Kis-Fátra

KIS-FÁTRA. Ha volna két életem...akkor az egyiket biztosan itt élném le! Ez az egyik élet valószínő nem tartana sokáig, mert csak mennék és sziklákat másznék a tájat csodálva kifulladásig, mindhalálig, mert ezt megúnni nem lehet! A természet a Föld ezen a kis morzsányi részén annyi szépséget és kalandot tartogat, mint kevés más helyen.

...

Első nap:

Augusztus 13-án, valamivel 11 óra előtt érkeztünk Terchovába. Balról a Szlovákok nemzeti hőse kacsintott le ránk szobor alakjában, jobbra pedig Vrátna völgyének jellegzetes lyukas sziklája. Vásárlás és a Stefanovai szállásunk elfoglalása után azonnal túrázni indultunk, ahogy illik. Tiesnavy szorosa felé vettük az irányt, hogy a Bobotyt (1086m) megmászva, és egy szép patakvölgyet megjárva térjünk majd pihenőre. Húzós emelkedőn melegítettük be futóműveinket, ami előrevetítette a következő napok nehézségeit, mivel ez volt a környék legkisebb hegye! A hegyen sok szikla oldalra kiálltunk nézelődni. Innen beláttuk eljövendő napjaink bejárandó szép hegyeit. Ez mindenkinél pozitív érzéseket váltott ki. Nem úgy a lent Terchovában zajló rock fesztivál, aminek az ütemét a talpunk alatt, basszusát a fejünkben éreztük! Lefelé a Bobotyról páran darazsak támadását is átélték, aminek duzzadt csípésnyomok voltak tanúi. A nagy ijedtségre a közeli "chata"ban gyorsan bedobtunk egy "pivo"t ill. kofolát! Vízes-létrás-sziklás-szoros szakasz következett a Diery alsó szakaszán. A Hotel Dierynél levő ejtőzésünk után fordultunk vissza szállásunk felé, sok élménnyel a hátunk mögött.

Szállásunk előtt Stefanován

Lendületben

Lyukas kő a Sokolie oldalában

Tiesnavy

A víz az úr

Úton fel a Bobotyra

Boboty sziklái

Boboty - kilátás a Grún felé

Még mindig a Boboty-n - előttünk a kis és nagy Rozsutec

Egyensúlyban

Csúcs ez az érzés!

A menedékháznál

Karate - A Diery alsó szakaszán

Fel vagy le?

Ejnye Laci, mindig csak a haverok!

Jól megérdemelt sörözés a Hotel Diery mellet.

Esik a víz

Szoros

Második nap:

Ez buszos útnak indult, amely pár km után gyorsan véget is ért sokak bánatára! A Vrátna chata-tól (kb. 700m) indultunk neki meghódítani a hegység legmagasabb csúcsát, a Velky Kriván-t (1708,7m), ami nem kis szintemelkedés leküzdését jelentette pár kilométeren belül. A bátrabbak a lanovka alatt szuszogtak felfelé, az okosabbak fentről a fülkéből integettek lefelé. A gyalogos csapat szenvedéseit enyhítette a sok-sok vadmálna és áfonya szedése, és a gyönyörű kilátás. A libegő tetejére érve megittuk a jól megérdemelt, helyben csapolt Cerná Horá nevű nagyon finom sört! A csúcsra tartva igazán az egekben érezhettük magunkat, mivel a felhők mind alattunk alkottak puha paplant. A Kraviarske (1380m) felé gyalogoltunk tovább, persze előbb némi szintet veszítve, hogy megkezdhessük szép hullámvasutazásunkat - két lábon. Ezután a Zitné, Baraniarky, és a környék legszebb sziklaalakzatait rejtő Sokolie következett. Volt itt minden: nevetés-(majdnem)sírás, esés-kelés, ámulás-bámulás. Egészen Terhováig mentünk, innen busszal Stefanovába.

Indulás a Vrátna chata-tól

Panoráma a felvonó alól

Hátha nem veszik észre, milyen meredek...

Azokat a hegyeket is bejárjuk nem is olyan sokára

Megérdemelt pihenő

Felhők alatt és felett

Mögöttünk a felhőpaplan

Ezért érdemes volt feljönni!

Csúcsfotó - Velky Kriván

A Kraviarske felé

Van akinek ez csak gaz...

Majd megyünk, ha felfaltuk az összes áfonyát!

A Kraviarske-n sem keseregtünk...

"Lazítani...próbálj meg lazítani"

Zitné, Kraviarske és a ZÚTE-sok a Baraniarky oldalából

Érdemes felkelnem, lesz még sár?

Dőlésben

Sedlo Prislop

Max. teherbírás: 10 fő

Szikla a Sokolie-n

Lajtorján

Még bajusza is van!

Szinte rá nehezedik az emberre

Csak lassan, szépen,  ahogy a csillag megy...

A természet szobrai

Harmadik nap:

Korán indultunk, mint mindig. a Grúni alatti menedékházhoz (989m) érkeztünk rövid időn belül. Innen látva utunk további vonalát a sípályán, sokunkban felvetődött az épelmélyűségünk kérdése. Biztattuk magunkat, hogy ez szép és jó, és nem is nagy baj ha az orrunkkal is besegítünk a mászásba! Valószínűleg sokan nem vágyunk erre a mászásra egyhamar, viszont örök emlék marad az tuti! 1460m magasra értünk. Miután magunkhoz tértünk, volt ki a rövidebb utat választotta a Stoh (1607m) irányába, mások a Chleb (1645m) felé tartottak. Erről a gerinc útról nagyon szép körpanoráma tárult elénk. A Chleb-en pihi, majd az allatti chata-ban nasika, sörike. A Chleb virágos oldala alatt tértünk vissza a szép gerincre. Elindultunk a Stoh felé, hogy csapatunk kis része még ezt is megmássza. A másik fél a hegy alatti dagonyás utat választotta, nem kis izgalmakkal (csúszós-sáros szikla), sok nevetéssel (sárbalett). A Stoh egyébként az áfonyák birodalma is, és mellesleg a kilátás sem csúnya innen! A Velky Rozsutec alatt újra összetalálkozott a két csapat, innen együtt tartottunk szálláshelyünkre.

Ugye oda nem kell felmászni?

Inkább forgózzunk egy kicsit

Gyertek csak báránykáim....Zsuzsa, szerintem forduljunk vissza még nem késő!

Emeletes szöcske

Messze van még?

Hegygerinc a Chleb felé

Balra a kenyér hegy (Chleb)

A Chleb-en

A Velky Kriván a turistaház felől

A bukty finom, de enyhén mérgező!

A Chleb virágos oldalán

Velky Rozsutec

Kilátás a Stoh nyergéből az eddigi utunk felé

Felfelé a Stoh-ra

Zsuzsa mi az a kezedben, csúcspálinka?

Életkép a hegyen

Áfonyák, hegyek, felhők

Madárcsemege

Ránk vár

Találkozás a sárdagasztókkal

Valami készül...

Negyedik nap:

Ezen a napon esőnap volt. Éjjel felhőszakadás volt több hullámban, és délelőttre is jósoltak még csapadékot. Kislányommal a szállásunkon pihiztünk (neki amúgy is gyomorrontása volt). Többen elautóztak Árva várát megnézni, mások kilanovkáztak a Velky Kriván alá, hogy onnan hódítsák meg a Maly Kriván-t (1670m). Mi Grétivel délután egy rövid sétát tettünk Sokolie alá, közben köveket gyűjtöttünk a patakban.

Stefanován

Patak felett..

...és patakban

A szoros felé

Ötödik nap:

Reggel autóba ültünk, és célba vettük a Szulyói-sziklákat. Nem túl szép kilátásaink voltak így reggelről, mivel Zsolnára érve egy nagy felhőben folytattuk utunkat. Szulyóváralján (Sul'ov) már látszott, hogy a köd perceken belül felszáll. Ezután egész nap tiszta időben volt részünk. Még a hőség beállta előtt sikerült feljutnunk az első kiemelt látványossághoz, a gótikus kapuhoz. Bebizonyosodott, hogy ezek a sziklaalakzatok amelyek ezen a hegyen vannak, még a Kis-Fátrai Sokolie-t is felülmúlják! Többen újra gyereknek érezve magunkat ugráltunk a köveken, persze vigyázva, nehogy kopp legyen. A vár olyan - szó szerint szédületes - helyre épült, hogy azt annak idején igencsak nehéz lehetett bevenni a támadóknak. Innen kiszemeltük következő célpontunkat a helyi Rohács (802m) szikláját. Erre ugyan nem tudtunk kimászni, viszont a szulyói völgy felé néző sziklákról gyönyörű kilátás nyílott. Még egy meglepetés várt ránk egy óriási sziklaátjáró alakjában. Hasonlót még fényképen sem láttunk, nemhogy a maga valóságában. Innen meredek út vezetett le a völgybe, az izgalom kedvéért létrákkal tarkítva. A falu kocsmájában pótoltuk az elvesztett folyadék mennyiséget, (többségben) sör formájában.

Szulyói reggel

Még ködben a sziklák

A Gótikus-kapunál

Egy csokor szikla

Na most...egyszerre...toljuk szét!

Játszótéren

A kővé meredt  óriás szömörcsög alatt

Panoráma

Nem ×3, ×3, nem megyünk mi innen el!

A vár egyik megmaradt fala

Fenn a vában

Itt is megpihentünk...

Vár állott...

"Csak" egy sziklafal

Mint kaptárkő a Bükben

A térképszakértő

Bandi a hegyen (csak nem főz!)

Mélység

Még nincs vége

Asszony és lánya

Sorban

Léptékek

Az sziklakapunál

Sziklák a rétről nézve

Érdemes volt időnként hátranézni

Visszamegyünk? :))

A Szulyói templomnál

Délutáni napfürdőben

Hatodik nap:

Újra a Kis-Fátrában túráztunk. Az útvonal adottságait tekintve, a túra során érezhettük magunkat a Szlovák-Paradicsomban, vagy akár a Magas-Tátrában is! Először a Diery felső szakaszán jártunk, a gyönyörű vízesésekkel tarkított sziklák közé férkőzött patak medrében. Megpihentünk a két Rozsutec között, a megmászandó hegyekre kacsintgatva. A Velky Rozsutec-et (1609m) a déli oldalról másztuk meg, mert innen a legjobb a kilátás felfelé menet. A meredek part ellenére elég ügyesen feljutottunk a csúcsra, pedig iszonyúan sütött a nap. A csapat zergéi és a "B" csapat (utóbbiak kihagyták a Dieryt) már fent pihiztek a keresztnél. Leereszkedtünk az északi oldalon a Maly Rozsutec (1343m) tövéig. Itt egy rövid, de velős mászás következett a csúcsra, próbára téve erőnlétet és tériszonyt egyaránt. Fent köszöntöttük Ilit neve napján (jó időzítés volt). Visszafelé még érintettük a Dieryt, majd Stefanovában megkezdődött a záróbuli, nyársalással. Az eszem-iszom után pedig kiértékeltük az elmúlt napokat, és mindenki elmondta, hogy számára mi volt a legszebb hely ezen a héten.

Eligazítás

Vízesés a Diery-ben

A hőn szeretett létrákon

Fáradhatatlanul

Nem jössz inkább itt?

Létra nélkül izgibb lenne!

Mindjárt szárazon leszünk!

Mögöttünk a Maly Rozsutec

Szépike

Úton a Velky Rozsutec alatt

Megyünk!

Kezdődik a mászás

Feljebb és feljebb

Panoráma

Panoráma

Küzdelem

Sziklák, sziklák, sziklák

Ildi a csúcsra tör

Jó páran már vannak kinn

A "B", mint boldog csapat fotózkodik

A Velky Roszutec északi csúcsa (balra lent a Maly Rozsutec)

Csúcsforgalom

A rövidítésen

Tarajos

Még mindig az északi oldalon lefelé

A "kicsike" felé

Fel...

Feljebb...

Legfeljebb!

Paparazzi

A másik le(fel)járat

Búcsú a hegytől

Kezdődik a szalonnasütés

Indul az eszem-iszom

Van aki már jóllakott

Az a jó kis Szuhai h.p.

Hetedik nap:

Hazautaztunk. Terveztük, hogy közben megnézzük Sztrecsény (Strechno) várát, és a Harmaneci cseppkőbarlangot. Kis kitérőt terveztünk a Zsolnai duzzasztógátra, amiből túl nagy ill. hosszú út lett az elkavarás miatt a városban. Így a barlanglátogatás elmaradt, viszont a várban alaposan szétnézhettünk.

Jöttünk, láttunk, visszamennénk!

Út a várba

A Vág a Sztrecsényi várból

Kis várban ennyit menni...

Felülnézet

A várlátogatás végén

A Vág fölött

Mindent összevetve a Kis-Fátra és Szulyó megmutatta a Felvidék magyarok által ritkábban látogatott helyeinek szépségeit. Meg azt is, hogy nem kell a világ végére - vagy éppen a tengerpartra - menni ahhoz, hogy kikapcsolódjon és szépeket lásson az ember.

Aki Miheller Tibi szervezésében velünk tartott, biztosan nem bánta meg!

Vincze Gabi.