"A kaptárkövek – más elnevezés szerint köpüskövek, vakablakoskövek, bálványkövek –, olyan sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket (vakablakokat) faragtak."
Ezeknek a legendás köveknek a nyomába eredtünk egy szép áprilisi reggelen. Kis csapatunk - négyen a ZÚTE-ból - délelőtt 10 óra tájban érkezett Szomolyára. Az időjárás tökéletes volt, úgy ahogy Szent Péter bátyánktól megrendeltük. Rögtön egy kis körtúrára indultunk a falu határában lévő kaptárkövekhez. A látvány nem okozott csalódást, a Király széke valóban királyi ebben a kategóriában!
 |
| A Király-széke Szomolya határában |
|
Miután az összes itt lévő sziklán megvetettük lábunkat, újra megcéloztuk Szomolyát, hogy aztán a piros jelzésen folytassuk utunkat Bogács felé.Még kétféle jelzést követtünk a piros mellett, a mária út és egy cseresznye jelzést ami azt jelenti, hogy a két faluban nagy hagyományai vannak e gyümölcs termesztésének. Mondták, cseresznyeéréskor is járjunk arra! (Hasmenés gyanús :))
 |
| A Bogácsi kilátónál |
|
Bogácsot egy kis pecsételőhelyen való pihenő után a pincesor mellett hagytuk el, szép kosborokkal, fekete kökörcsinekkel teli réten, szép panorámával a Bükkre. A Furgál-völgyi kaptárkövekhez az új (2011) Bükk térkép szerint ugyan jelzés vezet, a valóságban pedig nagyon oda kell figyelni, hogy megtalálja valaki, mert jelzésnek nyoma sincs! Hamar megtaláltuk mind a négy érdekes ablakos képződményt, leltárba vettük őket, és indultunk tovább Cserépváralja felé.
 |
| A Furgál-völgyi kaptárköveknél |
A faluban kicsit elbambultunk, mert a Mangó-tető felé tartó jelzésünket kicsit a hátunk mögött hagytuk...Aztán már nemsokára a Csordás-völgyi 13 méter magas sziklatoronynál bámészkodtunk. Meg is másztuk ezt is, ahogy illik!
 |
| A Csordás-völgyi kaptárköveknél |
A Nagy-Bába-szék keresésére indultunk, ami végül is kudarcal végződött, mert valahogy elmellőztük. Idő hiányában nem forszíroztuk tovább a keresését - még hosszú út állt előttünk aznap. A Kő-völgy szurdokába érve valóságos mesevilág fogadott minket. Mindkét oldalán az ember képzelőerejét megmozgató különbözö szikla alakzatok állnak őrt, háborítatlannak látszó környezetben. A Dobi-réten őszi kikericsek levelei hirdették a majdani virágzásukat. Sok pirosló hunyort is láttunk, és még a szurdokban a kónya vicsorgó egy nagy csoportja is ránk mosolygott. Következő célpontunk a Kis-Farkas-kő mészkő sziklái már látszottak. Hát persze ide is kimásztunk! Nem bántuk a héricsek szinte négykézlábas kerülgetését, mert fent szép kilátás fogadott minket.
 |
| A Kő-völgy (Szurdok) sziklái |
 |
| A Kis-Farkas-kőn |
Én ezután bicebócaként folytattam az utat, mert egy pár nappal előtti térdhúzódásom mégsem jött helyre teljesen. A sárgán haladtunk tovább, és hamarosan hatalmas hagyásfák közt találtuk magunkat. Valamikor legelőerdő lehetett itt...na meg egy kis mocsár, amin a zsombékokon ugrálva próbáltunk meg átjutni - inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel! Ráleltünk a Mész-oldalban lévő kaptárkövekre is, egyikük az "Ördögtorony" nevet kapta. A Hór-völgy felé csak pillantásokat vethettünk, mivel az idő már este hét után járt. Suba-lyuk majd máskor. A Bükkzsérc felé vezető úton bőszen mutogattam a Nyomó-hegyet, hogy a Less Nándor teljesítménytúrán milyen jó is oda kimászni tök sötétben, négykézláb, kidőlt fenyőkön át, közel hatvan kilométer megtétele után!:)) A faluban a Bükk-gyöngye vendégházban szálltunk meg. Mariann a házigazda finom vacsorával és minőségi háziborral várt minket. Egy terrorista légy levadászása után sikerült mindenkinek kényelmes helyünkön nyugovóra térni, és kipihenni fáradalmait.
 |
| Hideg-kút laposa |
 |
| Az Ördögtorony |
Másnap a reggel ismét uton talált minket, kis kerülővel Noszvaj felé tartottunk. Nyolc órakor az időjárás már nyári kánikulai reggeleket idézett. A mezőn héricsek sorai mellett haladtunk, és szuszogva értük el a Novaji kunyhót. Innen forrás jelzésen az Attila-kútig, ahol éhezésünk heves reggelizésben tört ki. A forrás nem mai gyerek, ha jól vettem ki 1935-ben foglalták. Síkfőkút nyugalmas üdülőtelepét elhagyva a Noszvaji millecentenáriumi emlékműnél kötöttünk ki, mivel aznap még nem volt négykézlábas mászásunk! További utunkon a sárgán élveztük a tavaszi erdő éledését.
 |
| Bükkzsérc határában |
 |
| Az Attila-kútnál |
 |
| Síkfőkút |
A Cakó-tető mellé érve ismét kaptárkövekre vadásztunk, bár az írtás után sarjadó erdő ebben nem volt segítségünkre. Egy pár kő ki is maradt, jó ideig csak fanatikusoknak ajánlott keresésük. Viszont a Szőlőcskepuszta előtti sziklára sikeresen rátaláltunk, melynek nemsokára a tetején falatoztunk, miközben a kilátásban gyönyörködtünk. Északnak indulva találtunk még egy kettős tornyot, majd a térképen nem jelzett hatalmas sziklás oldalt, ami alatt volt valószínűleg a sűrűben a többi kaptárkő. A hatfülkés sziklapad megtalálása megint nem jött össze, valószínűleg a patak kerülgetése közben hagytuk el. De már vártak minket a Mész-hegyi kaptárkövek. Itt már kis remete-lakok is vannak a tufába vájva. Lehet, hogy nem is olyan régen még laktak is bennük. Minden esetre Mi is kipróbáltuk, és úgy döntöttünk nem költözünk be! Utolsó volt a sorban a Nyerges-hegyi kaptárkő. Itt is volt barlang, amit itt bújónak hívnak. Sajnos a szikla a körülötte lévő fák miatt nem érvényesül, pedig pazar látványosság lenne. A tetején van egy nyereg, valószínű innen kapta a hegy is a nevét.
 |
| A Cakó-tető szikláján |
 |
| Az egyik Mész-hegyi kaptárkő |
 |
| Bújó |
 |
| A másik Mész-hegyi kaptárkő |
 |
| A Nyerges-hegyi kaptárkő egy részlete |
 |
| Nyereg |
 |
| A Pajdosi kaptárkő és az Ostorosi víztároló a szőlőkből |
Innen a szőlők felé vettük az irányt, ahonnan még láthattuk a Pajdosi-kaptárkövet is. Nézegettük a Nagy-Egedet, hogy majd egyszer oda is ki kéne menni... Hamarosan beértünk Egerbe, ahol már benn állt a buszunk amivel jöttünk haza Salgótarjánba.
Összességében jól sikerült, szép utunk volt, érdemes felfedezni és túrázni a Bükkalján is!
Vinczegabi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése