Alföldi Kék

 Egy évig dédelgettem a tervemet az Alföldi Kéktúra kerékpáros teljesítéséről.

 Alapos előkészületek után mely a fizikai felkészüléstől a szervezési előkészítésig sok mindent magába foglalt, végül minden összeállt. Például: a kéktúra útvonal alapján napi útiterv készítés, bélyegzőhelyekről tájékozódás, szállásfoglalás, látnivalók kigyűjtése, poggyász összeállítása, kerékpár speciális felszerelése.

Nagyon fontos volt a megfelelő időpont kiválasztása is, azt gondoltam se meleg, se hideg, se eső ne legyen. Hát ez majdnem sikerült, mert szerencsére az időjárás végig nagyon kedvező volt. Késő nyári kánikula, csak az utolsó nap esett az eső.

Az MTSZ –től kapott tájékoztatás alapján „kerékpárral is a gyalogos útvonalat kell követni, ha nem lehet felülni, akkor tolni, vagy vállon vinni”. Az utóbbit nehezen tudtam volna megvalósítani, mert a kerékpár teljes menetfelszereléssel együtt 37-kg-ot nyomott. Végül a kitérők miatt a kerékpárral megtett összes út 950 km, ehhez jött még 30-35 km gyalogos szakasz.

2012. szeptember 1-én elindultam barátaimmal a szekszárdi vasútállomásról. 

 Első nap nagy élmény volt a Gemenci erdőn keresztül tekerni és beiktattunk Baján egy városnézést is. Estére Ósükösdre kellett érni, ahol a frissen felújított turistaházban volt az első szállásunk. Ez nem volt egyszerű, mert megismerkedtünk a királydinnye tüskéivel. A rajzszögre hasonlító „ellenségek” több helyen kilyukasztották a guminkat, a gyakori pumpálás miatt lassan haladtunk, esti program pedig gumijavítás volt.

 Második nap Hajós-pincefaluval ismerkedtünk, a borból kóstolót is vettünk estére, majd tovább haladtunk nagy kitérőt téve Kéleshalomra. Kerékpáros előny, hogy útba ejthettük Jánoshalmát. Nagyon hangulatos település, ahol épp évnyitóra sorakoztak az iskolások, mégpedig a templomba.

Kunfehértó kemping a következő szálláshely, itt letettük a kerékpárt, mivel csak gyalog tudtunk kimenni a homokon a Pici-paci tanyához. Ez egy olyan poros kaland volt, amit külsőleg a tóban, belsőleg a hajósi borral kellett lemosni.

 Harmadik nap Kiskunhalas volt az első megálló, amit megnéztünk. A kéktúra útvonala nem érinti ezt a várost, de elhatározásunk volt, hogy amire lehetőség van, mindent megnézünk útközben. Nagyon szép kisvárost ismertünk meg és közvetlen kedves embereket. Következő bélyegző hely a Petróczi iskola, ami egyben egy vendéglátóhely, ezért összekötöttük az ebédeléssel. Öttömösön volt a következő szálláshely, a kéktúra útvonala mellett egy tanyán, ahová szintén csak gyalog lehetett kimenni, a kerékpárt a faluban hagytuk. Az erdő közepén levő tanyán távol mindentől, a mély csend volt aznapi jutalmunk.

 Negyedik nap Ruzsán megcsodáltuk a falu szép kis templomát és érdekes emeletes harangtornyát.

Tovább Zákányszék, Bordány, Zsombó, Szatymaz, Sándorfalva, Ópusztaszer.

Ópusztaszerre épp zárás (18 h) után pár perccel érkeztünk, de a portás adott szép bélyegzőt. Utána körbebicajoztuk az egész parkot, amit napközben nem tehettünk volna meg. Hatalmas élmény volt ez a zavartalan nézelődés!

A képen a ruzsai templom:

 Ötödik nap reggel újabb defektszerelés, már rutinosan. A gumik elleni újabb támadást az akáctüskék jelentik. A falvakban gyakran kerékpárutakat építenek, a haladás ebben az esetben itt kötelező. A kerékpárutak mellé viszont akácfákat ültetnek, így gondoskodnak a kellemes árnyékról, gumijavítás közben!

Mindszenten átkeltünk komppal a Tiszán, itt bélyegezni nem elég a halászcsárdában, hanem még a vasútállomáson is van pecsételő hely. Tovább nagy kerülővel Tompahátra, ahol egy órát vártunk a boltosra, és a végén kiderült, hogy a könyvelőnél van a bélyegzője. Ez a csúszás elrontotta a terveinket, már nem maradt idő a nagymágocsi kastélyra, mert aznap még hosszú utat kellett megtenni Árpádhalmon keresztül (ahol az alábbi kép készült) Gádorosra, majd tovább Nagyszénásra, ahol szállásunk volt.

 Hatodik nap Szarvas felé vettük az irányt, ahol az Arborétum után ismét kompolhattunk a Körösön.  A Peresi Bemutatóház elérése elég küzdelmes volt a gát rossz minősége miatt, de aznapi jutalmunk, hogy Mezőtúron egy „múzeumban” aludhattunk. Egy lelkes fiatalember hatalmas gyűjteménnyel rendezett be egy parasztházat, melyet még saját kezűleg is díszítget mezőtúri motívumokkal. Ezt üzemelteti szállásként.

 Hetedik nap a Berettyó gátját nem tudtuk vállalni, ezért nagy kerülővel Túrkeve és Kisújszálláson keresztül jutottunk el Ecsegfalvára. Ezután a Réhelyi Bemutató Központot látogattuk meg, mind a három túzokkal megismerkedtünk. Képen a legharciasabb látható. Aznapi teljesítés még Dévaványán keresztül Körösladány volt.

 A nyolcadik napon baráti társaságban pihenőt tartottunk. Kajakoztunk a Körösön, beszélgetéssel, evés-ivással töltöttük a napot. 

 Kilencedik nap nagyon kellemes út várt ránk a Körös gátján. Innen letérve a Vidratanyában kis pihenő után folytattuk tovább Vésztő, Okány, Zsadány, Gesztre. Geszten nem volt a Tisza István kastélyban senki, vasárnap lévén, mert itt iskola és könyvtár működik. Tehát itt nem tudtunk bélyegeztetni, csak egy boltban. Innen földúton mentünk tovább a tavak között Biharugrára. Közben tűzoltókkal találkoztunk, mert égett az nádas. Állítólag több mint 100 hektár leégett a természetvédelmi  területen. Sötétedett, mire Biharugrára értünk, és még ki kellett menni  4 km-re a Madárvártára, ahol a szállásunk van. Ez nagyon érdekes és színvonalas hely (persze ez is EU-s pályázat).

 Tízedik nap még reggel kimentünk a madármegfigyelő toronyba, de kevés madarat láttunk. Még Biharugrán is szétnéztünk, utána indultunk Körösnagyharsány, Körösszakálon keresztül, majd tovább Furtán és Zsákán át Bakonszegre, a Bessenyei György emlékházba. Érintettünk egy pici települést, Magyarhomorogot, ahol nagyok kedvesen fogadják az arra utazókat, ez látható az alábbi képen.

Berettyóújfalu a mai utunk vége, melyet megkoronáztunk a kellemes gyógyvizű fürdőben egy kis lazítással.

 A tizenegyedik nap Hencida után Nagykerekibe hosszú út vezetett, itt megnéztük Bocskai István kastélyát ahol jelenleg könyvtár működik, a folyosóján kovácsoltvasból készült alkotásokból szép gyűjtemény van kiállítva. Következő állomás Kismarja, ahol egy református templomot tekintettünk meg, a gondnoknő nagyon kedvesen mesélt a templom felújításáról és a temetkezési hely feltárásáról. Itt található a Bocskai család sírboltja. Pocsaj után kivergődtünk Cserekertre, ami abszolút feleslegesnek tűnt. Kihalt település, még kocsma sincs, ezért egy nyárfa törzsére erősítettek rossz minőségű számozott bélyegzőt. Mai szállásunk Létavértesen van, ahol a lepakolás után gyalog mentünk a Kepecs tanyára.

 A jelzés ugyan nem szabályos, de az AK-n ennek is nagyon lehet örülni, hogy van!

 Tizenkettedik napunk reggelén Álmosd felé vettük az irányt. Az Álmosdi-csata emlékműve körforgalomba zárva elég meghökkentő.

 Ezután Debrecen-Bánk majd a Vekeri pihenő központ a mai végpont.

 Tizenharmadik napunk reggelén elindultunk a Halápi csárda irányába. Ez már nem működő, de műemlék jellegű épület. Az udvaron a tábla alatt vannak a beragasztható címkék. Tovább Nyíracsádra, hangulatos település, melynek nagyon szép főtere van! Nyírlugoson pedig egy óriási hivalkodó palota az önkormányzat épülete. Nagyon ellentmondásos a sok putrival összevetve, amit a város külső utcáiban láttunk! Utána kalandosan eljutottunk Istvántanyára.  Ez pici falu, de van élet és itt a fapados kocsma!

Innen érkeztünk mai végcélunkhoz Nyírbátorba.

 A képen az egykor szebb napokat megélt Halápi csárda látható:

 Tizennegyedik napunkon először Nyírderzsre mentünk. Az idő hűvösödik, a szél kellemetlen és valamiért mindig szembe fúj!

Vaján megkerestük a várkastélyt, csodaszép kertje van, 300 éves platánfával (kép lent). Sajnos belül nem volt időnk szétnézni, ide is vissza kell jönni!

Ezután Nyírkarászra mentünk, majd Gyulaháza felé vettük az irányt. Nagyon jól kiépített település, egy helyi ember elmondása szerint a Nyírség legjobban működő faluja, szeretnének városi rangot elérni. Itt működik egy sörfőzde, vettünk is kóstolót, tényleg nagyon finom.

Későn értünk Kisvárdára, a vasútállomáson kért bélyegzés után még szállást is kellett keresni, mert a rossz idő miatt a kemping bezárt! Már fáradunk….

 Tizenötödik és egyben utolsó napunkon nagyon rossz időre ébredtünk. Eddig elkerült bennünket az eső, hát ezt is kipróbáljuk!

Tiszakanyár után Cigánd, de a gátőrházhoz csak gyalog tudunk bemenni. Visszatérve gyalogtúránkról, Pácinba megyünk, ahol a Mágocsy kastélyban kellett volna bélyegeztetni, de felújítás miatt zárva. Ezután Karcsa következik, itt található egy épségben maradt Árpád-kori román stílusú templom.

Az eső csendesedett, így nyugodtan meg tudtuk nézni Karos után a Honfoglalás kori temetőt. Rendkívül érdekes hely. Alsóberecki után a Bodrog hídján átkelve már láttuk végállomásunkat Sátoraljaújhelyet! Utolsó bélyegző a vasútállomáson.  2012.09.15.

MEGCSINÁLTUK!

  Utóirat

A két hét rendkívül sok élménye és tapasztalata ebbe a rövid beszámolóba nem fér bele. Utunkat végig kísérte hazánk történelmi, kulturális értékeinek megismerése. Belepillanthattunk az alföldi emberek életébe, láttuk küzdelmes munkájuk eredményét. Éreztük szíves fogadtatásukat, vendégszeretetüket a ritkán látott turista iránt.

Szerintem az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az El Caminot már a magyarok is többen ismerik és járják, mint például az Alföldi Kéket. A kismarjai templom gondnoknője, Marika néni szomorú szavai jutnak eszembe, hogy az idén alig 10-12 turistának tudta megmutatni a Bocskai család emlékhelyét.

A túrázás népszerűsítését nem segíti az igazoló pecsétek beszerzéséért vívott küzdelem és az ezzel járó kellemetlenségek. Természetesen a hagyományok megőrzése miatt nyilván erre a formára is szükség van. Mellette azonban találnunk kellene a túrázásnak más formáit is, mely felkelti az érdeklődést az ország eldugott értékei iránt.

                  Krisztina