DDK Őriszentpétertől Nagykanizsáig

Egy dologban biztos vagyok!

Ha nem kezdem el a Dél-dunántúli Kéktúrát járni, akkor ezekbe a különös hangulatú dél-zalai falvakba sosem vitt volna az utam.

Kis csapatomnak ez volt a második DDK-s útszakasza.  Az elsőt Őriszentpéterben fejeztük be, innen folytattuk tehát április végén.

Erről szeretnék egy kicsit mesélni, amelynek nem célja a Turistakalauz leírásának követése, csupán néhány részletről élménybeszámoló.

Az őrségi „szerek” már ismerősek voltak, de minden település egy külön világ, különböző jellegzetességekkel. Az itt lakók igyekeznek, hogy egyedi megoldásokkal kiemeljék a település sajátosságát.

Múlt és jelen találkozása

Magyarszombatfán a 700 éves hagyományra épülő fazekas mesterség jeleit láttuk. A falu több pontján kis házi műhelyekben készülnek a gyönyörű edények. Köcsögfára, asztalkára, ablakba kihelyezett díszítésként, leleményes megoldásokkal reklámozzák tevékenységüket. A túrázó kedvet kap a vásárlásra, de elég a hátizsákot cipelni, nemhogy még egy nagy köcsögöt is!

Velemérben látható még sok jellegzetes régi ház, tornáccal, melléképületekkel. Amelyiket felújítják, meghagyják az eredeti stílust, mely harmonikus egységbe olvad a felújított épületrészekkel. Velemér kanyargós Fő utcáján vezet át a kék jelzés, viszont egyedi érdekesség, hogy a falu minden utcája Fő utca névre hallgat!

Szállás és sindü múzeum
(A sindü házilag készített tetőcserép, melyen ősi jelek és rajzok vannak)

Szentgyörgyvölgy virágos település. Itt láttuk az 1800-as években épült református templomot, melynek festett fakazettás mennyezete népi barokk díszítésű.

Kógyár a térképen is alig található meg, de vannak, akik felismerték értékeit, szép fekvését és a régi házakból villaszerű épületek lettek.  Autójuk rendszáma többnyire nem magyar....

Sokan ismerik már a haranglábakat, mert erre minden turisztikai reklám felhívja a figyelmet. De vajon figyelt-e már valaki a kutakra?

Ezen a vidéken és még a zalai falvakban is nagyon sok háznál vannak működő ásott kutak, melyeket még használnak és nagy becsben tartanak. Szebbnél-szebb kis házakkal kerítik körbe és tetővel fedik. Sőt, speciális műszaki megoldásokkal könnyítik a vízkivételt.

Utunk harmadik napján Zalalövőtől, már más tájegységben, Dél-Zalában jártunk. Sajnos itt a jelzések nem tökéletesek, főleg, ha még útépítés is nehezíti a terepet!

Nagyfernekág, útépítés

Keressük a „kéket”

Sok település, amin keresztülhaladtunk, szinte elnéptelenedett. Bolt alig üzemel, vagy mozgó árus van. Még a kocsmák is bezártak! Lakatlan házak, elhanyagolt kertek, reménytelen emberek. Ezt szomorú volt látni, az Őrség fejlődő falvai után.

Átmentünk olyan falun, ami annyira kihalt volt, hogy még az ott lakó kutya is magányosnak érezte magát, ezért hozzánk szegődött és elkísért a következő településig.

Kustánszeget el lehetne „ferdefalunak” nevezni, furcsa utcák, ferde házak és a járdán még száraz időben is nehéz menni olyan lejtése van, aminek leküzdéséhez magashegyi edzettség szükséges.

Barabásszegen a szállásunk kiemelkedően kellemes volt, mindenkinek tudjuk ajánlani!

Itt annyira kipihentük magunkat, hogy reggel kissé eltévedtünk, de legalább megismertünk egy tündéri szépségű falucskát, Gombosszeget. Csupán egy utcája van, de minden házon látszik, hogy az itt lakók igazi otthonra leltek.

Ekkor már gyülekeztek a viharfelhők felettünk és mire a Pató-hegyi Borházfaluba értünk, már szükség volt az esőkabátokra. Ezen a helyen szőlőskertek vannak, pincékkel és kis házakkal. Előző éjszaka fagyott és a szőlősgazdák panaszkodtak, lefagytak a friss hajtások, oda a termés. Most értettük meg, miért voltak az úton idefelé olyan furcsák a diófák, azok is megfagytak.

Pató-hegyi Borházfalu

Ezután az időjárás nagyon próbára tette a tűrőképességünket: szél, hideg, eső.

Nem elég a sarkvidéki időjárás, de még mászni is kell

Ázva-fázva érkeztünk Rádiházára, ahol a versenylovakat tenyésztő Kabala Ménes Kft-től kaptunk szállást. Itt még a kocsma sem volt nyitva! Kértünk egy vízforralót kölcsön, így forró teával felmelegedtünk és kellemes fűtés is volt a szobában.

Utunk hatodik napján szerencsére kisütött a nap, élvezhettük a csodálatosan szép, színes zalai dombokat.

Lispeszentadorjánban megtréfáltak bennünket, mert a bélyegzőt átvitték a másik faluba, de nem adtuk fel, addig mentünk, míg megtaláltuk.

A térség legmozgalmasabb települése „a magyar olaj bölcsőjének” nevezett Bázakerettye. Van itt egészségügyi intézmény, termálfürdő, hotel, sőt nyitva volt több élelmiszerbolt is!

Később a rendkívül szép fekvésű Kistolmácsi-tó és környezete, a forrás csábított bennünket egy kis pihenésre. Itt van a végállomása a Csömödéri Erdei Kisvasúnak is.

Szükség volt a pihenésre, mert kemény emelkedő következett, miután ismét egy faluba érkeztünk.

Kicsi a Bors(fa) település, de szépséges a címere

Vándorlásunk utolsó napján kutyagoltunk a legnehezebb terepen. Csúszós, agyagos, vizes talajon, majd „hullámvasúton” haladtunk. Valkonya után nyolc „dombocskát” kellett leküzdenünk, melynek technikai rögzítése látható itt:

Homokkomáromba  érkezve a Mária-kegytemplom és kolostor érdekes látnivaló. A falut a kolostorral összekötő út mentén történelmi személyek fából faragott szobrai láthatók.

A faluban  zárva találtuk az életmentő intézményt (ny: 6-9.45). Egy helyi lakos panasza: „Itt 9.45-kor megáll az élet!”

Palinból Nagykanizsára mentünk busszal, majd vonattal haza.  A nagyvárosba érkezve nagyon furcsa és zavaró volt a sok ember, a járművek zaja, a nyüzsgés, a csendes és nyugalmas környezetben töltött hét után.


                2016. májusában  P. Krisztina