Szerintem a Cserhát egyik legszebb helye a Bézma és a Közép-hegy közé ékelődött völgy, ahol a Zsunyi-patak csörgedez, és a Hármas-forrás ontja kissé langy vizét! A Közép-hegy déli tövében pedig a Szuha-patak tört magának vadregényes utat az andezitsziklák között.
Ezt a területet választottam a soron következő ZÚTÉs túránk útvonalának. Akik eljöttek sok szép látvánnyal és élménnyel gazdagodtak az őszi terepbejárás és a téli túra során. Igen, kétszer is jártunk erre mostanában, de a tavaszt és a nyárt is be kellene iktatnunk valahogy, hogy a változatos növény- és állatvilágból minél többet láthassunk.
A novemberi túránk abban különbözött a februáritól, hogy akkor csak épphogy bepillantottunk a Szuha-patak völgyébe, most pedig végig is mentünk rajta, a Közép-hegyet megkerülve Cserhátszentivánig. Akkor Ecseg volt a végpont, most Alsótold.
Kozárdról indulva megcsodáltuk a faluközpont szép faragványait, és az ökumenikus faluház tetőteraszára is kinéztünk. Látszik a falun a szorgos kezek munkája - egyre szépül.
Honlap
|
Kozárdi szobrok |
|
Hósál |
|
A faluháznál ősszel |
|
A faluház felé |
|
Az angyalnak is elkél a segítség |
|
És most részletet hallhattok, Vivaldi: Tél... |
|
A faluház tetején |
|
Kilátás a faluház teraszáról |
|
A bátor hótaposók |
|
...majd megyek előttetek és végigseprem az utat! |
|
Vicc?! |
A Bézma felé haladva ropogott talpunk alatt a hó. Kelet felé nézve a Nyugati-Mátra mély völgyekkel tagolt oldalsó bérceit is tisztán ki tudtuk venni, amit "Hét vezér koporsójának" hívnak. Bogár kutyus nagy izgalmára három vaddisznó is keresztezte utunkat. A Bézma csúcsára nem mentünk ki - ősszel ezt megtettük és azt tapasztaltuk, hogy Nyugat felé nincs kilátás, Kelet felé viszont szinte ugyanaz mint lentről az oldalból. A Bableves Csárdában pihiztünk, azután a szép vízmosás mellett haladva a múltkori avarcsörgetés helyett ismét a hótaposás következett.
|
Ecseg párában |
|
Felfelé a Bézmára |
|
Kilátás(talanság) a Bézmáról |
|
A Bablevesnél |
|
Avarszőnyegen Cserhátszentiván felé |
|
Vissza a helyes útra |
|
Dombok mögé bújva |
Dombokon ereszkedve értünk a Zsunyi-patakhoz. A patak befagyott jegén mentünk egy geológiai bemutatóhelyig, majd a cserhátszentiváni strand helyéig. Strand?! Itt? Igen, a kihelyezett tábla, régi fotó, és a romok alapján valamikor nagy élet folyt itt!
|
Félve léptünk a befagyott Zsunyi-patak jegére |
|
Aztán felbátorodtunk |
|
Itt senki nem jár a vízen... |
|
Átkelés szárazon |
|
Volt akik alatt kicsit beszakadt a jég - nem lett nagy gond belőle |
|
Egy kis hegymenet |
|
A strand maradványai |
|
Van ki olvas, van ki még a lejtővel küzd |
|
Fürdőzők anno |
Íme a tábla szövege: "~1930-as évek~ Ezen a helyen 70*18m vízfelületű STRANDFÜRDŐ létezett. Pelecke andezittömbjének letöréséből felfakadó forrás táplálja. 24C°-os kissé kénes és naponta kétszer kicserélendő víz 2m-es vízmélységű. Partján kupolás kabinok, rózsabokrok, napozó, homokos part. Hétvégeken élőzene, tánc, mulatság. Pékárú, hentesárú, fagylalt kapható. A forrás vize köszvényt gyógyít. Sok külföldi vendég, a faluban több kiadó szálláshely. Háborúban hagyták lepusztulni."
A falut épphogy érintve kimásztunk a kilátóba, megebédeltünk, közben bámultuk a cserháti táj szépségeit. Ezután a patakot követve haladtunk a két meredek falú hegy között, ahol sziklák sora küzd Newton törvénye ellen, hogy aztán egyszer így is-úgy is a völgy alján találják magukat. A völgyben kihelyezett ismertető táblákról minden lényegeset megtudhatunk a vidékről. A patakot csak helyenként engedte ki a jég fogságából. Hamarosan a Bézma tövében eredő Hármas-forráshoz értünk. Többen megkóstoltuk - ilyenkor télen jólesően - langyos (18C°) vizét.
|
Cserhátszentiván a kilátóból |
|
A Cserhátszentiváni kilátóban ősszel |
|
Hátul a Közép-hegy |
|
Lejövet a kilátóból |
|
A Zsunyi-patak |
|
A Zsunyi-patak |
|
Sorban |
|
Néhol előbukkan a patak |
|
Őszi csendélet a Hármas-forrás mellett |
|
A csavart fa |
|
A csavart fánál |
|
A hármas forrásnál |
|
A Hármas-forrásnál |
|
Kicsit vasas, kicsit meszes... (a felső forrás) |
|
Olvasáshoz katt a képre! |
Utunkat folytatva a völgy történelméből is találhattunk bőven nyomokat. A középkortól a XX. század elejéig hat vízimalom működött itt, - ha nem is egy időben - őrölve a környékbeliek gabonáját. Megnéztük az idővel dacoló Márta-vízlépcső és az Alsómalom (Szigethy vízimalom) romjait.
|
A Márta-vízlépcső romjai |
|
Vajon mit jelenthet a dátum? |
|
Az Alsómalomnál |
|
Az Alsómalomnál |
|
Ecseg a Nagy-Hársassal a háttérben |
A Szuha-patak völgyébe fordultunk, ahol a vízfolyás vastag jegében álló fák várták sorsuk jobbra fordulását, a tavaszt. E völgyben lévő Takáts-malom kőbe vájt pincéjében bújkált egykor a hírhedt betyár, Sisa Pista! Cserkútpuszta magányosan álló házához értünk, mely mellet néhányan kimásztunk a Közép-hegy tisztás-sziklás oldalába. Pazar kilátás fogadott minket a környékre és a Mátrát is láttuk. Mocsárospuszta után a Cserhát jellegzetes dombjain napoztunk, míg Cserhátszentiván határába nem értünk. (
Honlap) Hihetetlenül szép kilátás nyílik itt a környékre! Egy szélső háznál különös házőrzővel találkoztunk, egy vaddisznó személyében! Vele már régebben is volt szerencsém találkozni egy másik túra alkalmával. Úgy néz ki jól végzi "elrettentő" dolgát, ha még most is itt van! Túránk a faluban véget is ért volna, de a következő buszhoz Alsótoldra (
Honlap) kellett továbbmennünk.
|
Jégbe zárva |
|
Úton Cserkútpuszta felé |
|
A mini szorosnál |
|
Még a fagy az úr |
|
Cserkútpusztánál |
|
Kilátás a Közép-hegy oldalából a Mátra felé |
|
Cserháti dombokon |
|
Cserháti panoráma |
|
Lenn Cserhátszentiván |
|
A kert ura |
|
Alsótoldon |
A lenyugvó Nap fényében búcsúztunk a Kelet-Cserháttól. Egy tökéletes túranap után, amelyet szikrázó napsütésben töltöttünk el a téli táj minden szépségében.
A hazaúton volt némi izgalom a busz csatlakozásokkal, de némi segítséggel és szerencsével sikerült mindenkinek időben hazajutnia!
Erről a kalandról is lehetne még írni...
Mangó Évi képeit a túráról
ITT láthatjátok!
Vincze Gabi.