ZÚTE HONLAP

Kedves látogatónk!
2017. januárjától elérhető a Zöld Út Természetjárók Egyesületének honlapja! Ha egyesületünk túráiról, életéről szeretne olvasni, itt megteheti: ZÚTE HONLAP

Letölthető: ZÚTE TÚRATERV 2022

2012. szeptember 14., péntek

Liptói-havasok, Rohácsok - Túra a Nyugati-Tátrában II. rész



Negyedik nap: A Tátra legszebb arca.

  "Pihenő nap" Zakopánéban. Ugye senki sem gondolta komolyan az előző mondatot?! Vagyis azért mégis csak pihenés volt ez a nap, ugyanúgy mint a többi: aktív pihenés!
A reggel a Zakopánéba vezető úton érte autós konvojunkat. A város szélén aztán parkolóhelyet kerestünk, ami itt óriási üzlet lehet, mert szinte lapjával próbáltak bennünket egymás mellé sorolni. Rajtunk aztán nem tudtak kifogni, azért is úgy álltunk be, hogy az ajtót 10cm-nél nagyobbra tudjuk nyitni! :)  A helyzet az, hogy innen iránybuszok visznek ki Kuznicébe, a lanovka (libegő, felvonó) alsó állomásáig. Vagy marad az aszfalton való gyaloglás, ami nem túl üdvözítő egy komoly magashegyi túra bevezetőjeként. Azt a 3 zloty-t megéri.
 A felállás megint csak a több csapatra szétválás volt. Az A csapat a Zawrat hágó - Svinica felé tartott, a B a Lengyelek szent hegyét, a Giewontot célozta meg, a C pedig egy könnyebb sétát választott. Én az A-t választottam (ahol megint a 7-es szám volt a nyerő), így erről tudok szóllani. Magyarok számára biztosan furcsa, de itt több turistaút is fizetős. Leszurkoltuk a 4 zloty-t, majd nekirugaszkodtunk a kékkel jelzett útnak, ami hatalmas kövekkel volt kirakva, nem túl kellemes járást eredményezve. Bár olykor a bokáig érő sártól biztos jobb lehet... Ahogy az erdőből kiértünk kinyílt a táj, és innentől már élveztük a környék pazar látványát. Ahogy a Chronisko Murowaniec menedékház (1505 m) feletti tetőre értünk, elénk tárult amiért igazából idejöttünk: a Tátra szépségesen zord 2000 m feletti gerincének vonulatai. A háznál sörrel és kávéval doppingoltunk a ránk váró édes gyötrelmek előtt.
 A Gasienica-völgyön egy órán belül elértük a Gasienicai-Fekete-tavat (1636 m). A kristálytiszta tengerszemnél turisták népes csapata pihent. Jellemző volt erre a napra, hogy bármerre is mentünk mindenhol turisták tömegével találkoztunk, pedig hétköznap volt. Érdekes volt számunkra, hogy több apácával is találkoztunk az utunk során, akiknek ez valamilyen zarándoklat lehetett. Vagy csupán Ők is szeretnek túrázni? Minden esetre egyikőjük eléggé frusztrálttá tett minket azzal, hogy ahányszor csak megálltunk pihenni Ő megelőzött minket. Megy mint a robot, és sosem pihen? Egy apáca megelőzi ezeket a nagy "hegyimenőket"?! Szégyen... :) A hágóra felvezető meredek láncos szakasz előtt még hógolyóztunk is egy jót a hírmondónak megmaradt hófolton. Egy lengyel túrázó még segített is nekem hógolyót gyúrni, nehogy elfogyjon a muníció! Hát igen, az a híres népek közti barátság...! Felfelé a láncoknál többször is kényszerpihenőt kellett tartanunk, hol azért, hogy szembejövőket elengedjük, máskor meg azért, hogy megvárjuk azoknak a lejutását is a láncos szakaszról, akiknek az a bizonyos zabszem már sem fért volna be abba az amúgy kimeneti testnyílásába! Itt még egy kis ebéd is belefért a várakozási időbe, igazán hangulatos volt! Azért ha lassan is, de csak kiértünk a Zawrat-hágóra (2159 m).
 Körültekintettem...majd igyekeztem megtalálni leesett állam a porban! Erre azért nem számítottam, a Tátrának az általam látott eddigi legszebb arcát láttam! A Magas-Tátra csipkés hegyei sorakoztak előttem amerre csak néztem. Hozzáteszem, gyönyörű szép napos időt fogtunk ki megint, így áldhattuk a szerencsénket. Balra tőlünk a híres/hírhedt Sas-Út embert próbáló nyomvonala kezdődött. Mi jobbra fordultunk, de nem mondtunk le arról, hogy egyszer majd megméretjük magunkat a másik irányban is. A Svinicára menet egyre többet láttunk a környékből, majd a csúcsra (2301 m) érve teljes lett a látványorgia. Az ide vezető láncokkal tarkított út sem tartozott a könnyed séták kategóriájába, de a táj nyújtotta szépségek feledtették a nehézségeket. Tehát megérkeztünk a Magas-Tátra legnyugatibb hegyére, ami egykor a magyar-lengyel határ is volt egyben. Hagyomány tisztelőként előkerült a csúcscsoki is, jó kis 70%-os igazi ét. A pálinkát - mert jó turista azt is hord magával! - a veszélytelenebb szakaszra tartogattuk. A lefelé vezető út is tartogatott még izgalmakat. Nem túl kellemes dolog az, ha valakinek itt kell megszabadulnia attól, amit már nem szeretne tovább cipelni, és az nem a hátizsákjában van. Két társunkkal bizony előfordult, hogy hirtelen sürgős és nagyon nagy dolga támadt! De a hegyek jótékony csipkéi erről is gondoskodtak, és nyugalmas helyet biztosítottak leleményes barátainknak egy kis guggolásra. A másik izgalom már kellemesebb volt, ugyanis meg láttunk egy zerge csapatot. Szerencsére elég szelídek voltak, így tudtuk őket fotózni. Mivel a turistaút másik oldalára szerettek volna átjönni, de a nagy forgalom miatt azért mégsem mertek, több száz méteren át jöttek velünk párhuzamosan. Ez a kaland már a Liliom-hágó (1952 m) környékén volt. Szlovák oldalon lenn a hatalmas nyugalmat árasztó Csendes-völgy (Ticha dolina), lengyel oldalon egy több kisebb-nagyobb tavakkal tarkított tágas völgy vett közre minket. Hamarosan a Beskid (2013 m) hegyre értünk, ahová már a papucsos kirándulók is eljutnak a felvonó közelsége miatt. Innentől büszke - és izzadság szagú - turistaként, vegyülve a néppel tartottunk a Kasprowy wierch (1950 m) felvonója felé. Ezzel vissza is érkeztünk túráink eredeti helyszínéhez, mivel a Kaspowy-hegy zárja a Nyugati-Tátra csúcsait.
 Fárasztó utunk után már nem vállaltuk be az ízületeinket terhelő lejtmenetet Kuznice-be, így könnyítésül lanovkáztunk egy jót. A hosszú sorban állás kissé megviselt minket, de ketten bevállaltuk a szenvedést, hogy legalább a többiek nézelődhessenek addig. (Azért kárpótlásul hoztak egy sört még ácsorgok!) Lefelé a 30 személyes kabin helyett személy szerint jobban élveztem volna a 2 személyes hagyományos libegőt, de azért így is élmény volt. Ahhoz képest, hogy a felvonó este 9-ig üzemel, még 1/2 8-kor tömegek rajzottak rajta kifelé! Zakopanéba gyorsan lejutottunk a busszal, majd irány haza.
 Ezek után abszolút elégedetten térhettünk nyugovóra, mivel megint egy top listás túrán vettünk részt!
Két társunknak viszont sajnos haza kellett utaznia, így megcsappant létszámmal folytattuk túráinkat.


Kuznice-ből mindenki indul a maga útjára
Meditálás az Út előtt
Makadám
Szép kilátás a Giewont (balra) felé
Lefelé menet a menedékházhoz
Előttünk a gyönyörű napi program


Tömegjelenet a Chronisko Murowaniec menedékháznál
Erőgyűjtés
Dolina Gasienicowa (Gasienica-völgy) és Mi
Gasienicai-Fekete-tó
Kiskacsa is fürdött a Fekete-tóban, csak ez itt nem látható! :)
Tóparti idill
Előzgetünk, előzgetünk...?
Schön, nice, pekný, miło, хороший, bello, 漂亮 ...szép
Egy kis frissítő hógolyózás
Egyre meredekebb az út a hágó felé
Itt már mászni kellett
Segít a lánc
Balra a Zawrat szikla, jobbra a Granaty
"Nincs lehetetlen, csak tehetetlen"
Küzdelem a hasadékban
A Hátsó-Lengyel-tavacska a Magas-Tátrával
Meseország
A Sas-út bevezető szakaszánál
Pedig a turistaút nem is erre vezetett... :)
Végre ismét láncokat foghattunk!
Beautiful, krásny, piękny, hermoso, mooi, όμορφος ...Gyönyörű!
Fel, fel, fel
Walentkowa Grah
Tavak és patakok völgye
Turisták a Koscielec-en
Pillanatok alatt megérkeznek a felhők
A Svinica csúcsán
Panoráma a Svinica csúcsáról
Ég és hegy között
Lejövet a Svinicáról még egy kis emelkedő!
Balra a Prostredná kopa
Már felhőben a csúcs - szerencsénk volt!
Balra lenn a Csendes-völgy (Ticha dolina)
Fotósok akcióban
A ZÚTE kabala állatának élő példányai
Zerge anyuka és csemetéje
Kriván
Úton a Kasprowy felé
Hátul a Jaworzynskie Turnie
A Kasprowy felvonója, ahol még a pápa, II. János Pál is járt
Lefelé menet a lanovka fülkéjében
Izgalmas pont
A kuznicei állomás


Ötödik nap: Egy kis eső, Rohácsi-kacsás-tavak és a strandolás.

 Erre a napra hosszabb túrának a Baníkov (2178 m) - Hruba kopa (2166 m) - Tri kopy (2136 m) - Smutné sedlo (1963 m) - Placlivó (2125 m) - Ostry Rohác (2088 m) - Volovec (2064 m) bejárása lett volna a terv, amit az eső sajnos elmosott. Páran, akik már jártunk ott tudjuk, hogy az életünkkel játszottunk volna az esőben. Maradt a másik verzió, hogy Zverovkából addig megyünk a Rohácsi-tavak felé, amíg az időjárás engedi. Zverovkában épphogy kiszálltunk az autóból, hamarosan kaptunk egy zuhit a nyakunkba. Ez csak arra volt jó, hogy megnézzük nálunk van-e esőkabátunk és felpróbáljuk őket. Kitérőt tettünk a közeli kis tóhoz, ami körül kis békák százai ugráltak az úton. Visszafordultunk, majd hosszú aszfalt koptatás következett a Tatilaková chata-ig. Közben ki-ki áfonyázással vagy szamócázással múlatta az időt. A menedékháznál (1373 m) pihentünk, ettünk, ittunk, vártunk a sereghajtókra. A még mindig esőre hajló, néha szemerkélő időben voltak kik innen már visszafordultak. Egy gyorsabb, - strandra sietős - és egy kényelmesebben túrázó csapat viszont elindult a tavak felé. A Smutná dolina katlanjában tartottunk felfelé el-eleredő esőben. Hamarosan megérkeztünk az alsó Nagy-Rohácsi-tó (Vel'ké Rohácske pleso) (1562 m) áttetsző vizéhez, majd következett a Második(Druhé)- és Harmadik(Tretle)-Rohácsi-tó, utóbbinál szinte simogathatóan szelíd kacsákkal. Ez persze a folyamatos etetésnek tudható be, amit mi is elkövettünk. A tavak sorát a Felső(Hornie)-Rohácsi-tó (1719 m) zárta. Talán ennek van a legszebb fekvése, mögötte a háttérben K-re kibúvó Voloveccel -
ami két ország határa és két tenger vízválasztója is egyben - és a D-re fölé magasodó Tri kopy-val. Kis hiányérzettel - mivel Mi ezt szívünk szerint onnan fentről szerettük volna látni - visszafordultunk, hogy minél előbb beérkezhessünk szálláshelyünkre.
 Gyorsan ledobáltuk cuccainkat, és csatlakozva a ránk várókhoz 3 autóval célba vettük a szép fekvésű Oravicei strandot. Az élményfürdős részt kihagyva, csak a külső két medencés részen áztattuk magunkat. Voltunk ketten akiknek ugyan nem volt fürdőruhája, de megoldottuk a helyettesítést! Azt hiszem, sikerült feldobnunk a strand langyos hangulatát. Kutyaúszó versenyt rendeztünk, amibe lengyelek is beszálltak! Ekkor már elég furcsán pislogott ránk az úszómester is... Majd Icu csoportos vízitornát vezényelt le, amit egyesek megint furcsa képpel néztek végig. Ezután elveszett tárgyak keresgélések sorozata kezdődött. Három dolgot sikerült a vízbe ejtenünk: óraszíjtartó tengelyt, fülbevalót és kabinkulcsot. Robotmozgással, olykor csatárláncban kuttattuk a medence fenekét, és hatalmas szerencsénkre minden meglett! Gondoltam, hogy a pancsizás végén ugrok egy szép hátast mindenki "örömére", de nem volt merszem hozzá. Pedig jó lett volna tesztelni a személyzetet!
 Este újabb éttermet próbáltunk ki, jó és rossz tapasztalatokat is szerezve egyránt, de végül is egy jót vacsoráztunk. A másnapi napos (esőmentes) idő reményében hajtottuk álomra élményekkel teli fejünket.


2008 - a Hegyes-Rohácson
2008 - panoráma a Smutné sedló-ról
2008 - Baníkov a Hruba kopá-ról
2008 - a Baníkov láncain
Ez már 2012 - Vonulnak a felhők Zverovkánál
Elkapott egy kis zápor
A Zverovkai tónál
Na mi lesz veled királyfi ?
Porontyok, nincs több puszi, hess!
Lelkes fotósok...
...és a téma
Sindlovec
Műúton Adamcul'a felé
Érkezés a Tatilakova chata-hoz
Smutná dolina
Felhők vonulnak Volovec oldalában
Az Alsó-Rohácsi-tó...
...a második...
...a harmadik...
...Felső-Rohácsi-tó a felhős Volovec-el
Mi is ott voltunk, bizony!
Kis tó a nagy hegyekben
Tás, tás, tás, tás, tás
Az oravicei strandon
Kezdődik a vízitorna


Hatodik nap: Sivy-hegy, a sziklaszobor park.

 Profi szervezéssel autóinkat a sofőrök elvitték aznapi túránk célpontjába, így a nem kevés aszfaltsétától megmenekültünk. Köszönjük!
 Egy óra eltéréssel két csapatban, gyalogosan indultunk el Zuberecből (795 m), a lassabbak korábban, gyorsabbak ráértek később. Borongós, felhős égbolt alatt, - de töretlen optimizmussal a későbbi jó idővel kapcsolatban - lépdeltünk kifelé a faluból. Az eleinte barátságosan sík utunk egyre meredekebbre váltott, és a Vel'ky Sivy Klin oldalában már úsztunk az izzadságban. Köszönhető volt ez a nagyon magas páratartalomnak, ami szinte dupla igénybevételnek tette ki szervetünket. Hát az előző napi fürdőzés azért jobban esett! A turistaúton 100 méterenként kis táblákkal van jelezve a tengerszint feletti magasság, kinek-kinek örömére vagy bánatára. A Zadné Kosariská rétjén az 1400-as kis tábla van. E helyen értük utól a hamarabb induló csapatot, akik már bőszen áfonyáztak. Ennek aztán igazán nem lehetett ellenállni, és a legelő pózt felvéve csatlakoztunk társainkhoz. Mire a sedlo Pálenicához (1573 m) értünk, a felhők tudva kötelességüket kezdtek szétoszlani, átadva a napsütésnek a főszerepet.
Mert hát innen a Sívy ragyogó hófehér sziklái következtek, ami pedig teljes fényben a legszebb. Mivel a fenntebbi máskor bő termésű áfonyázós hely most csalódást okozott,  Mi négyen az élen haladókból rögtön neki is ugrottunk a mészkőhegy szikláinak. Rövid, félórás mászás után kinn is voltunk a csúcson (Sivy vrch, 1805 m). Még a többiekre vártuk alaposan kigyönyörködtük magunkat a tájban. Majd mindenki megérkezett, és megebédeltünk a környék legjobb étterméből helikopterrel iderendelt háromfogásos ételkülönlegességeiből! ...De jó is lett volna...:D De ebédeltünk a hozott anyagból, és itt az is olyan jól esett, mint egy fejedelmi kaja. Bárhogy is szerettünk volna egy kicsit maradni még, el kellett indulnunk, mert ÉNy-ról fenyegető felhők jelentek meg, amik kezdték a hangjukat is hallatni. Láncokkal megsegített szakaszok is következtek, ez nem lett volna kellemes élmény szakadó esőben. Ezeken viszont megúsztuk a zuhit, így mindenki pozitív kalandokkal jutott túl rajtuk. Közben nem győztük a fejünket kapkodni! Amerre a szem csak ellát, mindenfelé változatos sziklaalakzatok sorakoztak, mintha a természet itt élte volna ki művészi hajlamát, úgy faragta ezeket a mészkőtömböket varázslatos formákká! Az ember kis fantáziával egy szoborparkban érezheti magát, és képzelő erejét alaposan megtornáztathatja nézelődés közben. Leírhatatlan tündérkert ez, még annak is aki nem először jár erre. A zivatarfelhő méltóságteljesen közeledett, előre vetítve a ránk váró eseményeket. Azt hittem elrontja az egész túránkat, de ez nem teljesen lett így. Igaz, hogy a ráérős nézelődés elmaradt és kicsit kilépett a csapat, viszont a felhők olyan táncba kezdtek a sziklák közt, amit nem lehetett nem élvezni! Az eső meg nem is volt annyira vészes, "csak" abban akadályozott, hogy a hegy apró kis szépségeit, virágait felfedezzük. Mire a sziklasor végére értünk vége lett az égi áldásnak is. Innen kisebb fajta csúszdázás vette kezdetét a meredek részeken a friss sárban. Még egy utolsó sziklasor következett, - aminek csúcsán levő keresztjéhez ki is másztunk egy páran - a Biela skala (Fehér-szikla, 1376 m). Folytatódott a csúszkálás egészen addig, még el nem értük a műutat ahol autóink hűségesen várakoztak ránk.
 A szállásunkhoz érve aztán össznépi bakancssúrolás vette kezdetét, mivel ezek után már sajnos nem volt rájuk szükség, és ajánlottabb tisztán elpakolni.
 Este a záróbuli következett, ahol többek közt szülinapot is ünnepeltünk, és nem utolsó sorban a remekül sikerült túráinkat! Sorban mindenki elmesélte legszebb élményeit az itt töltött napokról. Közben ment az evés-ivás, és a végére egész jó hangulat kerekedett. Szép lezárása volt ez az elmúlt mozgalmas napoknak, mivel másnap reggel már haza kellett indulnunk.

Zubereci indulás
Áfonyázás a bő termésű réten
Amire gerjednek az ízlelőbimbóink
Ez még nem érett, ugye?
Mondd szépen, áááááááfonya!
Még felhőben a Sivy vrch
De már süti a nap az oldalát
Hófehér sziklák
Közel a csúcs
Kilátás az Ostrá felé a Sivy-ről
Érkeznek sorban a ZÚTÉ-sek
A Sivy vonulata Nyugat felé
Egyre többen
A helyes irány
Elfoglaltuk a csúcsot
Egy csokor harangvirág
Ismét a mászásé a főszerep
Végigvezetett utunk a sziklákon
Még itt is le kellett jutni
Beindulhat a fantázia
Kanyarog az út a sziklák tetején
Sivy sziklái
Szinte már karnyújtásnyira felettünk a felhő
Hármasban
A hármas más szögből
Egyre csak sötétedett
Változatos alakzatok
Mészkőcsipkék mindenütt
A torony
Esőben túráztunk tovább
Sejtelmessé vált a környék
Bújócskáznak a kövek
Elvonulóban a zivatar
Kezdett kitisztulni
A Sivy nyugati végén
Az aktuális csoportkép
A Biela skala-n (Fehér-szikla)
Kilátás a Fehér-szikláról
Véget ért a túrázás
Bakancs tisztítás
Indul a záróbuli
Evés-ivás, élménybeszámolók
Jó a hangulat!
Előkerült a kártya is


Hetedik nap: Hazafelé.

 Nem keltünk korán. Minek... Este buli volt!
 Voltak tervek bőven, hogy mi-mit kellene megnéznünk útközben hazafelé, de ezek nagy része elbukott. Ilyenkor már sokakban elkezd mocorogni belül valami, állandóan azt szajkózva: haza-haza-haza! A Liptószentmiklós mellett lévő Liptói-tengert (szerényebben víztározót) azért még megnéztük! Rengeteg vízimadarat láttunk a sirálytól kezdve a szürke gémig.
 Ezután már csak az autóból nézelődhettünk a környező hegyek megmászásáért sóvárogva (már aki!). Már csak a szokásos kis elkavarásokkal tarkított városátszeléseink okoztak izgalmat a továbbiakban. Még egy kis faluban megálltunk ebédelni, ami jólesett a melegben a faház árnyas teraszán.
Az úton folyt a konvojbéli pozíciónk megtartása a szlovák autósok ellen. Ahogy közeledtünk kis hazánk legújabb kori határához, úgy szóródott szét eddig összetartó csapatunk. Füleken egy páran még megálltunk vásárolni, majd itt el is búcsúztunk egymástól.
 Életre szóló élményekkel érkeztünk haza!
 Most jó itthon. De már ismét menné(n)k. Mert az igazi turista mindig csak menne, menne... És sosem találja meg amit keres! De így van ez jól, mert így újra és újra útnak indulhat. Egyszer(?) még mostani túráink helyszínére is biztosan visszatérünk ha tehetjük! Mert még nem láttunk mindent, és keresünk valamit, valami különlegesen szépet, érdekeset, izgalmasat...


A Liptói-tengernél
Horgászok
Szürke gém
A tóparton
A tavon túl hátul a Liptói-havasok
Hazafelé, az autó ablakán kinézve
Viszlát, nagy hegyek!
~ ~ ~ ~ ~

Csatolom még Krisztina fotóit, ahol többek közt a Giewonti túráról is láthatunk képeket! (2012.12.15.)

Zuberec
Áradáskor izgalmas lehet itt lakni!
Rönkházak
Ismerkedés Zubereccel
A zubereci templom
Ebben az étteremben vacsoráztunk többen is
Juránova dolina
Pihenő a Banikov-nyeregben
A Salatín csúcsán
Fel a Kondratowa dolinán
A menedékháznál, már 1335 méteren
A Giewont
Nagyobb a sorban állás mint egy piacon!
Csúcshódítók
Lefelé menet
Sikerült!
Úton a Kasprowy felé
Már közel a cél
Felhőtlen jókedvvel
Kezdődik a "hullámvasutazás" a Sivy-n
Legyőzve minden akadályt
Egy szép alakzat a sok közül
Vannak még kőcsipkék bőven
Induljon a banzáj!

          Vincze Gabi.

4 megjegyzés:

  1. Köszi, hogy megírtad, imááádom!
    Végigküzdeni, olvasni, képeket nézegetve újra élni.
    Kaszásné

    VálaszTörlés
  2. Nagyon örülök, hogy tetszik!
    Ezek szerint nem dolgoztam vele hiába!
    V.G.

    VálaszTörlés
  3. Persze, hogy nem hiába! Nagyon jók a képek! Köszönöm, hogy láthattam!

    VálaszTörlés
  4. A leírást olvasva s a képeket nézegetve egy kicsit olyan, mintha én is az "A" túrásokkal tartottam volna. :)
    Köszi

    VálaszTörlés