bicebócaként folytattam az utat, mert egy pár nappal előtti térdhúzódásom mégsem jött helyre teljesen. A sárgán haladtunk tovább, és hamarosan hatalmas hagyásfák közt találtuk magunkat. Valamikor legelőerdő lehetett itt...na meg egy kis mocsár, amin a zsombékokon ugrálva próbáltunk meg átjutni - inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel! Ráleltünk a Mész-oldalban lévő kaptárkövekre is, egyikük az "Ördögtorony" nevet kapta. A Hór-völgy felé csak pillantásokat vethettünk, mivel az idő már este hét után járt. Suba-lyuk majd máskor. A Bükkzsérc felé vezető úton bőszen mutogattam a Nyomó-hegyet, hogy a Less Nándor teljesítménytúrán milyen jó is oda kimászni tök sötétben, négykézláb, kidőlt fenyőkön át, közel hatvan kilométer megtétele után!:)) A faluban a Bükk-gyöngye vendégházban szálltunk meg. Mariann a házigazda finom vacsorával és minőségi háziborral várt minket. Egy terrorista légy levadászása után sikerült mindenkinek kényelmes helyünkön nyugovóra térni, és kipihenni fáradalmait.

Hideg-kút laposa

Az Ördögtorony

Másnap a reggel ismét uton talált minket, kis kerülővel Noszvaj felé tartottunk. Nyolc órakor az időjárás már nyári kánikulai reggeleket idézett. A mezőn héricsek sorai mellett haladtunk, és szuszogva értük el a Novaji kunyhót. Innen forrás jelzésen az Attila-kútig, ahol éhezésünk heves reggelizésben tört ki. A forrás nem mai gyerek, ha jól vettem ki 1935-ben foglalták. Síkfőkút nyugalmas üdülőtelepét elhagyva a Noszvaji millecentenáriumi emlékműnél kötöttünk ki, mivel aznap még nem volt négykézlábas mászásunk! További utunkon a sárgán élveztük a tavaszi erdő éledését.

Bükkzsérc határában

Az Attila-kútnál

Síkfőkút

A Cakó-tető mellé érve ismét kaptárkövekre vadásztunk, bár az írtás után sarjadó erdő ebben nem volt segítségünkre. Egy pár kő ki is maradt, jó ideig csak fanatikusoknak ajánlott keresésük. Viszont a Szőlőcskepuszta előtti sziklára sikeresen rátaláltunk, melynek nemsokára a tetején falatoztunk, miközben a kilátásban gyönyörködtünk. Északnak indulva találtunk még egy kettős tornyot, majd a térképen nem jelzett hatalmas sziklás oldalt, ami alatt volt valószínűleg a sűrűben a többi kaptárkő. A hatfülkés sziklapad megtalálása megint nem jött össze, valószínűleg a patak kerülgetése közben hagytuk el. De már vártak minket a Mész-hegyi kaptárkövek. Itt már kis remete-lakok is vannak a tufába vájva. Lehet, hogy nem is olyan régen még laktak is bennük. Minden esetre Mi is kipróbáltuk, és úgy döntöttünk nem költözünk be! Utolsó volt a sorban a Nyerges-hegyi kaptárkő. Itt is volt barlang, amit itt bújónak hívnak. Sajnos a szikla a körülötte lévő fák miatt nem érvényesül, pedig pazar látványosság lenne. A tetején van egy nyereg, valószínű innen kapta a hegy is a nevét.

A Cakó-tető szikláján

Az egyik Mész-hegyi kaptárkő

Bújó

A másik Mész-hegyi kaptárkő

A Nyerges-hegyi kaptárkő egy részlete

Nyereg

A Pajdosi kaptárkő és az Ostorosi víztároló a szőlőkből

Innen a szőlők felé vettük az irányt, ahonnan még láthattuk a Pajdosi-kaptárkövet is. Nézegettük a Nagy-Egedet, hogy majd egyszer oda is ki kéne menni... Hamarosan beértünk Egerbe, ahol már benn állt a buszunk amivel jöttünk haza Salgótarjánba.
Összességében jól sikerült, szép utunk volt, érdemes felfedezni és túrázni a Bükkalján is!

Vinczegabi.