Jeles kövek nyomában I. - A Herceg-kő

 Még a tavalyi év végén, amikor a Medvesaljai Mária-forrás helye után kutattam, akadtam rá a neten egy oldalra, "Jeles kövek, regélő helyek a Bolhád területén" címmel.

Itt nagyon sok érdekes dologról olvastam a vidékünkkel kapcsolatban. Például arról, hogy valahol a Medves peremén létezik egy elfeledett hely - egy kb. 20 méter magas szikla, neve Herceg-kő! Na ennek eredtem nyomába még az év elején. Tudom, sokan legyintenek rá, hogy ez is csak egy a sok közül. De nekem sokat számít a keresés-felfedezés élménye, és mindíg is szerettem a köveket! Hát ez van nekem így becsípődve... Elhatároztam, addig járom a környéket, míg rá nem akadok valahogy. Nem túl sok támpontom volt a kereséshez, csak annyi, hogy valahol a Medves ÉK-i részén van. Ez még így is elég nagy területnek bizonyult, mivel sok helyen csak úttalan-utakon és vadcsapásokon lehet közlekedni errefelé.

 Első bejárásom alkalmával Rónabányáról indultam a Stolnán, érintettem a Gortva-tavat, megnéztem forrásait. Beugrottam még a Tehenesi-kőbányához is, aztán a két(!) Ickós-kút és az elpusztult foglalatú Csoma-patak forrása után értem el a Lőrinc-oldal alját. Nem is sejtettem milyen közel járok a sziklához! De én máshol feltételeztem a helyét, így - már szlovák részen - kitérőt tettem a Mária-forráshoz, amit erről az (úttalan) útvonalról még nem közelítettem meg, de így is meglett. Innen felkaptattam a Dunivá hora (magyarul nem tudom) melletti kőbányához. Innen kezdve pásztáztam végig a meredek oldalt, kihasználva a téli erdő jó átláthatóságát. Helyenként térdig süllyedtem a hóba, mivel a szél kitöltötte  vele a mélyedéseket. Mivel a terep erősen lejteni kezdett, és nem akartam túl sok szintet veszteni, átmentem a mező másik oldalára. Itt - ahogy a térképem alapján sejtettem - az Abroncsosi-kőbánya felett találtam magam. Még kicsit kutattam Észak felé, de az amúgy sziklás terepen semmi különleges kiemelkedést nem találtam. Visszafordultam, és a Medves ÉNy-i meredek sziklás peremén Macskalyuk-bányáig mentem, ahol kereszteztem a piros turistajelzést. Voltak utam során nagyobb sziklák is, de egy sem olyan amilyet a rossz minőségű képen láttam a neten. Somoskőn fejeztem be aznapi túrám kicsit csalódottan, de nem szomorúan, mert így is szép helyekre találtam aznap.

Rónabányai ködös pihenőhely

Gortva-tó

Kilátás a Szilvás-kő felé a Tehenesi-kőbányától

Kibújik a Szilvás-kő a paplan alól

Ickós-kút I. (Csaba-forrás)

Ickós-kút II. (Jánosi M. emlékhely)

Mária-kápolna

A Medves-fennsíkján

Kőbánya (Dunivá hora)

Erre mentem tovább a Medvesen

Balra hátul a Sátoros

Középen a Medves-magasa

Az Abroncsospusztai kőbánya felett, jobbra a Monosza

Egy pamaccsal szemezve

A Pogányvár sziklái

A Nagy Öreg

A Medves ÉNY-i peremén

Kikandikál egy ismerős

Macskalyuk-bánya

Somoskői vár

 A következő bejárásra egy hónap múlva, február közepén került sor. Somoskőről indultam. Kedvem támadt megnézni a Petőfi-forrást, így arra vettem az irányt. A forrás környéke rendezettnek tűnt a hó leple alatt, viszont maga a forrás szétdúlt, a kifolyó cső is kiszedve hevert a földön. Innen a domb másik oldalán lévő Nagy-völgybe mentem. Az itteni forrás vígan csörgedezik még, persze erre kevesebb "vadember" jár. Egy általam még nem járt úton kapaszkodtam föl Medvespuszta hűlt helyére. Tovább emelkedtem a Medves-magasa felé, helyenként megtartott a fagyott hó, de ahol nem, ott mélyen elsüllyedtem benne. Az időjárásra most sem lehetett panaszom, szakadt rólam a víz a szép napsütéses időben. Kiértem az "Északi Zöld" országhatáron futó útjára, majd a Lőrinc-oldal meredeken lezuhanó partján ereszkedtem le kisebb-nagyobb hempergésekkel a hóban. Elhatároztam, hogy a Medves-magasa meredek vonalának részeit követem, mert a Google Eatrh-öt tanulmányozva sejtésem lett, hogy talán itt is előfordulhat a szikla. Arról a pontról, ahol a múltkor a Mária-forrás felé vettem az irányt, a határon átlépve most balra fordulva átgázoltam az erdő írtás bozótosán, és egy ismételt balossal felmentem a meredek részig. A partoldal alatt haladva találkoztam egy nagy szarvasrudlival (rudli a szarvasok csapata), voltak vagy 15-en! Később vérnyomokat is találtam a hóban, olyat ahogyan az elejtett vadat húzták. Reméltem a piros kabátomban nem kapnak majd puskavégre, de szerencsére nem láttam és hallottam vadászoknak nyomait. Aztán megörültem, mert egy magas sziklát véltem felfedezni. Hamar lelombozódtam, mert ez egy sűrű indákkal beszőtt fa volt, ami közelről nyilvánvalóan nem hasonlított sziklára! Aztán egy viszonylag nyíltabb terepre értem, ahol végre megpillantottam az oldalban meredő hatalmas sziklatömböt! Biztos voltam benne, hogy a Herceg-kőre akadtam. Örömömben fel is másztam hozzá, és körbefotóztam mint egy sztármodellt! Oldalnézetből tiszteletre méltó látványt nyújt, meghökkentő ahogy kicsúcsosodik a hegyoldalból. Az anyaga vulkáni salakból állt össze, talán ezért is menekült meg attól, hogy elbányásszák, mint sok medvesi társát. A monda szerint a régi világban ökrös szekerekkel hordták ki a kincseiket az urak (miért azt nem tudom!), és rejtették el a szikla környékén. De a kincsekre eddig senki nem lelt rá az elbeszélés szerint. Én most kincsként beértem a Herceg-kővel.

Otthagyva a felfedezésem helyét még végigmentem a Medves-magasa alatt, amíg a fennsík rétjeire nem értem. Itt Rovná (szintén nem tudom a nevét magyarul) puszta épületei fölött értem el újra a magyar határt, majd a "P+" jelzést nyomán, és a Losonczy Anna pihenőt érintve értem be Somoskőre.

Somoskő vára a Petőfi-sétány mellől

A Petőfi-forrásnál

A Nagy-völgyi-forrás

Az "Északi Zöld" hófehérben

A meredek Lőrinc-oldal közepén

Kilátás a Medvesalja felé

Ketten a rudliból

A Herceg-kő messziről nem tűnt nagy számnak...

A szikla alulról...

Egyre közelebb másztam

Egy vonalban a Herceggel

Elég "öles" fa áll mellette

A szikla felülről...

A másik oldalról...

Herceg-kő makró...

A szikla tövében...

Eltávolodva...

Kinn a Medves-fennsíkon

Hátul a Sátoros

Ködfátyolban

Ágas-bogas

 És, hogy mi is az a Bolhád? Hát a Cserhátot, Medvest, Medvesalját, Cseres-hegységet együttvéve, egészen a Tarna védékéig lévő területet nevezték így régen! Akkor amikor még az emberek szorosabb kapcsolatban álltak a természettel, és még minden kőnek neve volt...

 Következő felfedezni való szikla a Monoszán (Monica szlovákul) lévő Ördög-kő lesz! De lesz még több is a sorban, és én nem nyugszom még járni tudok...!

                                                                                          Vincze Gabi.