ZÚTE HONLAP

Kedves látogatónk!
2017. januárjától elérhető a Zöld Út Természetjárók Egyesületének honlapja! Ha egyesületünk túráiról, életéről szeretne olvasni, itt megteheti: ZÚTE HONLAP

Letölthető: ZÚTE TÚRATERV 2022

2016. február 11., csütörtök

Az elfeledett Hurka-Pécskő


„…- Az úgy volt, hogy a régi időkben, amikor még emberek is alig éltek errefelé …
- Szóval, Ádám meg Éva idejében – szólt közbe Rudolf.
- Én, kérem, nem tudom, hogy hívták őket – bizonytalanodott el a paraszt – mert nagyon régen volt, és akkor én még nem éltem.
- Jó, jó, de mi volt akkor régen – próbálta sürgetni Sándor.
- Akkor, nagyságos uram, még meleg volt a hegy.
- Meleg volt?
- Igen! Így mesélte az öregapám.
- Mitől volt meleg?
- Ez, kérem attól, hogy a Pécskő eredetileg tűzhányó volt.
- Ez egy vulkán lett volna?
- Hogy vulkán volt-e, azt én nem tudom, de, hogy tűzhányó volt, az biztos.
- Szóval hányta a tüzet? - kajánkodott Rudolf, miközben tudós pofát vágva elmélyülten pödörgette lelógó bajszát.
- No, nem mindig, csak ha rossz kedve volt. De az öregapám szerint, ez a kór, sűrűn elhatalmasodott rajta.
- Jól van – szólt közbe Sándor – de ettől még hogyan lett a neve Pécskő. Mert azt, hogy kő, azt látni, de mi az a „pécs”?
- Az úgy volt, hogy Árpád atyánknak volt egy tolmácsa. Még Kijev alatt szedte fel, mert úgy gondolta, hogy az itt-ott előforduló szlávokkal így egyszerűbb lesz szót érteni. Ahogy errefelé jöttek, itt a hegy lábánál megpihentek. Mikor Árpád vezér leült, azt mondta, hogy meleg a kő. Erre a tolmács helyeselt, hogy ez bizony olyan meleg, mint egy pecska. Mi az a pecska – kérdezte a fejedelem. Az olyan kályha, vagy kemence, amiben tüzet raknak – válaszolta a perevodcsik, mert, hogy a tolmácsot így mondták a kijeviek. Erre Árpád atyánk azt találta mondani, hogy akkor legyen ez a hegy is pecska.
- De ez Pécskő!
- Így van nagyuram. A magyar ember számára a pecska nem jelentett semmit, ezért aztán, csavarintott rajta egy kicsit. Így lett a pecskából Pécskő, mert, hogy így már van valami jelentése is...”
  Az idézet Füst Antal történelmi meséjéből származik, mely valós magyarázattal szolgál a hegy nevének eredetéről. Például arról, hogy amikor papírra vetjük e szóalakot, miért is helyes kötőjel nélkül kanyarítanunk a betűket!
 
A Pécskő sziklája
  A Salgótarján fölé magasodó Pécskő bazaltsziklája közismert a város lakói és a turisták számára. A csúcsról nyíló gyönyörű körpanoráma, és könnyű elérhetősége végett kedvelt célpont ez a természetet kedvelő emberek körében. A 80-as években aktív síélet folyt meredek oldalán, sajnos mára ennek utolsó nyomai is lassan a múltba vesznek. Újra csendbe burkolóznak itt a téli napok, nyáron pedig a pályák helyén az erdő hódít egyre nagyobb területet.
  A történelem során különféle népek lakták a sziklát és környékét. Már rézkori őseink telepet hoztak létre a szikla körül, ami - az 1960-as években talált leletek bizonyítékaként – a bronzkorban is lakott volt. Talán ezen korok lakói alakították ki a szikla É-i falában lévő fülkéket is, amelyeket valószínűleg természetes üregek kibővítésével hoztak létre. Funkciójuk még nem bizonyosodott be egyértelműen. Egyes vélemények szerint szertartások kellékéül szolgált, de nem kizárt a temetkezési funkció sem. A legelterjedtebb nézet szerint méhkaptárnak használták a fülkéket, ennek nyomán ma kaptárköveknek hívjuk az ily módon faragott sziklákat. Így ma már híres Bükkaljai testvéreihez hasonlóan a Pécskő is kaptárkő!
A hagyomány szerint valaha rablóvár is állott a csúcson, urai a környék lakóit szipolyozták rendszeresen.
 
A Pécskő csúcsa, háttérben a Somlyó és a Mátra
Kilátás a Karancs és Salgó vára felé 1

  A XX. század elejéig viszonylag háborítatlanul trónolt a szikla, őrködve a szomszédos völgyek felett. Ekkor viszont szó szerint hatalmas törések következtek be életében: bányászok lepték el a szikla környékét, és lassan minden oldalról elkezdték kitermelni a jó minőségű bazaltot.
Abban az időben elenyészően kis mértékben foglalkoztak természeti értékeink védelmével, a tulajdonosok dönthettek akár a megsemmisítésükről is, ha érdekük úgy kívánta.  A pénz pedig mindig nagy úr…


  Ennek a kapzsiságnak esett áldozatul a még ma is kevésbé ismert „kistestvér”, a Hurka-Pécskő is.
Legendák keringenek a szikla szépségéről és különlegességéről. Viszont részletes leírására senki sem vette a fáradságot. Amolyan titokzatos bizonytalanság, misztikum szövi át múltját. A mai napig nagyon kevesen ismerik helyét, vagy tudnak egykori létezéséről.
Minden forrás mást és mást mond valamikori méreteiről és elhelyezkedéséről... Furcsa az is, hogy a XX. század elejéről milyen kevés fotó maradt fenn erről a ritkaságszámba menő természeti csodának tituált sziklatoronyról! Pedig a technika már adott volt, igaz a természetjárás még nem volt túl népszerű vidékünkön. Érdekes dolog még, hogy az 1930-as turistatérképen nem kapott helyet egy ilyen híres természeti képződmény neve! (Azóta sem!) Ezek a dolgok arra engedtek következtetni, hogy parazita vulkánként aposztrofált sziklatűnk talán közelebb lehetett nagy testvéréhez, mint azt ma tudjuk. Elbizonytalanító tényező volt még az is, hogy nem találni egyértelmű nyomot az irdatlan mennyiségű kő elszállítására. Pedig a Pécskő ÉK-i oldalán található kisebb bányánál ma is látható egy betonnal erősített kőoszlop, ami annak a siklónak a része volt, amely segítségével a völgyben lévő kisvasúthoz továbbították a követ. A Hurka-Pécskőnél viszont semmi ilyesminek nincs nyoma! Talán elbontották…
Kíváncsiságom végett elhatároztam, alaposan körbejárom a helyet. Megnéztem minden bányahelyet, utak, hátramaradt bányászati tereptárgyak után kutattam. Laikusként nézve végül is arra a következtetésre jutottam, hogy mindent összevetve mégiscsak a mostani kijelölt helyén volt a Hurka-Pécskő! Erre utalnak a bányahely méretei, és nem utolsó sorban a régi fotókat nézve azok sem készülhettek máshol. Nagyot nyom a latban, hogy a Novohrad – Nógrád Geopark a közelmúltban ismertető táblákat helyett ki a helyszínre. Ők viszont szakértők…
Végül is a Hurka-Pécskő tragikus végzetének szempontjából lényegtelen, hogy hol keressük hűlt helyét. Soha senki nem hozza már vissza, még emlékeiből is kevés maradt fenn!
 
A Pécskő K-i oldala
Bányahely a K-i oldalon
Üreg a D-i oldalon
  Jó lenne, ha minél többen ismernék meg a Hurka-Pécskő helyét, ahol a ritka szépen rétegzett, rajzolatos homokkő mellett megtaláljuk a bányászat során meghagyott oszlopos szerkezetű bazaltot is.
Egykor talán jelzett turistaút is vezet a helyre megint, – mint régen – ezért viszont mi, turisták tehetnénk a legtöbbet!
 
Részlet az 1930-as "angyalos" térképről
A Hurka-Pécskő helye
Turisták a Hurka-Pécskő homokkőbe vésett bejáratánál 1
Rajzolat
Vízszintes bazaltoszlopok
Turisták a Hurka-Pécskő
homokkőbe vésett bejáratánál
 2
Üledékes kőzet eróziója
Földtani szelvény a Pécskőn és a Hurka-Pécskőn keresztül

  Lakásunk egyik ablakából rálátni a Pécskőre. Ha létezne még, a Hurka-Pécskő csúcsát is látni lehetne innen…
Elképzelem mi lett volna ha… Ha egy kicsit is szent az embereknek ez a hegy, és nem bántják!
Képzeletemben látom, ahogyan bátor sziklamászók kapaszkodnak a „hurkás” oldalán felfelé. Közben a tövében kialakított pihenőhelyen vidám csapat szurkol barátjuk elsőségéért! Majd megjelenik egy gyerekcsapat is. Ők egymás kezét fogva körbeállják a tornyot, felmérik hányan is érik át.
A Pécskő „ikertornyai” a megyeszékhely jelképévé váltak, külhonban is nagy népszerűségre tettek szert!
Évről-évre megrendezik a már hagyományossá vált síakrobatikai bemutatót és versenyt a hegy oldalában, aminek – TV közvetítéseknél - látványos hátteret nyújt a két kivilágított sziklatorony!
Talán egyik lehetséges jövőkép lehetett volna ez…

Kilátás a Karancs és Salgó vára felé 2

Érdekességként szeretnék közreadni néhány írást a Pécskőről és a Hurka-Pécskőről. Mindegyikből meríthetünk egy-egy hasznos információt, de nekünk kell eldöntenünk, melyiket fogadjuk el hitelesnek.

Dr. Darnay-Dornyay Béla írása 1925-ből, amit a Nógrád 1965. augusztus 15-i lapszáma tett közzé:
„Igen szép kilátás nyílik a könnyen megmászható Pécskő 544 m. magas sasbércéről is a Mátra vonulatára, főleg pedig a Cserhát északtól, délre, látszólag párhuzamosan futó hegyvonulataira és a közeli „palóc Olympos”-ra, vagyis a Karancsra, míg maga a Pécskő teteje igen sokat veszített érdekességéből, mióta 1923 őszén a csúcsa északkeleti tövénél álló 30 m. magasságú „Hurka-Pécskő” nevű sziklatornyát, kőfejtési célokra lebontották. Olyan féle alakulat volt ez a hurka szerű alakjáról elnevezett sziklatű, mint a Kis-Antillák Martinique szigetén világhírre vergődött Mont Pelé vulkán borzasztó sziklatűje, mely bizonyára hasonló erupciónak köszönhette létét, de amelyet éppen a természeti emlékek védelméről hozott törvény életbeléptetése előtt sikerült – a természetjárók és a salgótarjáni hegymászók igaz fájdalmára – elpusztítani. Mindnyájunk élénk emlékezetében van még az az izgalom, mely elfogta az embereket a Hurka-Pécskő ekrazittal való szétrobbantásának hírére. Tönkretételével nemcsak Salgótarján, de a történelmi Magyarország, sőt Európa is szegényebb lett egy jobb sorsra és megbecsülésre érdemes, geológiai nevezetességgel.”
Újságrészlet '65-ből
A Mont Pelée vulkán 400 méter magas sziklatornya
1902-ben, amihez Dornyay a Hurka-Pécskőt hasonlította.
A vulkán a 32000 lakosú elpusztított várossal
A Mount Pelée napjainkban
- a lávatorony 1903-ban szétrobbant, és a kráterbe süllyedt.

Dr. Ruzsik Mihály írása szintén a Nógrád újságban 1965. szeptember 5-én:
„A Hurka-Pécskő pusztulása
Jó 40 esztendővel ezelőtt volt, amikor a kapitalista haszonlesés 1923-ban megfosztotta Salgótarjánt a világviszonylatban is ritkaságszámba menő természeti csodájától, a Hurka-Pécskőtől.
A Hurka-Pécskő nincs többé, de pusztulásának néhány részletét megőrizte az emlékezet. Az Acélgyár és a bánya által üzemben tartott pécskői kőbánya egyik munkásától, Schmeirel Gábortól tudtam meg az alább következő adatokat, melyek a barbár pusztítás lefolyására és a Hurka-Pécskő csodálatos méreteire utalnak.
Az 1920-as években a 6 éven át termelő pécskői kőbánya egy Puskás nevű főmérnök vezetésével működött és mintegy 700 ember dolgozott benne. A kőbányában kitermelt anyagot az ország minden részébe szállították, hogy csak a legnagyobb helyeket említsem Budapestre, Miskolcra, Hatvanba, Szegedre, Debrecenbe különféle építkezésekhez. A pécskői bazalt az ország legkeresettebb kövei közé tartozott.
Az alakjáról Hurka-Pécskőnek nevezett bazaltoszlop méreteire utal, hogy felrobbantásához 3 mázsa robbanóanyagot használtak fel és a belőle származó követ 1 éven át szállították. Hogy milyen nagy volt a robbanás ereje, arra abból is következetni lehet, hogy a légnyomás Vízválasztón betörte az ablakokat. A lerobbantott kőtömeg a robbantás helyszínétől 100 méteres körzetben szóródott szét. A gyönyörű, könnyen hasadó bazaltoszlopok között még olyanok is voltak, melyek 30 mázsát nyomtak.
Az egyszerű bányászok és turisták egyaránt nagyon sajnálták a Hurka-Pécskőt, de az úri parancs ellen semmit sem lehetett tenni.
A Hurka-Pécskő elpusztult, de nem tűnt el nyomtalanul, mert Fayl Frigyes, a salgótarjáni gimnázium kiváló művész tanára Dornyay buzdítására 1934-ben természethű ábrázolásban egy fénykép és egy korabeli vázlat alapján megörökítette a Pécskő lerobbantott sziklacsúcsát. Így őrizze meg az emlékezet és legyen a Hurka-Pécskő tragédiája méltó figyelmeztetés azok számára, akik védik a természetet, de különösképp azok számára, akik még ma is, bár már egyre ritkábban, avatatlan pusztító kézzel nyúlnak természeti kincseinkhez.”
Újságrészlet '65-ből
Fayl Frigyes rajza
Korabeli fotó a Hurka-Pécskőről,
rajta Förster Kálmán és Dornyay Béla
Hurka-Pécskő anno

Palócházak oldala:
„Salgótarjántól keletre, 1,5 km-re emelkedik az 542 m magas Pécs-kő.
Már az őskorban megtelepedett itt az ember. Pécskő várának történetéről okleveles említés nem maradt fenn. Romját elsőként Görög Demeter 1802-ben készült térképe jelöli. A Borovszky féle monográfia szerint a Pécskőn egykor rablóvár állt. Az 1923-ban kezdődő kőbányászat a kb. 30 m magas, ún. "Hurka-Pécskő" nevezetű sziklatűt jelentősen megcsonkította. Ekkor készült a szirtre vezető, sziklába vájt lépcsősor. A hegykúp - hasonlóan a közeli Salgóhoz - alkalmas lehetett kisebb sziklavár építéséhez. Fekvése folytán uralja a környéket. A sziklát a kőfejtés oly mértékben átformálta, hogy ma már alig látható rajta a vár némi nyoma. A sziklafal déli oldala előtti térségben talán elővár állhatott, területét jelenleg nagymennyiségű bányatörmelék és odahordott föld borítja. A vár korának és kiterjedésének meghatározásához a terület pontos felmérése és egy régészeti ásatás adhatna támpontot.”
Kilátás a Medves felé a Pécskőről

Magyar Minerofil társaság:
„A Hurka-Pécskő elnevezést onnan kapta a terület, hogy egykoron itt egy hengerded formájú, 15-20 m magas „sziklatű” állt, amit 1923-ban kőbányászati céllal lerobbantottak. A lávabazaltból álló neck gyakran hólyagüreges szerkezetű, ami sugaras-rostos kalcitot és aragonitot tartalmaz. A bazalt korát pontosan nem ismerjük (erre vonatkozó vizsgálatok még nem készültek, a szomszédos Pécskő meglehetősen idősnek tekinthető az Észak-magyarországi bazaltok sorában 5,5 millió év). A parazita vulkán (a Pécskő lávacsatornájából táplálkozó mellékvulkán) a „széntelepes összlet” fedőjében található ún. „chlamyszos homokkö”-vet törte át, ennek mechanizmusa kitűnően vizsgálható a bánya bejáratánál. A Hurka-Pécskő környékén hullott piroklasztikumot nem ismerünk.”
Kilátás a Karancs és Salgó vára felé 3

MTA Földrajzi Kutatóintézet 1991-es földrajzi értesítője szerint:
„Az 542 m magas Pécs-kő mai formája kizárólag az ember környezetpusztító tevékenységére vezethető vissza. Az egykori rétegvulkáni kúpnak a mai csúcs fölé mintegy 30 m-rel magasodó lávatűjét (ez volt az ún.Hurka-Pécs-kő) ugyanis századunk húszas éveiben teljesen lefejtették, sőt a hasadékkitöltések fejtését tovább folytatva két hengerszerű üreget is kialakítottak.
Maga a Pécs-kő tulajdonképpen egy 4,5 km hosszú, ÉÉNy—DDK-i csapású hasadék mentén létrejött vulkáni sorozat legészakibb tagja. A morfológiailag jobbára széles gerincként megjelenő sávban 11 önálló bazaltelőfordulás különíthető el; legnagyobbak a Somlyó (584 m), a Kis-Somlyó (505 m) és a Fánya-kő (536 m). Ezt a vulkáni tömegekkel koszorúzott gerincet vastag, durva törmelékből álló periglaciális kőtengerek övezik, gyakoriak a szolifiukciós és csuszamlásos eredetű törmelékhalmok is. A bazaltok egy részét fejtették és a Medveshez hasonlóan az alábányászás, a szén kitermelése itt is berogyásokat, repedéseket eredményezett.”
Turisták a Pécskő csúcsán 1

Várbarát.hu:
"Salgótarján központjától keletre emelkedik a város fölé az 552 méter magas Pécskő bazaltcsúcs. A Pécskő vulkáni kúpja azonos korú a Salgóvár bazaltjával, a legújabb vizsgálatok szerint kb. 5 millió éves. A csúcsról igen szép kilátás nyílik a városra, a Karancs és a Medves vidékére, a Mátra és a Cserhát hegyeire.
Pécskő várának romját elsőként Görög Demeter 1802-ben készült térképe jelöli, okleveles említés viszont nem maradt fenn. Az 1920-as években a város utcáinak kövezésére bányászták a fekete színű, tömött szövetű, jól hasadó bazaltot. A bányászat a főcsúcson is nyomot hagyott, ekkor véstek a sziklába egy viszonylag jól járható lépcsőt a csúcshoz. 1960-ban a sziklacsúcs lábánál bronzkori település maradványait találták meg. 1999-ben régészeti kutatás során mészhabarcsos falazatrészeket és sziklába vésett falhelyeket találtak.
A Salgóhoz hasonlóan a Pécskő is alkalmas lehetett kisebb sziklavár építéséhez. A helyi hagyomány szerint Pécskőn egykor rablóvár állt. A kőfejtés annyira átformálta a sziklát, hogy ma már alig látható a vár nyoma. A szikla déli oldala előtti területen, amit jelenleg nagy mennyiségű bányatörmelék és odahordott föld borít, elővár állhatott. Az árok vagy sánc maradványaihoz hasonló terepalakulatokról nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a várhoz tartoznak-e vagy a bányászat során keletkeztek. Régészeti ásatással lehetne meghatározni a vár kiterjedését és korát.
1987 óta a szikla és a környező erdő természetvédelmi terület."

Turisták a Pécskő csúcsán 2

Salgótarjáni Új Almanach (1997.):
"Pécskő (544): Az üledékes gerinc északi végén emelkedő vulkáni kúp főtömegét bazalttufa építi fel. A hatalmas törmelékszórást követően a láva a bazalttufa-tömegbe nyomult és abban két nagyméretű vertikális hasadékot töltött ki. A két telér közül az egyik kiemelkedett a tufacsúcs fölé és ott 25-40 m átmérőjű, 20-30 m magas bazaltoszlopot formált. A helyi lakosság "Hurka-Pécskő" néven nevezte az egész vulkáni kúpot. Szláv eredetű Pécskő név is magányos szikla, kúp jelentésű. A mai főtömbtől (544 m) északra található parazita vulkán helyén magasodott. 1923.október 27.-én a Pécskői Bazaltbánya Rt. robbantotta le. A Kis-Pécskő parazita vulkán volt, lávaanyagát a nagy csúcs magkamrájából kapta egy mellékcsatornából..."
Írta: Szvircsek Ferenc.


Szöveg és fotók: Vincze Gábor
Archív fotók: internet


2 megjegyzés:

  1. A hatályos és idén még hatályosabbá vált helyesírási szabályzat alapján a földrajzi neveknél köteles a kötőjel (hegy, völgy, tó, kő stb.) Így jöhetett létre olyan szörny, mint a Pécs-kő-nyereg! Még jó, hogy maradhattam Pécskő úti... üdv Tibor aki Kelet-Középeurópai és nem Közép-Keleteurópai

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben mégsem helyes kötőjelet alkalmazni. Itt az elnevezés múltja is lényeges. Ha pl. Kőhalomnak keresztelték volna a helyet, ma át kellene írni Halom-kőre? De a szabály az szabály, viszont mindig akadnak kivételek: A Lánchíd szót egybe írjuk, a többi hidat pedig mind külön (pl. Margit híd)! A Pécskő-nyereg (szándékosan egybe! :) ) pedig amúgy nem is ott volt, ahol ma nevezik, hanem a csúcstól K-re. Azt Pécskő-laposának hívták, de ez egy másik téma...
      Viszont köszönöm Tibornak a hasznos hozzászólást!
      Üdv. Vincze Gabi

      Törlés