„…- Az úgy volt, hogy a régi időkben, amikor még emberek
is alig éltek errefelé …
- Szóval, Ádám meg Éva idejében – szólt közbe Rudolf.
- Én, kérem, nem tudom, hogy hívták őket –
bizonytalanodott el a paraszt – mert nagyon régen volt, és akkor én még nem
éltem.
- Jó, jó, de mi volt akkor régen – próbálta sürgetni
Sándor.
- Akkor, nagyságos uram, még meleg volt a hegy.
- Meleg volt?
- Igen! Így mesélte az öregapám.
- Mitől volt meleg?
- Ez, kérem attól, hogy a Pécskő eredetileg tűzhányó
volt.
- Ez egy vulkán lett volna?
- Hogy vulkán volt-e, azt én nem tudom, de, hogy tűzhányó
volt, az biztos.
- Szóval hányta a tüzet? - kajánkodott Rudolf, miközben
tudós pofát vágva elmélyülten pödörgette lelógó bajszát.
- No, nem mindig, csak ha rossz kedve volt. De az
öregapám szerint, ez a kór, sűrűn elhatalmasodott rajta.
- Jól van – szólt közbe Sándor – de ettől még hogyan lett
a neve Pécskő. Mert azt, hogy kő, azt látni, de mi az a „pécs”?
- Az úgy volt, hogy Árpád atyánknak volt egy tolmácsa.
Még Kijev alatt szedte fel, mert úgy gondolta, hogy az itt-ott előforduló
szlávokkal így egyszerűbb lesz szót érteni. Ahogy errefelé jöttek, itt a hegy
lábánál megpihentek. Mikor Árpád vezér leült, azt mondta, hogy meleg a kő. Erre
a tolmács helyeselt, hogy ez bizony olyan meleg, mint egy pecska. Mi az a
pecska – kérdezte a fejedelem. Az olyan kályha, vagy kemence, amiben tüzet
raknak – válaszolta a perevodcsik, mert, hogy a tolmácsot így mondták a kijeviek.
Erre Árpád atyánk azt találta mondani, hogy akkor legyen ez a hegy is pecska.
- De ez Pécskő!
- Így van nagyuram. A magyar ember számára a pecska nem
jelentett semmit, ezért aztán, csavarintott rajta egy kicsit. Így lett a
pecskából Pécskő, mert, hogy így már van valami jelentése is...”
Az idézet Füst
Antal történelmi meséjéből származik, mely valós magyarázattal szolgál a hegy nevének eredetéről. Például
arról, hogy amikor papírra vetjük e szóalakot, miért is helyes kötőjel nélkül
kanyarítanunk a betűket!
|
A Pécskő sziklája |
A Salgótarján
fölé magasodó Pécskő bazaltsziklája közismert a város lakói és a turisták számára.
A csúcsról nyíló gyönyörű körpanoráma, és könnyű elérhetősége végett kedvelt
célpont ez a természetet kedvelő emberek körében. A 80-as években aktív síélet
folyt meredek oldalán, sajnos mára ennek utolsó nyomai is lassan a múltba
vesznek. Újra csendbe burkolóznak itt a téli napok, nyáron pedig a pályák
helyén az erdő hódít egyre nagyobb területet.
A történelem
során különféle népek lakták a sziklát és környékét. Már rézkori őseink telepet
hoztak létre a szikla körül, ami - az 1960-as években talált leletek
bizonyítékaként – a bronzkorban is lakott volt. Talán ezen korok lakói
alakították ki a szikla É-i falában lévő fülkéket is, amelyeket valószínűleg
természetes üregek kibővítésével hoztak létre. Funkciójuk még nem bizonyosodott
be egyértelműen. Egyes vélemények szerint szertartások kellékéül szolgált, de
nem kizárt a temetkezési funkció sem. A legelterjedtebb nézet szerint
méhkaptárnak használták a fülkéket, ennek nyomán ma kaptárköveknek hívjuk az
ily módon faragott sziklákat. Így ma már híres Bükkaljai testvéreihez hasonlóan
a Pécskő is kaptárkő!
A hagyomány szerint valaha rablóvár is állott a csúcson,
urai a környék lakóit szipolyozták rendszeresen.
|
A Pécskő csúcsa, háttérben a Somlyó és a Mátra |
|
Kilátás a Karancs és Salgó vára felé 1 |
A XX. század
elejéig viszonylag háborítatlanul trónolt a szikla, őrködve a szomszédos
völgyek felett. Ekkor viszont szó szerint hatalmas törések következtek be
életében: bányászok lepték el a szikla környékét, és lassan minden oldalról
elkezdték kitermelni a jó minőségű bazaltot.
Abban az időben elenyészően kis mértékben foglalkoztak
természeti értékeink védelmével, a tulajdonosok dönthettek akár a
megsemmisítésükről is, ha érdekük úgy kívánta.
A pénz pedig mindig nagy úr…
Ennek a
kapzsiságnak esett áldozatul a még ma is kevésbé ismert „kistestvér”, a
Hurka-Pécskő is.
Legendák keringenek a szikla szépségéről és
különlegességéről. Viszont részletes leírására senki sem vette a fáradságot.
Amolyan titokzatos bizonytalanság, misztikum szövi át múltját. A mai napig
nagyon kevesen ismerik helyét, vagy tudnak egykori létezéséről.
Minden forrás mást és mást mond valamikori méreteiről és elhelyezkedéséről...
Furcsa az is, hogy a XX. század elejéről milyen kevés fotó maradt fenn erről a
ritkaságszámba menő természeti csodának tituált sziklatoronyról! Pedig a
technika már adott volt, igaz a természetjárás még nem volt túl népszerű
vidékünkön. Érdekes dolog még, hogy az 1930-as turistatérképen nem kapott
helyet egy ilyen híres természeti képződmény neve! (Azóta sem!) Ezek a dolgok
arra engedtek következtetni, hogy parazita vulkánként aposztrofált sziklatűnk talán
közelebb lehetett nagy testvéréhez, mint azt ma tudjuk. Elbizonytalanító
tényező volt még az is, hogy nem találni egyértelmű nyomot az irdatlan
mennyiségű kő elszállítására. Pedig a Pécskő ÉK-i oldalán található kisebb
bányánál ma is látható egy betonnal erősített kőoszlop, ami annak a siklónak a
része volt, amely segítségével a völgyben lévő kisvasúthoz továbbították a
követ. A Hurka-Pécskőnél viszont semmi ilyesminek nincs nyoma! Talán elbontották…
Kíváncsiságom végett elhatároztam, alaposan körbejárom a
helyet. Megnéztem minden bányahelyet, utak, hátramaradt bányászati tereptárgyak
után kutattam. Laikusként nézve végül is arra a következtetésre jutottam, hogy
mindent összevetve mégiscsak a mostani kijelölt helyén volt a Hurka-Pécskő!
Erre utalnak a bányahely méretei, és nem utolsó sorban a régi fotókat nézve
azok sem készülhettek máshol. Nagyot nyom a latban, hogy a Novohrad – Nógrád
Geopark a közelmúltban ismertető táblákat helyett ki a helyszínre. Ők viszont
szakértők…
Végül is a Hurka-Pécskő tragikus végzetének szempontjából
lényegtelen, hogy hol keressük hűlt helyét. Soha senki nem hozza már vissza,
még emlékeiből is kevés maradt fenn!
|
A Pécskő K-i oldala |
|
Bányahely a K-i oldalon |
|
Üreg a D-i oldalon |
Jó lenne, ha
minél többen ismernék meg a Hurka-Pécskő helyét, ahol a ritka szépen rétegzett,
rajzolatos homokkő mellett megtaláljuk a bányászat során meghagyott oszlopos
szerkezetű bazaltot is.
Egykor talán jelzett turistaút is vezet a helyre megint,
– mint régen – ezért viszont mi, turisták tehetnénk a legtöbbet!
|
Részlet az 1930-as "angyalos" térképről |
|
A Hurka-Pécskő helye |
|
Turisták a Hurka-Pécskő homokkőbe vésett bejáratánál 1 |
|
Rajzolat |
|
Vízszintes bazaltoszlopok |
|
Turisták a Hurka-Pécskő homokkőbe vésett bejáratánál 2 |
|
Üledékes kőzet eróziója |
|
Földtani szelvény a Pécskőn és a Hurka-Pécskőn keresztül |
Lakásunk egyik
ablakából rálátni a Pécskőre. Ha létezne még, a Hurka-Pécskő csúcsát is látni
lehetne innen…
Elképzelem mi lett volna ha… Ha egy kicsit is szent az
embereknek ez a hegy, és nem bántják!
Képzeletemben látom, ahogyan bátor sziklamászók
kapaszkodnak a „hurkás” oldalán felfelé. Közben a tövében kialakított
pihenőhelyen vidám csapat szurkol barátjuk elsőségéért! Majd megjelenik egy
gyerekcsapat is. Ők egymás kezét fogva körbeállják a tornyot, felmérik hányan
is érik át.
A Pécskő „ikertornyai” a megyeszékhely jelképévé váltak,
külhonban is nagy népszerűségre tettek szert!
Évről-évre megrendezik a már hagyományossá vált
síakrobatikai bemutatót és versenyt a hegy oldalában, aminek – TV közvetítéseknél
- látványos hátteret nyújt a két kivilágított sziklatorony!
Talán egyik lehetséges jövőkép lehetett volna ez…
|
Kilátás a Karancs és Salgó vára felé 2 |
Érdekességként szeretnék közreadni néhány írást a
Pécskőről és a Hurka-Pécskőről. Mindegyikből meríthetünk egy-egy hasznos
információt, de nekünk kell eldöntenünk, melyiket fogadjuk el hitelesnek.
Dr. Darnay-Dornyay Béla írása 1925-ből, amit a Nógrád
1965. augusztus 15-i lapszáma tett közzé:
„Igen szép kilátás nyílik a könnyen megmászható Pécskő
544 m. magas sasbércéről is a Mátra vonulatára, főleg pedig a Cserhát északtól,
délre, látszólag párhuzamosan futó hegyvonulataira és a közeli „palóc
Olympos”-ra, vagyis a Karancsra, míg maga a Pécskő teteje igen sokat veszített
érdekességéből, mióta 1923 őszén a csúcsa északkeleti tövénél álló 30 m. magasságú
„Hurka-Pécskő” nevű sziklatornyát, kőfejtési célokra lebontották. Olyan féle
alakulat volt ez a hurka szerű alakjáról elnevezett sziklatű, mint a
Kis-Antillák Martinique szigetén világhírre vergődött Mont Pelé vulkán
borzasztó sziklatűje, mely bizonyára hasonló erupciónak köszönhette létét, de
amelyet éppen a természeti emlékek védelméről hozott törvény életbeléptetése
előtt sikerült – a természetjárók és a salgótarjáni hegymászók igaz fájdalmára
– elpusztítani. Mindnyájunk élénk emlékezetében van még az az izgalom, mely
elfogta az embereket a Hurka-Pécskő ekrazittal való szétrobbantásának hírére.
Tönkretételével nemcsak Salgótarján, de a történelmi Magyarország, sőt Európa
is szegényebb lett egy jobb sorsra és megbecsülésre érdemes, geológiai
nevezetességgel.”
|
Újságrészlet '65-ből |
|
A Mont Pelée vulkán 400 méter magas sziklatornya 1902-ben, amihez Dornyay a Hurka-Pécskőt hasonlította. |
|
A vulkán a 32000 lakosú elpusztított várossal |
|
A Mount Pelée napjainkban - a lávatorony 1903-ban szétrobbant, és a kráterbe süllyedt. |
Dr. Ruzsik Mihály írása szintén a Nógrád újságban 1965.
szeptember 5-én:
„A Hurka-Pécskő pusztulása
Jó 40 esztendővel ezelőtt volt, amikor a kapitalista
haszonlesés 1923-ban megfosztotta Salgótarjánt a világviszonylatban is
ritkaságszámba menő természeti csodájától, a Hurka-Pécskőtől.
A Hurka-Pécskő nincs többé, de pusztulásának néhány
részletét megőrizte az emlékezet. Az Acélgyár és a bánya által üzemben tartott
pécskői kőbánya egyik munkásától, Schmeirel Gábortól tudtam meg az alább
következő adatokat, melyek a barbár pusztítás lefolyására és a Hurka-Pécskő
csodálatos méreteire utalnak.
Az 1920-as években a 6 éven át termelő pécskői kőbánya
egy Puskás nevű főmérnök vezetésével működött és mintegy 700 ember dolgozott
benne. A kőbányában kitermelt anyagot az ország minden részébe szállították,
hogy csak a legnagyobb helyeket említsem Budapestre, Miskolcra, Hatvanba,
Szegedre, Debrecenbe különféle építkezésekhez. A pécskői bazalt az ország legkeresettebb kövei
közé tartozott.
Az alakjáról Hurka-Pécskőnek nevezett bazaltoszlop
méreteire utal, hogy felrobbantásához 3 mázsa robbanóanyagot használtak fel és
a belőle származó követ 1 éven át szállították. Hogy milyen nagy volt a
robbanás ereje, arra abból is következetni lehet, hogy a légnyomás Vízválasztón
betörte az ablakokat. A lerobbantott kőtömeg a robbantás helyszínétől 100
méteres körzetben szóródott szét. A gyönyörű, könnyen hasadó bazaltoszlopok
között még olyanok is voltak, melyek 30 mázsát nyomtak.
Az egyszerű bányászok és turisták egyaránt nagyon
sajnálták a Hurka-Pécskőt, de az úri parancs ellen semmit sem lehetett tenni.
A Hurka-Pécskő elpusztult, de nem tűnt el nyomtalanul,
mert Fayl Frigyes, a salgótarjáni gimnázium kiváló művész tanára Dornyay
buzdítására 1934-ben természethű ábrázolásban egy fénykép és egy korabeli
vázlat alapján megörökítette a Pécskő lerobbantott sziklacsúcsát. Így őrizze
meg az emlékezet és legyen a Hurka-Pécskő tragédiája méltó figyelmeztetés azok
számára, akik védik a természetet, de különösképp azok számára, akik még ma is,
bár már egyre ritkábban, avatatlan pusztító kézzel nyúlnak természeti
kincseinkhez.”
|
Újságrészlet '65-ből |
|
Fayl Frigyes rajza |
|
Korabeli fotó a Hurka-Pécskőről, rajta Förster Kálmán és Dornyay Béla |
|
Hurka-Pécskő anno |
Palócházak oldala:
„Salgótarjántól keletre, 1,5 km-re emelkedik az 542 m
magas Pécs-kő.
Már az őskorban megtelepedett itt az ember. Pécskő
várának történetéről okleveles említés nem maradt fenn. Romját elsőként Görög
Demeter 1802-ben készült térképe jelöli. A Borovszky féle monográfia szerint a
Pécskőn egykor rablóvár állt. Az 1923-ban kezdődő kőbányászat a kb. 30 m magas,
ún. "Hurka-Pécskő" nevezetű sziklatűt jelentősen megcsonkította. Ekkor
készült a szirtre vezető, sziklába vájt lépcsősor. A hegykúp - hasonlóan a
közeli Salgóhoz - alkalmas lehetett kisebb sziklavár építéséhez. Fekvése
folytán uralja a környéket. A sziklát a kőfejtés oly mértékben átformálta, hogy
ma már alig látható rajta a vár némi nyoma. A sziklafal déli oldala előtti
térségben talán elővár állhatott, területét jelenleg nagymennyiségű
bányatörmelék és odahordott föld borítja. A vár korának és kiterjedésének
meghatározásához a terület pontos felmérése és egy régészeti ásatás adhatna
támpontot.”
|
Kilátás a Medves felé a Pécskőről |
Magyar Minerofil társaság:
„A Hurka-Pécskő elnevezést onnan kapta a terület, hogy
egykoron itt egy hengerded formájú, 15-20 m magas „sziklatű” állt, amit
1923-ban kőbányászati céllal lerobbantottak. A lávabazaltból álló neck gyakran
hólyagüreges szerkezetű, ami sugaras-rostos kalcitot és aragonitot tartalmaz. A
bazalt korát pontosan nem ismerjük (erre vonatkozó vizsgálatok még nem
készültek, a szomszédos Pécskő meglehetősen idősnek tekinthető az
Észak-magyarországi bazaltok sorában 5,5 millió év). A parazita vulkán (a
Pécskő lávacsatornájából táplálkozó mellékvulkán) a „széntelepes összlet”
fedőjében található ún. „chlamyszos homokkö”-vet törte át, ennek mechanizmusa
kitűnően vizsgálható a bánya bejáratánál. A Hurka-Pécskő környékén hullott
piroklasztikumot nem ismerünk.”
|
Kilátás a Karancs és Salgó vára felé 3 |
MTA Földrajzi Kutatóintézet 1991-es földrajzi értesítője
szerint:
„Az 542 m magas Pécs-kő mai formája kizárólag az ember környezetpusztító tevékenységére vezethető vissza. Az egykori rétegvulkáni kúpnak a mai csúcs fölé mintegy 30 m-rel magasodó lávatűjét (ez volt az ún.Hurka-Pécs-kő) ugyanis századunk húszas éveiben teljesen lefejtették, sőt a hasadékkitöltések fejtését tovább folytatva két hengerszerű üreget is kialakítottak.
Maga a Pécs-kő tulajdonképpen egy 4,5 km hosszú, ÉÉNy—DDK-i csapású hasadék mentén létrejött vulkáni sorozat legészakibb tagja. A morfológiailag jobbára széles gerincként megjelenő sávban 11 önálló bazaltelőfordulás különíthető el; legnagyobbak a Somlyó (584 m), a Kis-Somlyó (505 m) és a Fánya-kő (536 m). Ezt a vulkáni tömegekkel koszorúzott gerincet vastag, durva törmelékből álló periglaciális kőtengerek övezik, gyakoriak a szolifiukciós és csuszamlásos eredetű törmelékhalmok is. A bazaltok egy részét fejtették és a Medveshez hasonlóan az alábányászás, a szén kitermelése itt is berogyásokat, repedéseket eredményezett.”
|
Turisták a Pécskő csúcsán 1 |
Várbarát.hu:
"Salgótarján
központjától keletre emelkedik a város fölé az 552 méter magas Pécskő
bazaltcsúcs. A Pécskő vulkáni kúpja azonos korú a Salgóvár bazaltjával, a
legújabb vizsgálatok szerint kb. 5 millió éves. A csúcsról igen szép kilátás
nyílik a városra, a Karancs és a Medves vidékére, a Mátra és a Cserhát
hegyeire.
Pécskő várának
romját elsőként Görög Demeter 1802-ben készült térképe jelöli, okleveles említés
viszont nem maradt fenn. Az 1920-as években a város utcáinak kövezésére
bányászták a fekete színű, tömött szövetű, jól hasadó bazaltot. A bányászat a
főcsúcson is nyomot hagyott, ekkor véstek a sziklába egy viszonylag jól járható
lépcsőt a csúcshoz. 1960-ban a sziklacsúcs lábánál bronzkori település
maradványait találták meg. 1999-ben régészeti kutatás során mészhabarcsos
falazatrészeket és sziklába vésett falhelyeket találtak.
A Salgóhoz
hasonlóan a Pécskő is alkalmas lehetett kisebb sziklavár építéséhez. A helyi
hagyomány szerint Pécskőn egykor rablóvár állt. A kőfejtés annyira átformálta a
sziklát, hogy ma már alig látható a vár nyoma. A szikla déli oldala előtti
területen, amit jelenleg nagy mennyiségű bányatörmelék és odahordott föld
borít, elővár állhatott. Az árok vagy sánc maradványaihoz hasonló
terepalakulatokról nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a várhoz
tartoznak-e vagy a bányászat során keletkeztek. Régészeti ásatással lehetne
meghatározni a vár kiterjedését és korát.
1987 óta a
szikla és a környező erdő természetvédelmi terület."
|
Turisták a Pécskő csúcsán 2 |
Salgótarjáni Új Almanach (1997.):
"Pécskő (544): Az üledékes gerinc
északi végén emelkedő vulkáni kúp főtömegét bazalttufa építi fel. A hatalmas
törmelékszórást követően a láva a bazalttufa-tömegbe nyomult és abban két
nagyméretű vertikális hasadékot töltött ki. A két telér közül az egyik kiemelkedett
a tufacsúcs fölé és ott 25-40 m átmérőjű, 20-30 m magas bazaltoszlopot formált.
A helyi lakosság "Hurka-Pécskő" néven nevezte az egész vulkáni kúpot.
Szláv eredetű Pécskő név is magányos szikla, kúp jelentésű. A mai főtömbtől
(544 m) északra található parazita vulkán helyén magasodott. 1923.október
27.-én a Pécskői Bazaltbánya Rt. robbantotta le. A Kis-Pécskő parazita vulkán
volt, lávaanyagát a nagy csúcs magkamrájából kapta egy
mellékcsatornából..."
Írta: Szvircsek Ferenc.
Szöveg és fotók: Vincze Gábor
Archív fotók: internet