Szent László TT 2012

Ha február eleje, akkor Szent László teljesítménytúra! Már hagyományosnak tekinthető ez az utóbbi években, ez a 2012. évi  volt a 11. rendezés.

Rekord hó...rekord hideg...és még hasonló nyalánkságokkal biztattak az időjósok erre a napra. Menjünk, és áldozzuk magunkat föl magunkat a teljesítménytúrázás oltárán, vagy a meleg otthonban punnyadjunk tovább? Hős vagy áldozat? Valószínű, hogy a hülyeség áldozatai leszünk, ha odafagyunk a sapkánkhoz...

Reggel hatkor hármunkat - Iván, Laci, Gabi - már az autó vitt Tar felé, Kisterenyén még Zoli csatlakozott hozzánk. Tarnál kiszálltunk az autóból, Iván viszont levitte az autót a célba, hogy egy kicsit vonatozhasson vissza a rajtig. Zoli az autóból kilépve észrevette, hogy az ülepén csupa víz a nadrágja! A megoldás Laci csatakos hátijában rejtőzött egy rosszúl lezárt termosz formájában, amiből Zoli alá folyt a jótékonyan melengető tea még az autóban! "No ez a túra is jól kezdődik!" - sóhajtozott Laci sűrű bocsánatkérések közepette. A tari vasútállomáson egy jól üzemelő kályha lerendezte a problémát!

A rajtnál már ott sürgölődött a rendezőség apraja-java, Parádi Laci főszervezővel egyetemben. 7:05-kor aztán elindultunk a választott 33-as távon. Hónak csak apró nyomai látszottak, a rettentő hidegből is "csak" -8C°lett. Hamarosan elértük a Kőrösi Csoma Sándor emlékére állított Béke Sztúpát, amit személyesen a XIV. Dalai Láma szentelt fel 1992-ben. Ez volt egyben első ellenőrző pontunk (EP) is.

Nagy lendülettel kapaszkodtunk a Peres felé, tehettük, mert a szokásos sár most nem akadályozott, no meg a tavaly őzikéket kergető vadászok sem! Közel 7 kilométer megtétele után érkeztünk Szentkútra, ahol már a hó is szállingózott. Itt a Zarándokházban finom tea és sütemény várt ránk. Nem tudtam ellenálni a nekem kitartóan kiabáló tepertős pogácsának, hogy "egyél meg", így ezt tettem! Második EP a Remete-barlangnál volt, ahol már a XIII. századtól éltek remeték. Az utolsó 1767-ben halt meg, sírja a lenti bazilikában van. Tehát remetékkel már nem találkozhattunk, bár a mostani sanyarú időkben lehet, hogy várható beköltözés...Találkoztunk viszont két ZÚTÉs túratársunkkal Adri és Gabi személyében. Ők annyira bőszen pecsételtek, hogy még tüzet sem volt idejük rakni. Remélem nem fagytak nagyon szét...! Még egy kis pukli után elérkeztünk a híres Szent László hasadékhoz. A hely - amely nevét szigorú törvényeiről ismert királyunkról kapta - egy legendát őriz. E szerint 1090 körül itt harcolt a pogány kunokkal, és más kiutat nem látva ezt a szakadékot ugratta át Szög nevű lovával. Lova patájának nyomán egy forrás fakadt, mely mára elapadt. A pata formájú mélyedés ma is látható. (Azt viszont nem értem, hogy ha átugratta, akkor mért a vízmosás alján van a nyom? Kőzetmozgás? Vagy a fantázia mozgása inkább! Vagy ez egy másik nyom...) Tovább haladva a gyönyörű patak völgyében egy szépen kiépített pihenőhöz értünk, ahol a központban a Mária-forrás áll. A patak mentén még több szépen kiépített forrás is áll. Az utóbbi években a Táltos közösség hívei szépítgették a helyet nem kevés anyagi áldozattal és munkával - mindenkinek! Pletykák szerint ezt a közeli bazilikától nem nézték jó szemmel, és már többször is meg akarták semmisíteni a konkurens (ősi magyar) vallási feliratokat, természetesen az építménnyel együtt! Most ez sikerült valakinek! És sajnos az igazi kárvallott a kiránduló és turista lett megint. Én naívan csak a szépet láttam benne, gondolom mások sem rohantak hitet váltani...

Az Országos Kéktúra útvonalán haladva, a varázslatos Szálláska-völgyben érkeztünk be Sámsonházára. Az első háznál volt évekig az EP, most átkerült a buszmegállóba. Itt a pecsét és szaloncucu után a falu másik végén lévő ma már védett kőfejtő előtt haladt utunk. A bányaoldalban gyönyörűen rajzolódnak ki a földtani szelvények. A bátrabbak még a tetejére fölmászva, a felső lajtamészkő rétegben csiga- és kagylóhélyak, tengeri sünök, korallok maradványait fedezhetik fel. Ha már a domtetőn vagyuk, innen pár méterre találjuk Fejérkő várának romjait.

Már csak egy domb választott el minket Nagybárkánytól, ahol a település iskolájában volt az EP, illetve a 15 kilométeres távot választóknak a cél. Szép kis település ez a Bárkány, bármikor erre járok egy fotót mindig megérdemel a dombokról. Eddig se nem áztunk, se nem fáztunk igazán. Ettől függetlenül a suliban igazán jól esett a kaja és a tea is. Annál is inkább mert kedves ismerősök kenték itt a finom zsíros- és sokféle leváros kenyérkét! Egyikőjük Kati, - aki szintén ZÚTE tag - saját készítésű fekete ribizli szörppel bolondította meg a teát, ami így tényleg nagyon finom lett. Kitöltöttünk egy a túrához kapcsolódó kérdéssort is, aminek helyes kitöltői közt a célban értékes könyveket sorsolnak ki. (Én nyertem is egyet! :)) Rendeztük sorainkat, mert még most várt ránk a túránk java, (főleg)hegyen-völgyön át Pásztóig!

Sűrű hóesésben folytattuk utunkat a Nyerges-tető irányába. Csendben kapaszkodtunk felfelé a hegyre, élvezve a téli táj szépségeit. Helyenként itt már tekintélyes vastagságú hótakaró is megmaradt az utóbbi nagy havazásból. A Cserhátban már több mint 500 méter tengerszint feletti magasságukkal nagynak számító Köves-bérc, Varjú-bérc, és a rádiótoronnyal éktelenített Nagy-kő-tető következett. Néhol a hó alatt lévő jég táncoltatott meg minket, de szerencsére nem kellett a pontozó bírák miatt izgulnunk! Mielőtt a Garábi-nyereghez értünk volna kellemes meglepetésben volt részünk. Kondérban főzött meleg teával, és stílusosan télifagyival kínáltak minket! Jólesett! A Macska-hegy oldalából csodálatos kilátás nyílik a kis eldugott falu, Garáb felé. Tiszta időben szinte az egész Cserhát elénk tárulhat. Ezen a részen már időnként viharos széllel is számolnunk kellett, ezért már nagyon vártuk, hogy a Purga-hegy után elérjük a Tepke csúcsát. Itt a kilátó tövében volt az EP. Laci, a pontőr már hozzászokott az itteni zord klímához, általában Ő teljesít szolgálatot ezen a helyen. Azért nem kis teljesítmény órákig itt állni a mínuszokban és a szélben - minden elismerésem! Társa épp tüzelőt gyűjtött a még pislákoló tüzükhöz. A kilátó a Karancson lévőnek az ikertestvére, mindkettőt olajfúró toronyból alakították át. Első alkalommal amikor erre jártam nagyon rossz állapotban volt: a fémből készült teteje a földön hevert a széltől szétszaggatva, mintha csak celofánból lett volna. Mára szépen felújították, de most nem volt érdemes felmenni, mert a máskor gyönyörű körpanoráma helyett csak a sűrű hóesést láthattuk volna. Innen utunk már csak lefelé vezetett, így akadály nélkül száguldhattunk célunk felé. Elhagyva az OKT útvonalát, a szépen felújított piros jelzésen értük el a Téglaházi-földeket. Ezen a részen általában óriási sár szokott fogadni minket. Most ez kimaradt, viszont helyette a viharos széllel kellett megküzdenünk a nyílt terepen. Úgy éreztem, mintha a szél valamiféle hangszernek szeretné használni a testem, és igyekszik minden porcikámba hatolni! Szaporáztuk lépteinket, most már minél hamarabb szerettünk volna túl lenni az egészen.

A Tittel Pál csillagász, pap, tanárról elnevezett kollégiumban volt a túra végpontja. Bőven a szintidőn belül - 14:21-kor, 7 óra 16 perc alatt - sikerült beérnünk. A jól megérdemelt kitűzők és emléklapok átvétele után nagyon jólesett a finom paprikás-krumpli, kolbásszal, ubival, friss kenyérrel és az elmaradhatatlan teával. Én pofátlanul repetát is kértem - kaptam!

Összegezve, akit nem tudtak elijeszteni a jósolt időjárási körülmények, egy jó kis színvonalas és szép túrát tehetett meg.

Ha összejön jövőre is itt leszünk!

Rajt a tari vasútállomáson

Átkelés a Zagyván

EP a Sztúpa mellett

A Béke Sztúpánál (2011)

Futááás...!

Cserháti táj

A szentkúti zarándokháznál

Szentkúti frissítőpont

A szentkúti kegyhely és templom (2011)

A Remete-barlangnál

Remete-barlang

A Szent László-hasadék (2011)

A híres patanyom, és az én patáim! (2011)

Ez is a Szent László-hasadék (2011)

Itt a víz valóban a szikla repedéseiből folyik! A Szt. László-forrás romjai (2011)

Megcsonkított pihenőhely

Itt még meg volt a pavilon, és a padon is volt háttámla! (2011)

Fedél alól... (2011)

A szép motívum már a múlté

Menedék volt az eső elől... (2011)

A Szent Imre-, Szent István- és Szentháromság-forrás (2011)

Sámsonháza főutcáján

Sámsonházi EP

A Sámsonházi kőfejtőnél

Nyári fotó a földtani szelvényekről (2007)

Nagybárkány előtt

Frissítőpont és EP a bárkányi suliban

Kati csak kente, kente, kente...

Pillanat...egy fotó!

Meglepi frissítőpont a Garábi-nyeregnél

Kilátás a Macska-hegy oldalából Garábra

Leküzdöttünk minden akadályt

A Tepke kilátójánál

 A Tepke kilátó nyáron (2007)

A kilátóban mindig nagy a szél! (2011)

A téli Cserhát a kilátóból...  (2011)

...és a nyári (2007)

Hogy biztos célba érj!

Tisztás a Téglaházi-földeknél

Pásztó és a Mátra ködben...

...és tiszta időben. A Mátra oldalában látszik a Hétvezér-koporsója. (2011)

Tittel Pál kollégium

Díjazás a célban

A túra adatai:

Útvonal: Tar – Sztúpa – Szentkút – Remete-barlang – Szent László hasadék – Gázbólyák – Szálláska –vgy. – Sámsonháza – Nagybárkány – Víz-vgy. – Köves-tető – Garáb-nyereg – Tepke – Téglaházi-földek – Pásztó (Tittel Pál Kollégium)

táv:34,3km, szint:1210m

Vincze Gabi.