Pilinyi Laci vette még a nyár eleji váci találkozón. Gyorsan döntöttünk, megyünk Rómába, de persze ekkor még nem vettük magunkat túl komolyan. Aztán ez lett belőle. Mind a négyünk (Gaál Ildikó, Kleibán Krisztina, Goldperger András, dr. Pilinyi László – egymás közt: „a római IV-es”) bakancslistáján szerepelt A VÁROS. Először autóval terveztük, de ismervén magunkat, hogy útközben minden méteren találunk valami érdekeset, nem volt garantált az „időben való érkezés”. Maradt a repülő, mert abból nem engednek bármikor kiszállni. Kényelmes, gyors, és szeretjük is. :)
 |
| Vácon az ország egyetlen diadalíve... Lacinál a Róma térkép (és a szuhai)... az események valami felé határozottan konvergáltak... |
 |
| A felhők alatt Olaszország |
1 nap:
Miután leszálltunk Róma-Fiumicino repülőterén azonnal a szállásra mentünk (jó ha van reptéri transzfer!) lepakolni, mivel hamar akartunk indulni, felderíteni. Szó se róla, be voltunk sózva. Miután kész lettünk (gyorsak vagyunk, ha akarunk….) és a welcome drink is megvolt a szobában, el is indultunk. És igen, végre, itt volt előttünk: de nem ám a függöny, hanem Róma, és az egész hét! Juhéjjj!!!
A város szívébe busszal volt a legegyszerűbb eljutni, amit le kell inteni, ha felszállnál rá és ami olyan olaszosan közlekedik. Néha az volt az érzésünk, hogy a buszsofőrök szerint mindegy, hogy merre megyünk, de azt gyorsan és vidáman tegyük. Ez a robogósokra (mind őrült!) hatványozottan igaz volt. A Vittorio Emanuele II. emlékművel szemben megittuk az első igazi olasz espressonkat. Az impozáns és hatalmas épületet az olaszok nem igazán szeretik (szerintünk szép!) Egyik gúnyneve a sok közül, írógép. Bár a probléma inkább az elhelyezéséből mintsem kinézetéből ered. Az ott lakók szerint le/elzárja a Capitoliumot és a Forumot a központi tértől (Piazza Venezia), „a város felett terebélyesedik”. Nekünk viszont egész hetünket végig kísérte, remek tájékozódási pontként szolgált.
A város szívébe busszal volt a legegyszerűbb eljutni, amit le kell inteni, ha felszállnál rá és ami olyan olaszosan közlekedik. Néha az volt az érzésünk, hogy a buszsofőrök szerint mindegy, hogy merre megyünk, de azt gyorsan és vidáman tegyük. Ez a robogósokra (mind őrült!) hatványozottan igaz volt. A Vittorio Emanuele II. emlékművel szemben megittuk az első igazi olasz espressonkat. Az impozáns és hatalmas épületet az olaszok nem igazán szeretik (szerintünk szép!) Egyik gúnyneve a sok közül, írógép. Bár a probléma inkább az elhelyezéséből mintsem kinézetéből ered. Az ott lakók szerint le/elzárja a Capitoliumot és a Forumot a központi tértől (Piazza Venezia), „a város felett terebélyesedik”. Nekünk viszont egész hetünket végig kísérte, remek tájékozódási pontként szolgált.
 |
| A Vittorio Emanuele II. emlékmű a Piazza Veneziáról nézve |
 |
| A Forum Romanum csücske a Capitolium aljától fényképezve |
Itt tettünk egy jó kis sétát, fényképeztünk és gyönyörködtünk a lemenő „déli” nap fény- és árnyjátékban. Eljött a vacsoraidő. Kerestünk (nem kell igazán és sokáig keresgélni, mert van bőven) egy szimpatikus éttermet. A Piazza Venezián elfogyasztottuk első vacsoránkat és első üveg borunkat is. Az éjszaka, mint ezután minden éjszakánk, a szállásunk tetőteraszán ért véget, ahol a nap élményeit, eseményeit beszéltük meg és természetesen mindig előkerült egy kis szuhai hp, nehogy honvágyunk legyen.
2. nap:
Kiderült számunkra, hogy mennyi mindent nem tudunk még... Rómáról ;-) többek között azt sem, hogy a Szent Péter Bazilikában van magyar kápolna. S mivel kedden reggelente van a mise, ezt mise hagytuk ki.
 |
| A Szent Péter tér és a szerdai audienciára felsorakoztatott székek |
 |
| A Szent Péter teret körülölelő oszlopsorok között |
 |
| A Magyar Kápolna Szűz Máriával a Csodaszarvasos domborművön |
A belépésünk a Vatikáni Múzeumba szerdára volt előfoglalva (ez is ajánlatos annak, aki nem szeret órákat sorban állni!), de ha már ott voltunk megnéztük a Szent Péter Bazilikát (egy kicsit…). A katolikus egyház központjának belső hosszúsága 211,5 méter, magassága 132,5 méter, szóval hatalmas. A magasságát aztán csütörtökön meg is tapasztaltuk. Leírni, elmondani és még fényképen sem lehet visszaadni azt a szépséget, ami elénk tárult, bár ez a többi napon látott helyek és épületek esetében is elmondható.
 |
| A bazilika ikerkupolái alatt (ezeket kívülről nem látni) |
 |
| A pápai oltár fölött álló 29 méter magas baldachin csavart oszlopaival a bazilika leghíresebb alkotásai közé tartozik, 1624-től 1633-ig épült. (Giovanni Lorenzo Bernini) |
 |
| „Pieta” azt a jelenetet ábrázolja, amikor Mária a keresztről levett Jézust gyászolja (Michelangelo Buonarroti) |
A Bazilika után az Angyalvár következett. Eredetileg Hadrianus császár síremléke. A sokáig temetkezőhelyként szolgáló épületet, a későbbi századokban erőddé és börtönné alakították, és a középkorban is megőrizte ezt a funkcióját. A Vatican-nal egy védett út köti össze (800m hosszú titkos alagút és folyosó), így a Pápák fontos menekülő helye lett. A tényleg hatalmas és néhol kissé félelmetes épületet is alaposan bejártuk.
 |
| Az Angyalvár a Tiberisen átívelő Ponte Sant’Angelón híddal és angyalszobrokkal |
 |
| Hadrianus császár síremlékét erőddé alakították |
 |
| Az egyik masszív fal tetején |
 |
| Kilátás az Angyalvárról Rómára |
 |
| Az ókori - régen márvány-borítású - falak több ostromot is kiálltak. A legjelentősebb Róma 1527-es feldúlás volt. |
Ebéd után a Piazza Navona nyüzsgő, hangulatos terén ámuldoztunk, amely Domitianus császár idejében vízzel volt elárasztva és hajócsatákkal szórakoztatta Róma polgárait. A sok vízből a téren csak három szökőkút maradt (Neptun, Négyfolyó, Mór). A középsőhöz, a legnagyobbhoz, a Négy folyó szökőkútjához, Bernini jóvoltából egy „kis hazai kötődésünk” is van.
 |
| A Neptun szökőkút és a Navona tér északi bejárata |
 |
| A Négyfolyó szökőkút szintén Bernini alkotása |
A kút alakjai a négy kontinens folyóit jelenítik meg. A Nílus, a Gangesz és a Rio de la Plata mellett a mi Dunánk is meg van formálva.
A vízeskedés, és a fotózások után természetesen a kötelező délutáni kávénk következett. Olaszországban nem lehet kihagyni a kávézást! Innen a Pantheon felé vettük az irányt. A Pantheon az összes istenség számára készített templom. Marcus Agrippa építette 118-ban, de mint sok minden és sokszor Rómában ez is leégett. A mai formáját szintén Hadrianus császár uralkodása idején nyerte el. Septimius Severus és fia, Caracalla császárok utasítására is restaurálták, majd keresztény templommá is szentelték. A Pantheonban nyugszik pl. II. Victor Emanuel olasz király, és Raffaello is. Mi persze nem nyugodtunk... mentünk még egy kicsit ;-)
 |
| A Phanteon oszlopos bejárata |
 |
| Római betonból épült a Phanteon félgömb kupolája, ami teljes gömbként pont az épület padlóján állna. Csak 1300 évvel később tudtak hasonló méretűt létrehozni. (43m az átmérője) |
Lassan ránk esteledett mire megérkeztünk a Spanyol-lépcsőhöz. Aki Rómában jár, ne hagyja ki! Igazi „buli” hely. Tele emberekkel, akik a lépcsőn ülve esznek-isznak, beszélgetnek és mindenkinek jó kedve, van. Mi legalábbis némi olasz bor után erről voltunk meggyőződve.
 |
| Spanyollépcső egy trasteverei étterem festményén |
 |
| A Spanyollépcső, amikor először láttuk |
 |
| A Spanyollépcső, ahogy „emlékszünk” rá |
Itt jegyezzük meg, hogy Rómában a majd egy hét alatt, nem láttunk szomorú, mogorva arcú embert, pedig más magyarokkal is találkoztunk. Szóval mi is nagyon jól szórakoztunk a lépcsőn csücsülve! A nap megint a szállodánk tetején ért véget... vagy már kezdődött? :-)
3. nap:
Erre a napra volt foglalva a Vatikáni Múzeumi belépőnk. Hatalmas területen fekszik a pápai művészeti gyűjtemény. Nagyon sok kiállítás közül lehet választani. Mindet megnézni egy nap alatt lehetetlen. A Sixtus-kápolna viszont kötelező, de az égész múzeum gyönyörű! Ámulatból ámulatba estünk. A szemünk szinte már belefáradt a sok szépségbe, ami ránk zúdult. Azok között a nagyszerű alkotások között voltunk, amiket idáig csak könyvekből ismertünk. Az egyszeri zutés túrista vonul a többi látogatóval és próbálja felfogni, ami elé tárul, amíg el nem fárad, vagy kultúrsokkot nem kap.
 |
| A Vatikán múzeum kertje, háttérben a Szent Péter bazilika fő kupolája |
 |
| A híres Laokoón szoborcsoport |
 |
| Tigris-folyó istene egy szarkofágon |
 |
| Az athéni iskola az egyik Raffaello freskóival díszített teremben (Stanza di Raffaello) |
 |
| Szűzanya és a gyermek egy ólomüveg alkotáson |
S megint csak, meg kell emelni a kalapot az olaszok előtt. A fényképezés nagyon kevés helyen volt megtiltva, a műalkotásokat testközelből tudtuk megnézni és ahhoz, hogy az ember enni-inni tudjon, nem kell még a múzeumot sem elhagynia. Az épületben gyakorlatilag mindent lehet kapni, széles a paletta. Ebéd és a „kötelező” eszpresszó, aztán indulás tovább-tovább, amíg a lábunk bírja.
 |
| A kupolás körterem a Phanteon kicsiben, körben a római istenek szobrai, a közepén egy óriási márványkáddal és mozaikos padlóval |
 |
| Múzeumi folyosó, vallásos jeleneteket ábrázoló falikárpitokkal |
 |
| Korabeli térképeket ábrázoló freskók és a vonuló-ámuló tömeg a múzeum egyik folyosóján |
 |
| Augustus Caesar szobra |
Miután kijöttünk a múzeumból már gyakorlatilag este volt, így csak egy sétát tettünk a Colosseumig és útba ejtettük a Capitoliumot. Az ókori romok lábánál Laci töppedt túrórudiját majszoltuk, és a carabineri-k vigyázó tekintete előtt egy kőtuskót is meghódítottunk.
 |
| A Colosseum a Forum Romanum felől |
 |
| Constantinus diadalíve (Kr.u. 315-ben épült a polgárháborúban győztes császár tiszteletére) |
 |
| A diadalív főbb darabjai és díszítésének egy jó része is korábbi diadalívekből származik, nagyrészt Hadrianus és Traianus idejéből |
 |
| A kivilágított Colosseum |
Ezután a szállásra indultunk bár fáradtságnak még nyoma sem volt rajtunk... Ez is Olaszország! :)
 |
| A távolban Vittorio Emanuel II. emlékműve... arra kellett mennünk... |
4. nap:
Már kezdtünk olaszosan viselkedni. Úgy éreztük muszáj egy kicsit hadonászni beszéd közben, akkor is, ha semmi fontosat sem akarunk mondani. Ez a nap sem maradt Vatikán nélkül…(immár harmadszor). Most jött az 551 db lépcső megtétele, ami a kupolába vezet. De mielőtt a kupolába felmenne az ember, lehetőség van arra, hogy belülről-felülről is megnézze a Bazilika fő hajóját. Részegítő a látvány és parányiak lent a látogatók.
 |
| A felirat a kupola alatt: TV ES PETRVS ET SVPER HANC PETRAM AEDIFICABO ECCLESIAM MEAM. TIBI DABO CLAVES REGNI CAELORVM (…Péter vagy, és ezen a sziklán építem fel az egyházamat... neked adom a Mennyország kulcsait) |
A kupola belső és külső ívelt falai között vezetnek fel a lépcsők. Csodálatos mesteremberek lehettek az építők. Persze, az igazi csoda kint, a kupolában következett. Róma előttünk tündökölt! Lenyűgöző a város!
 |
| A Szent Péter tér és Róma a kupolából fotózva |
Elhagyva a Vatikánt, mivel már annyiszor láttuk alulról a Viktor Emanuel II. emlékművet úgy döntöttünk, hogy ezt most meg kell mászni. Nem jött össze... csak lifttel lehet felmenni. Most is jó magasra jutottunk és innen is csak pislogtunk (egyébként vakító fehér színű az épület) a látványtól.
 |
| A háttérben az egyik Quadriga szobor (a négylovas római harciszekér) |
Ez alkalommal a fiúk nagy örömére a Ducati-Cafe-Ristorantéban ebédeltünk. Olaszországban is divat már menüt rendelni (és van hozzá sör!), de valahogy kiadósabb, mint otthon... És itt jegyezzük meg, hogy ekkor láttunk esőt egész hét alatt, de azt is csak az étteremből. Mire jól laktunk, újra ragyogóan sütött a nap. Egész héten 26-29 fok között volt a hőmérséklet.:-)
 |
| Az étterem és a motoros bolt egybe nyílik |
Indultunk megnézni a Forum Romanum-ot és Palatinus Dombot. A törvénykezés, gyülekezés terén sok istennek állt egykor szobra. Itt volt a főpapi lakás, később a Dioszkurosoké s a Veszta szüzek is itt éltek. Ahogy nőtt a város lakossága a Fórum is úgy bővült oszlopsorokkal ún. bazilikákkal (ezek a későbbi keresztény templomok alapjai).
 |
| A Forum Romanum látképe (a Vi.Emanuele II.-ről) |
 |
| Az ókorban ez volt a kereskedelem és a politika fő vegyítőhelye |
 |
| Jobbra a 3-as oszlopmaradvány Castor és Pollux temploma, balra a Phocas bizánci császár tiszteletére állított oszlop (ez volt az utolsónak épített emlékmű Kr. u. 608) |
 |
| A Vesta szüzeknek épített templom és kiszolgáló-épületek maradványainak egy részlete |
Ami még ma is látható (a teljesség igénye nélkül): Romulus-, Vesta-, Julius Caesar-, Saturnus temploma. (Egy kis különlegesség: Az egyik megmaradt templom ajtaja és a benne lévő zár, ami kb. 1700 éves, működik.)
 |
| Romulus Divus temploma Kr.u. 307 körül készült. A bronz ajtói azóta is működnek. |
 |
| A Palatinus széléről rálátni a Colosseumra is, a korlátot viszont nem sikerült elhozni... |
A Palatinus Domb a Fórum felett terül el. Róma egykori dombján főként császárok, előkelő magánházak romjai állnak. De felismerhető alakjáról a Stadium vagy Hippodromus is a díszkerttel. Megnéztük még Lívia házát (ez maradt meg legépebben a Palatinuson) és a Farnese-kertet. A Római Birodalom mesteremberei még hajdani épületekből maradt romokkal is lenyűgöztek minket.
 |
| Septimus Severus diadalkapuja, melyet Kr. u. 203-ban, Septimus Severus és két fia, Geta és Caracalla parthusok feletti győzelme tiszteletére emeltek |
 |
| Traianus császár diadaloszlopa. Spirálisan, mintegy 200m hosszan a törzsön elhelyezkedő domborművek sorozata Traianus két daciai hadjáratának eseményeit örökíti meg |
Nem volt már lehetőség (és erő sem) tovább nézelődni, mert esteledett és a vacsoraidő is elérkezett. A mai napot Róma „igazi szívében” a Trastévere negyedben fejeztük be. Hihetetlen élet és nyüzsgés jellemzi a 13. kerületet. Az igazi olasz hangulatot ezen a helyen lehetett megtapasztalni IGAZÁN…. Szűk utcácskák macskakővel, hangulatos kis éttermek, befuttatott papírvirággal, borostyánnal, zene, előadások a kis tereken. Nappal itt még látni a házak között kifeszített köteleken száradó ruhát, ami szintén az olaszos „fílinget” idézi. A vacsoránk alatt a kis utcácskán két ingyen előadást is kaptunk, ha kértük, ha nem. Volt egy fakír-szerű kardnyelő, akit egy tangóharmonikás nagymama váltott.
5. nap:
A terv: délelőtt a Colosseum és délben már fürdőzés tengerben... A ZUTÉs tervez az amfiteátrum azonban felülírta terveinket. Venerabilis így írt róla:
„Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is”. A kolosszus erősen hatott ránk. Megborzongtunk a közel 2000 éves(!) épület falai közé lépve. Szinte hallani lehet az üvöltést, a tömeg morajlását és érezni lehet a vér szagát. Az elliptikus arénát Vespasianus császár ideje alatt kb. 70-ben kezdték építeni! Eredetileg Amphiteatrum Flavium volt a neve, de valószínűleg Néro közelben álló kolosszális méretű szobra miatt nevezték el az ókorban Kolosszeumnak. Kb. 60-70.000 ember befogadására volt alkalmas a hat szintes (3 szint a föld alatt) aréna! Különlegesség, hogy 2010-től már a földalatti részek is látogathatók.
„Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is”. A kolosszus erősen hatott ránk. Megborzongtunk a közel 2000 éves(!) épület falai közé lépve. Szinte hallani lehet az üvöltést, a tömeg morajlását és érezni lehet a vér szagát. Az elliptikus arénát Vespasianus császár ideje alatt kb. 70-ben kezdték építeni! Eredetileg Amphiteatrum Flavium volt a neve, de valószínűleg Néro közelben álló kolosszális méretű szobra miatt nevezték el az ókorban Kolosszeumnak. Kb. 60-70.000 ember befogadására volt alkalmas a hat szintes (3 szint a föld alatt) aréna! Különlegesség, hogy 2010-től már a földalatti részek is látogathatók.
 |
| A Colosseum azon a helyen épült, ahol korábban a Nero palota parkjában egy hatalmas mesterséges tó állt. Az építkezést 72-ben kezdték el. A kész arénát Vespasianus fia Titus avatta fel, de Domitianus fejezte be 82 körül. |
 |
| A középkorban házak és templom is volt benne, aztán erődként is szolgált. 1451-52 körül több mint 2500 szekérnyi építőanyagot szállítottak el belőle. |
 |
| Gazdag márványborítása volt és 80 lift működött az alsó szinteken |
Rengeteg fotót készítettünk és csak mentünk és néztünk... és azt vettük észre, hogy jócskán beleszaladtunk a délutánba. Bár a fürdés már nem tűnt kivitelezhetőnek, a tengert mégiscsak látni akartuk. A közlekedés elég jó, így egy szűk óra múlva már éreztük a „sapore di mare-t”, azaz a tenger illatát, zamatát. Csodás érzés volt a homokban megpihentetni a fáradt lábunkat és kicsit vízeskedni is. Egy finom forró csokival a kezünkben varázsolt el bennünket a tenger és a lemenő nap...
 |
| Rómából Ostia tengerpartjára helyközi vasúttal utaztunk megnézni a naplementét |
 |
| Aztán persze próbáltuk az égen tartani a napot, de négy zutés nem csinált nyarat |
 |
| ...pedig én szóltam, hogy viselkedjenek... Ez volt az utolsó római esténk... |
6. nap:
Pakolni, indulni kell. Így hát elfogyasztottuk utolsó reggelinket, meglátogattunk egy nagy olasz élelmiszerboltot, elbúcsúztunk a helyiektől, a kerttől, és a nagyon megszeretett Rómától is... De megfogadtuk mi is azt, amit szinte mindenki, aki Rómában jár...VISSZATÉRÜNK!!!!!!!!! Arrivederci a Roma!
A repülő út hazafelé is zökkenő mentes és rövid volt, hiszen csak arra volt időnk, hogy megnéztünk kb. 600 fotót...... majd fentről megláttuk a vén Dunánkat…. hazaértünk.
A repülő út hazafelé is zökkenő mentes és rövid volt, hiszen csak arra volt időnk, hogy megnéztünk kb. 600 fotót...... majd fentről megláttuk a vén Dunánkat…. hazaértünk.
<<< >>>
És amit még el szeretnénk mondani:
A Róma térkép 300Ft volt, az út „kicsit” többe került. Az éttermi mosdók aprók és nem túl tiszták. Az olaszok mosolyra mosollyal felelnek, és ha csak fele annyira veszed komolyan a dolgokat, mint ők, akkor már nagggyon laza vagy. Betartandó szabályok, éberség és udvariasság nélkül persze Róma sem működne, szóval figyelni azért kell.
A Fontana di Trevi sajnos nem érte meg a befektetett energiát, mivel felújítása alatt volt. Az emberekkel teli kőműves állványról két mívesen megmunkált reneszánsz lófejen kívül csak a lelógó fóliát láttuk. Víz sehol. De nem csak ezért szeretnénk visszatérni. Az ókori Róma és a Vatikán megismerését tűztük ki célként, így a Keresztény Róma kicsit háttérbe szorult, persze az ókorból is maradt még bőven pótolnivalónk. Szóval szeretnénk visszatérni legalább még egyszer, mert Róma minket szíven talált.
Szöveg és fotók: Ildi + Kriszti + Andris + Laci.
A Róma térkép 300Ft volt, az út „kicsit” többe került. Az éttermi mosdók aprók és nem túl tiszták. Az olaszok mosolyra mosollyal felelnek, és ha csak fele annyira veszed komolyan a dolgokat, mint ők, akkor már nagggyon laza vagy. Betartandó szabályok, éberség és udvariasság nélkül persze Róma sem működne, szóval figyelni azért kell.
A Fontana di Trevi sajnos nem érte meg a befektetett energiát, mivel felújítása alatt volt. Az emberekkel teli kőműves állványról két mívesen megmunkált reneszánsz lófejen kívül csak a lelógó fóliát láttuk. Víz sehol. De nem csak ezért szeretnénk visszatérni. Az ókori Róma és a Vatikán megismerését tűztük ki célként, így a Keresztény Róma kicsit háttérbe szorult, persze az ókorból is maradt még bőven pótolnivalónk. Szóval szeretnénk visszatérni legalább még egyszer, mert Róma minket szíven talált.
Szöveg és fotók: Ildi + Kriszti + Andris + Laci.
Csodás képek és élmények!
VálaszTörlés