Zöld Út Természetjárók Egyesülete: Rumcájsz szülőföldjén jártuk

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy... Fehér folt!
A magyar turisták tudatában ugyanis nem sűrűn létezik az a hely, ahol mostanában jártunk. Hallottunk ugyan innen-onnan elejtett infókat, hogy tán van valahol...
De az messze van és ismeretlen...
Nosza, nézzük csak gyorsan a világhálót, mit is találunk arrafelé...
Egyre jobban belemélyedtünk az ismeretlen felfedezésébe, számtalan fotó tárult elénk, ahol egy mesebeli világ nyílt meg előttünk, a neve: Cseh-Paradicsom!

Évek óta járjuk a Szlovák-Paradicsomot, ugyan mit tudhat ez a másik! Csak egy jó üzleti fogás lenne az elnevezés? Mint kiderült semmi köze a kettőnek egymáshoz. Ez egy más világ.
Itt nem a mészkősziklák között rohanó kis patakok nyújtotta attrakciók adják az élményt, hanem valami egészen más.
A mintegy 125 négyzetkilkométernyi területen kis szigeteket képező, hegység formáit mutató sziklaalakzatok bukkannak elő. Az egykori hullámzó tenger helyén kiemelkedett homokkő csábít minket kalandokra, fantáziánkat és izmainkat megmozgató sétákra!
A helyenként 50 méter vasatagon lerakódott rétegeket gyorsabban dolgozza meg a természet, mint a másfajta kőzetet. Az időjárás viszontagságainak kevésbé ellenálló homokkő repedései közé hatoló csapadék mély hasadékokat, sziklaszorosokat, árkokat hozott létre. Aztán besegített a szél is, a tornyokat egyedivé varázsolva formálta alakjukat.
Nekünk - izgága turistáknak és hegymászó társainknak - szinte kínálja magát, hogy minden zegzugát tágra nyílt szemekkel és szájtátva járjuk be!

<< >>

Egyesületünk vezetője Évi, nem volt rest és megszervezett egy hetes túrát a vidékre.
Augusztus második vasárnapján indultunk útnak, két személyautó és egy kisbusz röpítette álmaink netovábbja felé csapatunkat.
Hosszú, végtelennek tűnő utakon, jobb és rosszabb minőségű, - néhol betonkockákból összerakott, nyelvharapós - autópályákon haladtunk, magunk mögött hagyva a Börzsöny hegyeit, Csallóközt, Morvai-, Cseh-medencét, elérve a Szudéta-vidéket.
Számtalan nevezetességet ejthettünk volna útba, de még most sem értünk volna célba, ha megtesszük. Brno-t (németesen Brünn), Morvaország legnagyobb városát természetesen nem hagyhattuk ki! Egy csipetnyit sétáltunk óvárosi részén, a Petrov-hegyen lévő Szent Péter és Pál katedrálist látogattuk meg. (Persze a központban lévő bevásárlóközpont sem maradhatott ki!)

Indulunk a Brno-i sétára

Óvároskép

Szent Péter és Pál katedrális

Várakozás a "toronymászó" társakra

Az esti órákban érkeztünk Liberecbe, ahol szállásra leltünk a következő napokra.
Érdekességként megemlítem, hogy a város szülötte Ferdinand Porsche autótervező, és a helyi textilipari főiskolán tanult Radnóti Miklós.

Nem katedrális: A libereci városháza! *

Meglepő és mulatságos érkezésünk volt. Az útmutató szerint már a hotel épületénél kellett lennünk, de mi csak egy romos, felújítás alatt lévő kaszárnyaszerűséget láttunk. Viccelődtünk is, hogy majd biztosan itt fogunk lakni! Aztán kiderült: tényleg itt leszünk elszállásolva! :) Arcunkra kiült a döbbenet, mely hamarosan elszállt, mivel a belső udvarba érve már más kép fogadott minket, a belső térben egy szépen rendbehozott épületben lakhattunk.

Szállásunk, a Hostel Liberec, ahogyan fogadott minket

A belső udvar már reménykeltőbb

<< >>

A kiszemelt természeti képződményeket minden esetben járműveinkkel közelítettük meg.
Így volt ez első túranapunkon is, amikor a Porladó-sziklákhoz (Prachovské skály) utaztunk.
A mindössze 3 km2-en remek vonalvezetésű túrautak haladnak! 15 kilométer hosszan kacskaringóznak a sziklák tövében, szűk hasadékain, több ponton felkapaszkodva a pazar látványt nyújtó csúcsokra. Itt minden sziklaalakzatnak megvan a saját neve a Császár útjától kezdve a Támaszkodó toronyig. (Nem hinném, hogy a cseh nyelvű térképekről ezt bármelyikünk is kinyomozta akkor!)
Szomorkás, esős időben lépdeltünk az ámulatba ejtő formák tövében. Tulajdonképpen nem is zavart minket a csapadék, mindenkit örömmel töltött el, hogy itt lehet. Gyermeki ártatlansággal vettük birtokba játszóterünket, minden általunk felfedezett zegzugát bejárva, kilátópontjait megmászva!

Rögtön utunk elején ez a díszsorfal fogadott

Szivacsszerű porladás

Újabb gólemek állták utunkat

Magas falak között...

...és magas falak alatt

Egy szélesebbre méretezett lépcsősornál

A fenyők is dolgoznak a porlasztáson

Nem, oda nem vezetett út, csupán olyan másznivaló! :)

Újabb szűk sziklaszoros

Kilépés a présből

Az egyik kilátópontnál

Egy kicsi rogyasztás, néha nem árt

A rózsaszín esőriasztó :)

Papa, mama, gyerekek

Panoráma a tornyokra I.

Panoráma a tornyokra II.

Színes csapat

Aki örömében majd kiugrott az esőkabátjából! :) ***

Szebbnél-szebb völgyekben jártunk

A Prachovi ferde torony mellett

A "Támaszkodó torony" kilátóként szolgál

Előtte is meghajolt mindenki

A "Babinec" sziklalabirintusában

Bújj-bújj homokkő

Folyosó

Folyosó velünk

Formatervezett tornyok

Meredek?

Az!

A nyelvöltő oszlop

A fa életcélja: túlnőni a falon! - A "Császár útján"

Végtelen labirintusban

Szeletek

Panoráma a tornyokra III.

Panoráma a tornyokra IV. - Arányok

Az utolsó préselődés előtt

Itt is csak lapjával fértünk

A turistaháznál

Még a továbbiakban is érdemes volt megőrizni játékos kedvünket, mert újabb mesébe csöppentünk. Jičín megtekintése következett, - igen Rumcájsz, Manka és Csibészke városa! Komoly, pozitív hatást keltett az óváros terének szépsége, de az, hogy ráakadtunk a mese interaktív kiállítására, az mindent felülmúlt! :) A Rumcájsz történetekben is megjelenő Valdice-kapu óratornyában berendezett másik, igen furcsa kiállítás már csak hab volt a tortán. Az igazi hab viszont azon a sörön volt, amit egy hamisítatlan hangulatú cseh kiskocsmában ittunk!
Végül is a környékbeli sziklák, a főtér, a kapu is olyan volt mint a rajzfilmben, soha rosszabb mesebeli kezdőnapot!

Prospektus

Jičín főtere

A Valdice-kapu

Rumcájsz galéria az udvarban

Találkozás a betyárral

A mesebeli kapuban

Gyerekkori emlékek elevenedtek meg

Balra a Valdštejn kastély

Bizarr kiállítás a városkapu tornyában

Még ennyi lógóst!

Fenn a torony kilátójában

Jičín téglalap alakú főtere a kilátóból

Természetesen találkoztunk a megelevenedett mesehősökkel! :)

A mesebeli tűzokádó őshüllő egészalakos szobránál

<< >>

Harmadik Csehországi napunkon közel két órás utazás után érkeztünk a cseh-német határhoz közeli Cseh Svájc Nemzeti Park területére, Hřensko településre. Az Elbába ömlő Kamenice folyócska méltán híres szurdokvölgyét indultunk innen bejárni, hogy aztán lenyűgöző sziklavárosain és sziklakapuin keresztül érkezzünk vissza kindulópontunkra.
A Kamenice-szurdok két részből áll, alsó része az Edmundova, a felső Divoká (vad) nevet kapta. Mindkét részben van egy felduzzasztott szakasz, ahol csónakokkal viszik tovább a turistákat. Vehetjük ezt kényszerű fizetős dolognak, viszont ha mellette járható lenne a partszakasz, akkor is vétek lenne kihagyni!
A - néhol túlságosan is - kiépített utakon "mezei" kirándulóknak sem okoz nehézséget a mély völgy bejárása. A haladást megkönnyítvén alagutakat vájtak a hegyoldalba, vaslemez járdákat építettek, hidakat emeltek.

Hřensko

Túránk kezdetén

Átkeltünk, miután elengedtünk egy traktort!

Smaragdzöld ragyogás

A Kamenice szikláival

Az első csónakos kalandunkhoz olyan parádés vezetőt sikerült kifognunk, aki a nevezetességek vidám bemutatása mellett, még szájharmonikával is szórakoztatott minket. A csúcs viszont az a vízesés volt, mely a képeslapokon bőséggel ömlik a folyóba az oldalsó sziklákról. Ennek itt nyoma sem volt mindaddig, míg vezetőnk meg nem rántott egy lelógó kötelet, melynek hatására máris zubogott lefelé a víz! Rég nevettem ilyen jót, az már biztos!

Az alagút túlsó végén már ott a gát

"Indulagondola"

Kamenice-szurdok I.

Kamenice-szurdok II.

Zajlik a műsor

"Hajóvonták találkozása..." - szabad! (Meg nem is vonta!)

Kikötőben

A második gondolás szakaszt már ehhez képest szótlanságban tettük meg, tutajosunk nem volt hajlandó mórikálni magát. Duzzogtunk is miatta egy kissé! Apropó szótlanság: a szurdokban olyan rendkívüli nyugalmat árasztó csend honolt (ha csónakázás közben kicsit befogtuk a lepénylesőnket), hogy az szinte tapintható volt.

Az alagutak egyikében

Ott hátul látható a büfé, ugye mily' szép? :)

Kamenice-szurdok III.

Itt járják a botos kopogóst! :)

Második viziutunk

Végül, ez is egy vasalt út... (via ferrata!)

A szárazabb vidékre érve csapatunk két részre vált, én a hosszabb távot választókkal tartottam. Aki bevállalta a plusz kilométereket biztosan nem bánta meg, mert a kiszemelt Kis-Sziklakapu mellett véletlen felfedezésként a környék legszebb kilátópontját, Šaunštejnt is útba ejtettük! A magas sziklákon valaha kis erődítmény állott, tetejét szűk járatokban elhelyezett meredek létrákon lehet megközelíteni. Többek közt nagy élmény volt látni annak a sziklaterasznak panorámaútját, ahol később mi is folytattuk utunkat. Túránkat megszakítva Mezní Louka vendéglátó egységei csábításának engedve készültünk fel a további gyaloglásra.

Šaunštejnt sziklája

Kihagyhatatlan létrázás

Kilátás a sziklákról

Még mindig nem tudom elképzelni itt az erődöt...

Talán a fenyő helyén lehetett egy építmény

KFT - azaz Kilátópontokra Felmászó Turisták **

Cseh-Svájc (České Švýcarsko) szikláinál I.

Cseh-Svájc (České Švýcarsko) szikláinál II.

A Kis-Sziklakapunál

Ebéd Mezní Louka üdülőfaluban

Ha lehet, a homokkősziklák kezdtek még változatosabbá válni. Néhol szinte gyalult oldalú falak meredtek ránk, máskor meg szivacsként kilyuggatott alakzatok pöffeszkedetek mellettünk. E közben az oldalazó turistaúton változatos panorámában gyönyörködhedtünk. Napunk fő látványossága a gigantikus méretű Sziklakapu volt. Közép-Európa legnagyobb sziklahídja a maga 26 méteres hosszúságával és 16 méteres magasságával mindenkit ámulatba ejtett! Igaz, a tetejére vezető utat már lezárták, de a másik oldalon lévő kilátópontok bőven kárpótolnak minket panorámájukkal.
A vidék tengerszint feletti magassága ugyan általában nem haladja meg az 500 métert, mi azért kellemesen elfáradtunk a megtett 21 kilométer után!

Cseh-Svájc (České Švýcarsko) szikláinál III.

Akár tengerparton is képzelhettük magunkat!

A Szárny-falnál (Krídelní stěna)

Cseh-Svájc (České Švýcarsko) szikláinál IV.

Egy nagy homokkőkúp

Kilátás a Szárny felé, háttérben a Růžovský vrch

A Sziklakapunál (Pravčická brána)

Sziklakapu szemből

Sziklakapu fentről

Az egyik kilátóponton

Sziklakapu panorámával

Az elbai homokkő rétegződései

Cseh-Sváci panoráma

Sziklakapu alulnézetből

A visszavezető úton

Pihenés a célban, Hřenskoban

<< >>

"Pihenőnapunk" reggelén a Moldva parti "arany Prága" felé vettük az irányt! Az arany jelzőt az I. Károly idejében a nemesfémmel bevont vártornyairól nyerte. Lehet, ma giccsesnek mondanánk... :)
Erről a napról pozitív és negatív élmények egyaránt felsejlenek. Hírnevéhez méltóan gyönyörű a város (óváros)! Viszont az biztos, hogy az idegenforgalmi szezon közepén biztosan nem tenném ide be többé a lábam! Érdekesség, hogy a világ szinte minden nációja szembe tudott jönni velem egy félórán belül, de kis idő múlva már elég megterhelőnek éreztem a hömpölygő tömeg áradatát.
A siklóval is megközelíthető Petrin-hegy kilátójától támadtuk a várost, páran egy "panorámasörözéssel" indítva sétánkat. Próbáltunk együtt maradni, ami - mint később kiderült - hiba volt. Abból semmi sem lett, hogy minél több nevezetességet meg tudjunk nézni, mert az egymásra várakozással telt időnk nagy része. (De legalább elmondhatjuk, hogy az összes utunkba eső nyilvános vécében pisiltünk!) A Károly-hídon átkelve az Óváros térig jutottunk, majd onnan vissza a várba, ennyi fért bele időnkbe.
Aki a frekventált részeken "mezei" turistának való árakon szeretne a hely szelleméhez méltóan egy jót sörözni, elég kis esélyekkel indul neki a csapravert hordóknak! Lányommal viszont meglepő helyen, - szinte egy butikból nyíló pincében - megtaláltuk a gőzölgő haluskával és sörrel folyó kis kánaánunkat! :)
Felsorolhatnám, hogy mennyi építészeti csodát láttunk sétánk során, de nem teszem, mert erre vannak már bőven kiadványok, internetes oldalak ahol ezt megteszik.
Összegzésként elmondhatom Prágáról, hogy hozta az előírt formáját, bár nálam még mindig Budapest maradt a Nr.1. a fővárosok sorában! :)

A Petrin torony

Kezdtük elég csehül érezni magunkat! :)

Kilátás a városra a Petrin-hegy oldalából

A Kisoldalon, a Mostecká ulicén

A Károly-hídon (Karlův most)

A Moldván átérve

Az Öreg torony tövében

Prágai forgatagban

Emléktárgyak

Swarovski kristály

Az Orloj, középen a Tyn katedrális

Várakozó állásponton

Az Óváros téren

Orloj, Asztronómiai óra

Nem túl vonzó tömegvonzás

Útban a vár felé

A prágai vár, a Hradzsin a világ legnagyobb várkomplexuma

A Szent Vitus Székesegyház

A székesegyház tornyai

A várban

A lényeg a pincében! (étterem)

<< >>

Ötödik napunkon igyekeztünk túllépni egy határt. No nem képességeinkét, csupán a cseh-lengyelt!
Ködös, felhős reggelen eredtünk útnak, Keletnek vettük az irányt. A Liberec feletti hegyekben egyeztettük navigációs rendszereinket, de nem sikerült dűlőre jutni, hogy a bal vagy a jobb-e a helyes irány! Ilyenkor kell előkotorni a hagyományos térképet...
Változatos utunk volt, szép hegyeken szerpentineztünk fel s le. Még egy stopposunk is akadt, bár hamar megpattant tőlünk, pedig olyan szépen énekeltek neki túratársaim! :)
Hamarosan az Óriás-hegységben találtuk magunkat, Špindlerův Mlýn üdülőfaluban. Innen egy helyi busz vitt fel minket a hegygerincre, jó pár méter szintemelkedést megspórolva nekünk. A Špindlerova Bouda Hoteltől már gyalogos üzemmódra váltottunk. Egyetlen Csehországi magashegyi túránkhoz szép útvonalat sikerült kiválasztanunk! Bár tisztább időben azért több jutott volna az elénk táruló panorámából, azért ez sem volt kutya! Immár lengyel részen haladtunk a gránit és palás kőzet alakzatai között.

Gyülekező tszf. 1200 méteren, hűvös időben

Az emelkedő után már senki sem fázott

Pihenésképpen egy kis áfonyázás

Érdekes sziklaalakzat bukkant ki a törpefenyők közül

Ez is jó kis mászókának bizonyult!

Tornyok a lengyel oldalon

Nehogy sárosak legyünk...

A hihetetlenül fantáziadús nevű Nagy-tavacska (Wielki staw)

Túl a sövényen.... ízé... ööö... korláton! *

Nem kellett hozzá sok idő, és megpillantottuk a Szudétavidék legmagasabb kiemelkedését, a Sněžka 1602 méter magas csúcsát. 1945-ig a csúcs Németország része volt, így a legmagasabb pontja volt Poroszországnak, valamint a Német-középhegységnek is. A hegy tetején napjainkban meteorológiai állomás, Lőrinc-kápolna, drótkötélpálya-állomás és egy postahivatal található. A csúcs nevének jelentése Havas-csúcs, vagy Havas-hát.
Csípős, szeles időjárásban másztuk meg a magaslatot, így nem volt kedvünk túl sokáig gyönyörködni a kilátásban. Inkább behúzodtunk a hegy alatti turistaházba egy kicsit felmelegedni.

A Kis-tavacska (Maly staw) az ő menedékházával

Az Óriás-nyereghez (Obří sedlo) értünk, felette magasodik a Sněžka

Úton a csúcsra

A Sněžka csúcsán (1602m) álló meteorológiai állomás és a kápolna

Kilátás az Óriás-völgyre (Obří důl)

Visszatérve a hegynyeregre, betértünk a menedékházba melegedni

Lápos természetvédelmi területen, olykor pallóépítményeken járva tartottunk Luční bouda turistaházához. Innen kezdtük meg ereszkedésünk a hegyről a Fehér-Elba varázslatos, palás kőzetgátjain átbukfencező zúgói mellett.
A faluba vissza érve elmondhattuk, hogy ismét egy sikeres körúton lettünk túl, mind vizuális, mind gasztronómiai szinten sikerült feltöltődnünk, mivel a kies környezetben igyekeztünk az ital és ételkínálatot is kipróbálni! :)

A Fehér-Elba (Bilé Labe) forrása mellett jöttünk el

Luční bouda - szószerinti fordításban Réti kunyhó - 1410 méteren

Cégér

Koccintás a Szarvassörrel **

Bandukolunk a Fehér-Elba-völgyébe

A Fehér-Elba menedékháznál

A vad folyó

Vad folyó, szelíd turistákkal *

Egy vízesés a sok közül

Egészségünkre! A túra végén Špindlerův Mlýn-ben **

<< >>

...és a hatodik napon megteremté az Úr Hrubá skála sziklatornyait, hogy majdan a ZÚTE turistái ottan örvendezének vala! :)
A zsivány, Rumcájsz történeteiben is szerepel a Jičín szomszédságában elterülő terület, ahol egy kővé meredt óriás néha életre kel, hogy segítségére legyen a szegényeknek. Magyarra fordítva Óriás-szikláknak nevezik ezeket a homokkősziklákat.
Mielőtt bevetettük volna magunkat a sziklarengetegbe, meglátogattuk a már ideutazásunkkor incselkedő kettős ágú Tros várát (Trosky hrad). A XIV. században épült impozáns vár romjai két egymással szemben elhelyezkedő bazaltkúpon állnak 488 méteren. Magából a várból nem sok maradt, de tornyaiból pazar kilátást nyújt a vidékre, és a romok is jól mutatnak távolból a két sziklán.

Tros várának tornyai (Trosky hrad)

A várudvarban

Máris feltörekvünk

A Baba torony a Hag-csúcson

Íme egy csokor ZÚTÉS

A Szűz torony a Panna-sziklán

Szemlélődők

"Oh-oh-oh, dupla vagy semmi!" **

Az Óriás-sziklák felfedezését Valdštejn várkastélyától kezdtük meg. A hely hasonló a Porladó-sziklákhoz, a hommokkősziklák változatos formavilágukkal leptek meg minket itt is. A Nap is felragyogott végre, igaz egy kis zápor nélkül végül itt sem úsztuk meg! Annyira beleéltük magunkat a sziklákon való mászkálásba, hogy egy természetvédelmi őr egyszer le is parancsolt minket a turistaútra! Pedig mi nem is bántottuk a sziklákat, csak éltünk a lehetőséggel... Az őr távozása után már préseltük is át magunkat a következő szűk járaton! :)

Valdštejn várkastélyának hídján

Napsütötte sziklák - kővé meredt óriások

Hrubá skála - félkörben

Hrubá skála - a támasz

Ahol ma átkelhetsz, ott... persze hogy!

Az elefánt tehet mindenről! Vagy a mókus, mert későn mutatta fel a táblát! :)

Hrubá skála - redők

Hrubá skála - mindent megmászók

Résen

A József-forrásnál (Josefův pramen)

Osudová skála, azaz a Végzet-szikla. Gyűlnek a pixelek! :)

Sázavai Szent Prokop szobránál

Hrubá skála - a tilosban

Hrubá skála - kőfejek

Hrubá skála - turistaúton

A sziklalabirintus túlsó végén ismét egy várkastély áll, amely most Chateau néven hotelként üzemel. Innen visszafordulva bejártuk még a kínálkozó kilátópontokat, majd a vendéglátó egységek forgalmát is fellendítettük még egy kicsit!

Chateau

Hrubá skála kastélya a homokkősziklák tetején

A kastély, háttérben Tros várával, a Mariann kilátóból (Mariánská vyhlídka)

Sárkány-sziklák (Dračích skalách)

Hrubá skála - simára csiszolva

Hrubá skála - óriások beszélgetnek

Hegymászók szimbolikus temetője

Hrubá skála - beékelődve

Hrubá skála - fák alatt

Valaki erősen támaszkodott

Hrubá skála - vadon

Ismét Valdštejn várkastélyánál

Ifjú pár a bástyánál

Ezek már megint söröznek.... ééééééés?! :) **

Este jártunk egyet hárman a liberici szállásunk melletti víztározónál, míg a két autós csapat a TV tornyot látogatta meg.

A Harcov-víztározó a Ještěd toronnyal

A tó gátján

A TV torony *

A lény nem lett vidámabb, "piroskák" viszont igen! *

Panoráma a torony tövéből ***

E napon volt a záróbuli is, persze hajnalig tartó dínom-dánomról szó sem lehetett!
Hát igen, a probléma abból fakadt, hogy csupán 24 órából áll egy nap. Viszont így a túrák után hiányzott az esti közösségi élet, a kártyázások, beszélgetések. De végül is túrázni jöttünk ide...

Búcsúest a szállásunkon I.

Búcsúest a szállásunkon II.

<< >>

Nehezen, de sajnos búcsúznunk kellett a Cseh-Paradicsomtól. Talán a szakadó eső könnyítette kicsit elszakadásunkat, ami egész Csehországi utunkon áztatott minket, amíg róttuk autóinkkal a kilométereket.
Abban biztosan megegyeznek a gondolataink, hogy szívesesen visszatérnénk még erre a vidékre. Mert maradt még rengeteg látnivaló bőven!
Szlovákiában még megálltunk Trencsény (Trenčín) várát megnézni.
A Vág folyó partján álló, a Felvidék egyik legnagyobb vára már 1069-ben állott!
Jelentős történelmi eseményeket éltek meg a falak.
Mária királynő és Luxemburgi Vilmos a várban történt házasságkötésének mintájára ma is népszerű a hely az ifjú jegyesek körében, akkor is találkoztunk két párral.
Falai közt múzeum van berendezve, a régi korok hadászati eszközeit is megtekinthettük. Tornyának "gallérjáról" pedig szép kilátásban gyönyörködtünk.

A trencséni zsinagóga, háttérben a várral

Sétálóutca

Szűz Mária kegytemplom

A trencséni városkapu

A vár

Az első várkapu

A Felső vár

A palota udvarban

A Máté-toronyban , a vár legmagasabb épületében

Szűk lépcsősor a szintek között

Kilátás a negyedik szinten lévő kilátóból a Vág völgyére

Egy jegyespár veterán autója

Meglátogattunk egy igényesen kialakitott sörözőt is

Búcsúfotó

Buszunk a mesék világából szűkebb hazánkba röpített minket. Természetesen hiányzik az otthon, az otthoniak, de azért még szívesen maradtunk volna!
Talán lelkünkből maradt is ott egy kicsi, ami majd folyton visszahúzza szívünket arra a varázslatos vidékre.